Hosszú-hosszú évek, mi több évtizedek óta dolgozik a magyar gyorskorcsolyáért – Martos György munkáját pénteken a Magyar Olimpiai Bizottság érdeméremmel ismerte el.
A Magyar Olimpiai Bizottság érdemérmét vette át pénteken Martos György – a kitüntetés a gyorskorcsolya sportágban végzett munkája elismerése.
„Így, az eredmények ismeretében talán már nem néznének őrültnek azok, akik a nyolcvanas évek közepén bizony annak néztek. Sokat dolgoztunk azért, hogy ez a sportág ismert és elismert legyen Magyarországon. Voltak nehezebb évek, és bár az elején nem is mertünk az olimpiai aranyról álmodozni, a kétezres évek elején ha nem is az ötkarikás bajnoki cím, de sok minden más megfogalmazódott bennünk, bennem – mondta el Martos György. – Egy kis elégtételt is érzek, mert ez a díj azt mutatja, nem dolgoztunk hiába, s bár minden elismerés nagy megtiszteltetés, a munkám gyümölcse inkább az elért sikerekben köszönt vissza. Picinyke részben ugyan, de talán minden egyes sikerben benne vagyok én is.”
Martos György 1943. február 20-án született. Miután egy könyvtári látogatás alkalmával Ladányi Gedeon Gyorskorcsolyázás című könyve felkeltette az érdeklődését a sportág iránt, édesanyja 1955-ben levitte őt és testvérét, Mihályt a Városligeti Műjégpályára, ahol elkezdtek órákat venni a Budapesti Vörös Meteor Sportegyesület gyorskorcsolya-szakosztályában dolgozó Ladányitól.
1961-ben megszerezte első ifjúsági bajnoki címét, egy évvel később pedig már a felnőtt mezőnyben debütált, ahol két összetett második helyet követően 1964-ben állhatott először a dobogó legfelső fokára. Tízszer lett országos bajnok gyorskorcsolyázásban, amit 1971 után, a sprintbajnokság bevezetését követően még öt sprintbajnoki címmel is megfejelt.
Az 1964-es helsinki világbajnokságon a 30 éve fennálló magyar rekordot megdöntve holtversenyben 10. lett 500 méteren, ezzel sok élvonalbeli norvég korcsolyázót maga mögé utasított, ami hatalmas szó volt. A Városligetben 14, külföldi pályákon pedig 15 alkalommal futott országos csúcsot, azaz összesen 29 rekordot ért el.
Ötkarikás játékokon is képviselhette a magyar színeket: az 1968-as grenoble-i téli olimpián 500 és 1500 méteren versenyzett – utóbbi távon egy párban korcsolyázott az akkor szinte verhetetlen olasz bajnokkal, Renato de Rivával, és rajt-cél győzelemmel zárta a futamot. Utoljára az 1976-os sprintbajnokságon állt rajthoz, ahol bajnoki címmel fejezte be hosszú pályafutását.
Miután abbahagyta a versenyzést, edzősködni kezdett a Volán SC-ben, aztán pedig egészen az 1980-as évek közepéig a többedmagával alapított Rozmaring SE edzőjeként, majd szakosztályvezetőjeként tevékenykedett. Oroszlánrésze volt a rövidpályás gyorskorcsolyázás magyarországi meghonosításában: a Magyar Jégsport Szövetség (MJSZ) elnöksége 1985-ben őt bízta meg a sportág tömegbázisának megszervezésével és versenyrendszerének beindításával.
Martos György pedig kitűnően oldotta meg a feladatot: a 80-as évek végére kialakult egy hazai short track csapat, amely nemzetközi viadalokon is képviselte a magyar színeket. Számtalan megmérettetés, többek között a Pajtás Kupa, majd a mai napig sikerrel megrendezett Danubia Kupa versenysorozat is az ő nevéhez fűződik. Kitartó munkájának köszönhetően egyre több vidéki városban indítottak szakosztályt, de nemcsak hazánkban ért el áttörést: törekvéseinek eredményeként több volt szocialista ország is honosította a rövidpályás szakágat.
A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) 1994-es bostoni kongresszusán beválasztották a short track technikai bizottságba. Ezt követően megszámlálhatatlan világversenyen képviselte az ISU-t technikai delegátusként, miközben a Magyar Korcsolyázó Szövetségben elnökhelyettesi posztot töltött be. A 2002-es kiotói kongresszuson bekerült az ISU tanácsának tagjai közé, amely pozícióját 2016-ig megtartotta, és szerte a világban tiszteletbeli tagként tevékenykedett a nagy korcsolyás eseményeken.
1992-től valamennyi téli olimpián részt vett – a legutóbbi, pjongcsangi játékokon például nagy segítséget nyújtott a magyar short track válogatott edzésidejének optimalizálásában.
Hazánk első téli olimpiai aranyérmét látva elmondható: jó volt Martos György megérzése, hogy a rövidpályás gyorskorcsolyázást Magyarország vezető téli sportágává lehet tenni, Pjongcsangban beérett a 33 év fáradhatatlan munkájának gyümölcse.
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra, Kovács Erika
– Fotó: Szalmás Péter (MOB), Fiák Blanka
