Kevesen tudják, hogy a magyar korcsolyasport nemcsak kiváló és világszínvonalú versenyzőket ad sportágainknak, hanem nagyszerű nemzetközileg elismert bírókat is. Rájuk legalább annyira büszkék vagyunk, mint versenyzőinkre! Most az a négy bíró beszél magáról, akiket a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség sorsolással választott ki, hogy a Téli Olimpiai Játékokon pontozzák a versenyzők teljesítményét és/vagy ügyeljenek a versenyek tisztaságára.
Pontozásos sportágakban az alábbiak szerint választanak bírót:
A zsűri összeállítása az olimpiát megelőző év világbajnokságának eredményei alapján, illetve az olimpiai qualifikációs verseny – amely hagyományosan szeptember végén a bajorországi Oberstdorfban kerül megrendezésre – sorrendje szerint alakul ki. Amennyiben az eredmények alapján üres helyek maradnak, úgy sorsolás dönt arról, mely nemzet bírója vehet részt az eseményen. Így fordulhatott elő, hogy párosban nincs indulónk, mégis van magyar bíró. A név szerinti nevezés pedig az országok szövetségének a döntése.
Balczóné dr. Nagy Katalin – az olimpián női műkorcsolyázóknál lesz bíró
Sebestyén Júliával a 2006-os párizsi Grand Prix-n
“3 éves koromban kezdtem korcsolyázni. Később versenyeztem is. Nem is engedném, ha rajtam múlna, hogy bíró legyen, aki valaha nem korizott. Sajnos ma már sok ilyen van.
1976 óta hazai, míg 1982 óta nemzetközi bíró is vagyok. 2004-ben, amikor Sebestyén Júlia Budapesten megnyerte az Európa bajnokságot, a zsűri magyar tagja voltam. Ez életem egyik legfelemelőbb élménye volt.
Nagy örömmel várom, hogy a sport legnagyobb ünnepén abban a versenyszámban lehetek bíró, amelyen a műkorcsolyázás egyetlen magyar részvevője, a fiatal és sokra hivatott Tóth Ivett indul.
Nagyon sok Eb-n, Vb-n, 4kontinens viadalon, és Junior Vb-n pontoztam. A bíráskodásban azt szeretem legjobban, hogy a pillanat tört része alatt kell megfelelő döntést hozni, miközben sokfelé kell figyelni. Hasonlít az autóvezetéshez. Nagy persze a különbség a régi és az új pontozási rendszer között. Ennek a kifejtése azonban pár szóval nem elemezhető. Az évek során sok külföldi barátot is megismerhettem és rengeteg helyszínt is megláthattam. Ezek is hozzátartoznak a bírói munka varázsához, ezt tagadni képmutatás lenne.
Egy szerintem nagyon fontos dologra szeretném felhívni a figyelmet. A bíró is ember. Tévedhet, hibázhat. A szándékos ferdítést, le vagy felpontozást azonban tolerálhatatlannak tartom. Azt viszont tapasztalatból állítom, hogy a bírói székből végigélni egy versenyt, teljesen más, mint akár a nézőtéren ülve, élőben, vagy akár a képernyőről figyelni. Amikor az ember ott ül, minden érzékszervével benne él a produkcióban. “ÉRZI” is amit lát.”
Vikárné Homolya Zsuzsa – páros műkorcsolyázóknál lesz bíró az Olimpián
Tóth Ivettel és Sebestyén Júliával Nizzában 2016-ban
“Három éves korom óta vagyok a jég közelében. Versenyzőként és edzőként is dolgoztam a jégen, a bírói hivatást 1998-ban kezdtem. Számtalan EB-n, VB-n, 4 Kontinens viadalon és még annál is több itthoni versenyen pontoztam már.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy Olimpián vehetek részt! Reméltem, hogy egyszer erre is sor kerül, de meg most sem tudom igazán elhinni! Nagyon várom és kíváncsi vagyok, hogy mennyiben más mint egy világ- vagy Európa-bajnokság. Sajnos páros műkorcsolyában nem lesz magyar páros (ahol pontozni fogok), igyekszem igazságosan és az olimpiai szellemnek megfelelően pontozni.
Szeretem a bírói munkában, hogy látom ezt az igazán esztétikus sportágat, szép gyakorlatokat, amik csak kívülről tűnnek egyszerűnek. Különösen szeretem, ha ismerem az adott versenyzőt, mert akkor tudom, hogy mi várható tőlük és nagy megelégedettséggel tölt el, ha a tudásukat a versenyen is hozni tudják, így magas pontszámot adhatok neki.
Szeretem a biroi munkaban,hogy latom ezt az igazan esztetikus sportagat,szep Különösen jó érzés, ha magyar versenyző van a dobogó közelében nemzetközi versenyen. Ha a Himnuszunk is megszólal, az a hab a tortán. Szerencsére ebben is volt már részem néhányszor.”
Pádár Beáta – short track bíró asszisztens lesz az Olimpián
Kövér Balázzsal egy nemzetközi versenyen
“Első osztályos koromban indultam először városi korcsolya versenyen, és ezt követően az első év kivételével minden évben első helyezést értem el. Aztán a diákolimpiák következtek, itt is a kezdeti „nehézségek” után az élen sikerült bizonyítani. Mivel elég mozgékony kisgyerek voltam sok fajta sportot kipróbáltam, úszás, triatlon, kosárlabda, de versenyszerűen csak a short track-et űztem. A mi korosztályunk volt a debreceni short track úttörője. Mi még hoki korira szerelt short track pengével koriztunk…és nyitott pályán edzettünk. Edzőnk Kövérné Anikó, bíró kollégám és versenyző társam Kövér Balázs anyukája, töretlen lelkesedéssel és ambícióval készített fel minket évről évre. A legbüszkébb a magyar bajnoki győzelmemre vagyok, valamint a 1992-ben megrendezett Albertville-i elő olimpiai részvételemre is örömmel gondolok vissza.
Ebben az évben ért egy baleset, egy esés során saját lábamat elvágtam. Ezután már a bal lában nem bírta úgy a terhelést, és a versenyzői karrieremnek itt lett sajnos vége.
Bírói pályafutásom érdekesen kezdődött, ugyanis édesapám, aki minden versenyre járt velünk egy idő után a bírói csapatba is bekerült. Egy alkalommal kisebb betegség miatt nem tudott részt venni egy debreceni versenyen, ahol én helyettesíthettem. Nagyon jó érzés volt újra kapcsolatba kerülni azzal a sporttal, ami életem jó részét azelőtt meghatározta.
A legelső kurzusra, ahol nemzetközi vizsgát is tudtam tenni, Boda Csaba hívott meg, ez 13 éve volt. Innentől kezdve, életem ismét szerves részévé vált a short track, hisz egyre több versenyen vehettem részt gyakorló bíróként.
Tanárunk és mentorunk, Hernádi János (Életműdíjasunk – vele ide kattintva olvashattok nagyinterjút), aki ekkorra már nagy szakmai tapasztalattal rendelkezett, nagyon sokat segített a bírói szemlélet kialakításában. Versenyről versenyre tanított minket, és rengeteg hasznos tanáccsal látott el bennünket. (Kis kép: Hernádi János a mentor – volt Olimpiai bíró, és két tanítványa a leendő Olimpiai bírók, a Magyar Short Track Országos Bajnokságon)
A bírói munkában, számomra a sport közelsége a legfontosabb, hisz a sport iránti szeretet és tisztelet, valamint lelkesedés számomra a hétköznapokban is lendületet ad. Komoly elvárások vannak a bírók irányában, hisz a sport tisztaságáért vagyunk felelősek a szabályok betartásával. A bírói munka „kívülről” szerintem sokkal könnyebnek tűnik, mint amilyen valójában! Sokszor nehéz döntést hozni, hisz vannak kétes szituációk, melyek teljesen mást mutatnak kívülről, mint bent a jégről. Legjobban a sérülésektől félek, hisz a sportolók testi épségénél nincsen fontosabb, és sokszor láttam már csúnya sérüléseket.
Számomra elmondhatatlan öröm volt amikor tudatosult bennem, hogy az Olimpiára kaptam meghívót. A többiek olimpiai részvétele, már a nyár végén hivatalos volt, ilyenkor teszi nyilvánossá az ISU a jelöltek listáját a nagy nemzetközi versenyekre. Engem a montreali felnőtt VB-re jelöltek, amivel teljesen elégedett voltam. Az 5 karikás játékokon való részvételre, egy visszalépés miatt kaptam lehetőséget.
A meghívót át kellett küldjem Balázsnak, hogy Ő is megerősítsen arról, mit is olvasok, egyszerűen nem akartam elhinni! Nagyon boldog vagyok!
Egy sportoló/volt sportoló számára, ez a hegy csúcsa. Ennek fényében mind Balázs mind én minden erőnkkel és tudásunkkal azon leszünk, hogy az irányunkba táplált szakmai bizalmat bizonyítsuk, és ezzel a magyarok hírnevéhez is hozzájárulhassunk.”
KÖVÉR BALÁZS – videó bíró az Olimpia short track versenyein (a kép jobb szélén)
“1989-ben 10 évesen kezdtem el korizni, miután megnyertem a városi, majd a megyei és végül az országos diákolimpiát. Az első short-track versenyemen az első futamban 6-szor estem :). Jó pár évig a kori mellett judóztam (4-14 éves koromig) is, ez néha a jégen “visszaütött” elég harcias voltam…, mellette kézilabdáztam és torna versenyeken is indultam. 14 éves koromtól pedig csak a korcsolya töltötte ki az életemet. 2005-ben fejeztem be az aktív sportolói pályafutásomat. Ezalatt többször voltam Junior Magyar Bajnok, és Felnőtt Ob-n helyezett, egyszer pedig összetett 2.
Nemzetközi szinten a legjobb eredményeim: 2000. Bormio EB. váltó 4., 2001. Hága EB váltó bronz, 1998. Székesfehérvár Világkupa váltó – bronz. Egyéniben 1997. Marquette (USA) Junior VB összetett 10. 2002 – Montreal Felnőtt VB 1000m 18.
1989-2005-ig versenyeztem, természetesen az EB bronzra és a Világkupa váltó bronzra vagyok a legbüszkébb, hatalmas élmény volt Magyarországon a magyar zászlóval körbe korizni a jégen 18 évesen….és egy dobogón állni olyan nagy nevekkel, mint Marc Gagnon, Derrick Campbell, Frederic Balckburn… – a Kanadai csapattal, akik nyerték azt a váltót!
Ha jól emlékszem 2006-ban kezdtem el bíráskodni, eleinte nem is gondoltam komolyan. Egyszerűen csak jó volt továbbra is a sport közelében lenni. Emlékszem régebben az asszisztens bírónak kellett odamenni az edzőkhöz és közölni velük a döntést. Nem bírtam ki mosolygás nélkül, amikor az első ilyet kellett közölnöm, volt csapattársaimmal vagy édesanyámmal (Kövérné Fejes Anikó, aki sok-sok éven keresztül az edzőm volt), később persze megkomolyodtam. Nagyon sokat tanultam Hernádi Jánostól, aki szinte a mentorunk volt, bár eleinte vele is sokat “meccseltem”, hiszen versenyzőként sokszor zárt ki és nem mindig értettem egyet a döntésével. Később persze bíróként másként látom már azokat a helyzeteket.
Elképesztő élmény lesz az Olimpián részt venni bíróként, sajnos versenyzőként ez nem jött össze, de ezzel teljessé válik a “paletta”. Hiszen vagy versenyzőként vagy bíróként, de valamennyi rangú versenyen részt vettem, amelynek persze a megkoronázása az Olimpia. Voltam bíró EB-n, Világkupán, Junior Vb-n, Felnőtt VB-n, döntő bíró Ifjúsági Olimpián és Téli Univerziádén. Ezt óriási szakmai elismerésnek tartom, amely nemcsak az én sikerem, hanem a magyar Short Track családé is. Az meg különösen nagy sportdiplomáciai érdem, hogy ketten képviseljük majd Bettivel hazánkat egyszerre, amely példa nélküli. Remélem tovább öregbíthetjük a magyar bírók és a Short-Track hírnevét, hiszen ne feledkezzünk meg arról, hogy Hernádi János és legutóbb Novák Antal (Sochi) starter személyében is volt már magyar bíró az Olimpián.
A bírói munka nagyon nehéz, mindig igyekszel a legjobb döntést hozni. Én személy szerint, mint volt korcsolyázó igyekszem belehelyezkedni a versenyzők bőrébe és úgy meghozni a döntést. Nemcsak mint külső szemlélő látok, ami sokszor talán azt jelenti, hogy más bíróhoz képest engedékenyebb vagyok. Én jobban szeretem, ha a jégen dőlnek el a dolgok és a bíró csak akkor avatkozik bele, amikor az feltétlenül muszáj. A bírói munka szépsége az, hogy ennek köszönhetően már lassan 28 éve ebben a sportban lehetek.
Természetesen nekünk bíróknak függetlennek kell lennünk. A futam alatt csak számokat látok és nem országokat, de természetesen látom, ha éppen magyar versenyző van a futamban, akiért azért mindig külön nagyon izgulok, hogy ne csináljon semmi hülyeséget. Hatalmas élmény volt amikor világkupán Erzurumban, Knoch Viktor 500 m-en megnyerte az első világkupa aranyunkat, akkor videobíró voltam és a képernyő előtt összeszorított foggal drukkoltam magamban, hogy ne kelljen semmilyen döntést hoznunk ellene. Nem kellett, de nem ujjonghatsz bíróként a magyar sikernek a jégen vagy a monitor mögött, így csak az öltözőben tudtam megölelni és gratulálni neki. Hasonlóan felemelő érzés volt 2016-ban Sanyi és Ádo versenyzése és éremszerzései a Szöuli felnőtt VB-n. Remélem az Olimpián is lesz ilyenben részünk.”
