Szövetségünk pénteken megtartotta évi rendes közgyűlését, amelyen hivatalosan is elbúcsúztatták a pályafutását befejező Heidum Bernadettet, Keszler Andreát, Knoch Viktort és Knoch Martát.
A szakszövetségek évi rendes közgyűlése általában egyszerű, hivatalos, tényszerű, paragrafusokhoz és szabályokhoz ragaszkodó, azokat követő szokott lenni, ám a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség pénteki összejövetele sok minden volt, csak nem megszokott.
Addig persze beleillett a fenti skatulyába a közgyűlés, amíg a tagszervezetek egyhangú szavazással elfogadták a felügyelőbizottság írásos jelentését, a könyvvizsgálói jelentést a MOKSZ 2018. évi gazdálkodásáról, az éves mérleget és beszámolót, valamint az elnökség 2019-re vonatkozó pénzügyi tervét. Ám ami ezután jött, az sokkal inkább volt felemelő és megható: a jelenlévők hivatalosan is megünnepelték és elbúcsúztatták a nemrégiben visszavonulását bejelentő Heidum Bernadettet, Keszler Andreát, Knoch Viktort és Knoch Martat.
Marta egyéves magyar pályafutása kapcsán természetesen megkerülhetetlen volt a magyar–lengyel barátságra való hivatkozás, mi több, Telegdi Attila, a szövetség gyorskorcsolya ágazatának sportigazgatója lengyelül köszönte meg Martának, hogy itt volt velünk, és kívánt neki sok sikert sportpályafutása után.
„Szeretném szívből megköszönni Marta munkáját, azt, hogy beállt a sorba, és magyarként küzdött, harcolt a versenyeken” – mondta Bánhidi Ákos, a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere.
Természetesen Marta is hatalmas tapsot kapott, de a nagy generáció három emblematikus szereplőjének hivatalos búcsúját, a felhozott fájó, vicces és csoda szép emlékeket mindenki megkönnyezte. Bánhidi Ákos, akinek mindhárom visszavonuló short trackeshez volt néhány nagyon személyes és érzelmes búcsúmondata, mindenekelőtt a szülőkhöz szólt.
„Úgy álltatok a gyerekeitek mellé, hogy ennek a sportágnak nem volt még múltja itthon, valójában alig-alig tudtunk róla valamit. Köszönet nektek ezért, nélkületek nem ment volna!”
S ha már a személyes emlékekről esett szó: Bánhidi Ákos emlékszik az első találkozásokra, máig látja maga előtt az egészen fura színekben pompázó futóruhában korcsolyázó kicsi Kecót, a pályán kis kora ellenére gyorsan köröző Viktort, valamint a picinyke Bernit is.
„A feleségemtől megörökölt csoportban ő volt a legkisebb. Elképesztő utat járt be, ez a kicsi lány éveken keresztül hordozta a hátán a magyar short tracket” – mondta Berniről, aki szerencsére marad a sportágban, az MTK-nál lát el edzői feladatokat.
„Berni sok sikert ért el, ám az eredménylistája nem mutatja mindazokat az értékeket, amelyeket csak a sport tud adni. Szép pályafutása volt, örülök, hogy a visszavonulása nem jelenti azt, hogy eltávolodik a short tracktől. Minden erőmmel azon leszek, hogy közöttünk maradjon” – jelentette ki Telegdi Attila.
Ugyanígy a sportágban tevékenykedik tovább Keszler Andrea is, mi több, Bánhidi Ákos elsőként azt emelte ki vele kapcsolatban, hogy Tatabányát felrakta a short track térképére.
„Őrületes munkát végzett mindig, és ami még rögtön eszembe jut róla, az az, hogy bárhol voltunk, s ott bármerre mentem a szállodában, az utcán, a csarnokban, biztos, hogy találkoztam Kecóval, aki biztos, hogy beszélt. Akkor volt, hogy csak fogtam a fejem, de egy ideje már hiányzik ez… Úgyhogy, drága, mondjad, csak mondjad, én örökre a hallgatóid egyike leszek” – érzékenyült el Bánhidi Ákos.
Keszler Andrea végig a könnyeit törölgette, Telegdi Attila szavai pedig még inkább megríkatták.
„Igen, nagyon sokat dolgozott, szép eredményeket ért el, de volt még valami, amiben az élen járt. Ő tartotta össze a csapatot. Erre azért volt képes, mert nagyon jó ember, és az érzelemdús mentalitása mindig húzta magával a társakat is. Örülök, hogy mindezt edzőként viszi tovább.”
A juniorcsapat menedzsereként Knoch Viktor is aktív része marad a magyar rövidpályás gyorskorcsolyának – az olimpiai bajnok kapcsán többen is makacsságát, egyenességét és őszinteségét említették.
„Azért szeretek vele dolgozni, mert kertelés nélkül megmondja, mi a helyzet. Reális. Ilyen emberből kevés van” – szólt Telegdi Attila.
Bánhidi Ákostól egy kis visszatekintést is hallhattunk. „Viktor mellől eltűnt egy generáció, ő viszont nem volt hajlandó lelépni, megvárta, míg felnő a következő, annak pedig a vezére lett, csak kapitánynak hívtuk. És teljes joggal. Viktor zokszó nélkül végignézte, hogy egy-két fiatalabb versenyző még elé is került, ez nem befolyásolta őt, ami egy nagyszerű sportember ismérve – a többiek és mindenki előtt hatalmas példa kell hogy legyen.”
Példaképek mindannyian. Hálásak lehetünk, hogy értünk, a piros-fehér-zöld színekért harcoltak éveken keresztül – köszönet érte! Ahogyan azért is köszönettel tartozunk, hogy a jövőben sem hagynak cserben minket. Sem minket, sem a short tracket, sem a korcsolyázók családját.
HUNSKATE Média / Kovács Erika – Fotó: Fiák Blanka
