A 2023-24-es versenyszezon véget ért az ágazat korcsolyázói, edzői és munkatársai számára is. Bánhidi Ákossal, a gyorskorcsolya ágazat sportigazgatójával beszélgettünk a szezonnal kapcsolatos gondolatairól.
Gyorsan eltelt egy év, ha összességében kellene értékelned a szakág szereplését, fejlődését, milyen pontok mentén haladnál?
Az első és legfontosabb, hogy a magyar short track-nek a sok-sok negatív esemény után – ami a szakágat érintette – a legfontosabb dolga az, hogy mutassa, hogy prosperál. Joggal mondhatjuk magunkról, leginkább az elmúlt bő évtizedről (bár Torinó már csaknem 20 éve volt és ott már pontokat szereztünk), hogy jó ideje zászlóshajója vagyunk a téli magyar sport teljesítményeknek. Ez a tény természetesen, rendkívül magas szintre emelte az elvárásokat, még inkább a Liu testvérek szereplésének bekapcsolódásával, de nekünk most az a dolgunk, hogy megmutassuk, egy ilyen változás után is tudunk hasonló minőséget képviselni. A sportban általában az eredmények beszélnek, ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos és valóban jó teljesítménynek számít, hogy ötféle világversenyről tudtunk 7 érmet szerezni. Ezentúl az érmek változatossága külön értéket ad: nem egyféle versenytípus, nem egy korosztály. Nyertünk érmeket junior és felnőtt világkupákon, felnőtt Európa-bajnokságon, illetve aranyérmeket junior világbajnokságon. A 2023. évi Ifjúsági Téli Olimpián is felállhattunk a dobogóra, azaz az összes fontos világversenyről hoztak el érmet a fiatalok. Mindenképp kiemelendő az utánpótlás eredményessége, hisz az a jövőről beszél.
Ha ezt egy portfólióba illesztenénk, azért az nem néz ki csúnyán. Ehhez mindig hozzá kell tenni természetesen, hogy az az eredménycunami, amit a Liu testvérek produkáltak, az várhatóan egy ideig nem ismételhető. Ezzel szemben azért dolgozik itt mindenki, hogy az előző mondatom ne bizonyuljon igaznak. Hozzá kell tenni, hogy ahol idén versenyzőink pódiumra álltak, azok nem B kategóriák és nem B ligák, ezek a világ elit környezetében elkövetett eredmények, ami mindenképpen pozitív képet fest.
Az elmondottak alapján, mennyire vagy elégedett az eredményekkel?
Nagyon büszke vagyok ezekre az eredményekre, ugyanakkor természetesen látom azokat a tényezőket és momentumokat, ahol irgalmatlan erőfeszítéseket kell tenni a fejlődés érdekében, de ez nem újdonság. Korábban és most sem lehet azt mondani, hogy Magyarország korcsolyázó nagyhatalom lenne, de nagyhatalommá vált a rövidpályás gyorskorcsolyázás világában, hiszen olimpiai bajnoki címeket szereztünk az elmúlt 2 olimpián. Sajnos az azért nem elmondható, hogy Magyarországon a jégsport olyan cipőben járna, mint Kanadában, Koreában vagy Hollandiában, mert ehhez számos egyéb tényező is hozzá tartozik. A magyar short track-es mezőny, a legkisebbektől az olimpiai keretekig egy összesen 200-250 főből álló, folyamatosan fluktuálódó csapat. Az imént említett országokban több ezren űzik ezt a sportot. A vancouveri olimpia idején közel 4000 fedett jégpálya volt Kanadában, melyek méretileg megfeleltek az olimpiai elvárásoknak. Ilyen körülményekkel kell felvennünk a versenyt és mi fel is vesszük. Ez folyamatosan heroikus munkát igényel minden résztvevőtől, hogy ezeket az eredményeket tudjuk produkálni. Látom azt is, hogy hol vannak azok a hézagok, amiket meg kell javítani, ez egy folyamatos alkotói munka, ahol a legjobbat kell magunkból kihozni. Elégedett vagyok az eredményekkel, ugyanakkor, hogy továbbra is ezt tudjam mondani az nagyon sok munkát igényel még.
Van-e olyan a fejlesztésre szoruló dolgok között, ami publikus és meg tudnád most említeni?
Talán az egyik legfontosabb, hogy azokat a bázisokat, ahol Magyarországon a short track-kel foglalkoznak valahogy tudjuk minőségi módon támogatni. Ki gondolná azt, hogy két olimpiai bajnokot adó városban nincs fedett jégpálya. Mai napig úgy korcsolyázik ott az a néhány gyerek, hogy a leveleket befújja a szél a pályára, vagy az edzést elmossa az eső, a jégminőség és a palánkvédelem olyan, amilyen. Ezeket a bázisokat (ahol az elemekkel is küzdenek azok a kollégák, akik próbálnak utánpótlást teremteni) mindenben kell támogatni, amennyire csak lehetséges. Azt gondolom, ha alapul veszünk egy 10 pontos körülmény rendszert, nem felsorolva a már említett nemzeteket, akikkel jelenleg meg kell küzdenünk és 10 ponttal rendelkeznek, akkor mellettük még az egyet sem érjük el.
Erre kell óriási hangsúlyt fektetni, ez egy sürgősen fejlesztendő terület, de tudnék még százat felsorolni.
Milyen pozitívumot tudnál mondani ebben a mérlegben? Mi az, amivel elégedett vagy?
Rögtön visszatérve az előző topikra, ezeken a helyszíneken, amikről az előbb beszéltem, elképesztő, hogy a short track él: ’Az élet utat tör, nem hagyja magát’. Fantasztikus munkát végeznek a kollégáink és elképesztő, hogy mindig felüti a fejét egy-egy tehetség, aki miután képességei kiütköznek, a budapesti bázisra kerül. Ez a családoktól, egyénektől nagy áldozatot kíván, lakóhely, iskola váltás stb. Budapesten a Gyakorló Jégcsarnokban, ahol elsősorban a rövidpályás gyorskorcsolya regnál, azért azt mondhatom, hogy közel az ideális feltételekhez tudunk készülni a versenyzőkkel, ez borzasztó fontos és természetesen nagyon sok olyan tényező van, ami a folyamatos előrelépést biztosítja.
Teljes körülményrendszerét tekintve kis hazánkban mindenki mindent megtesz azért, hogy ha már felütötte fejét ennek a szakágnak az eredményessége, akkor ezt, a lehetőségek szerint próbáljuk meg őrizgetni.
Ha címszavakban kellene összefoglalnod az idei szezont, mint ágazati sportigazgató, mik lennének a kulcsszavak?
Somodi Maja junior világbajnok és junior világbajnok a női csapat váltóban is, ami szintén fantasztikus eredmény.
Ami még nagyon fontos szerintem:
Szakmaiság és kollegiális tolerancia, ami jellemző volt szerintem mindig ránk és ami a nehézségek ellenére sem hullott feltétlen olyan darabokra, ami a megvalósítást mélységében veszélyeztetné.
Most a másik lábadra koncentrálva, mint mesteredző és short track olimpiai csapatmenedzser, mik voltak a szezon főbb fordulópontjai?
Nyugodtan mondhatom, hogy a szegény embert még az ág is húzza alapon, nagyon fontos tényező volt, hogy a legjobb magyar korcsolyázó (short track) Jászapáti Petra nem tudott versenyezni a szezonban, mert egy szerencsétlen betegség ledöntötte a lábáról, melynek a rehabilitációs ideje annyira hosszú volt, hogy lenullázta a szezonját. A világbajnokságon tudott már váltóban indulni, ez a legutolsó váltófutáson meg is látszott, mert a lányok hajszál híján bent voltak a nagydöntőben.
Petra hiányát nagyon megszenvedtük, úgy gondolom külön a lánycsapat is és az egész hazai short track, hiszen ő a legfajsúlyosabb név most a válogatottnál.
Hála Istennek már meggyógyult és az alapozást tudja teljes erőbedobással végezni. Úgy érzem, ha minden így halad, ez a lánysor egy kiváló, ütőképes csapat, amely méltán beletartozik a világ elitbe. Egész biztos, hogy nyáron sem maradnak munka nélkül, nagyon keményen fognak dolgozni, hogy ezt be tudják bizonyítani.
A férfi csapatnál a létszám volt meghatározó, de nagyon büszke vagyok a jó eredményeikre.
A férfiaknál nagyon megfogyatkoztunk és ennek az volt az eredménye, hogy igazából két kiugró verseny volt, ahol úgy gondolom kiválóan szerepeltünk – bár a montreáli világkupa A döntős szituációit is ide tudom sorolni – az Európa-bajnokságon és a drezdai világkupa fordulón. Az utóbbiról a csapat elhozott egy bronzérmet, illetve az Európa-bajnokságról csupán azért nem hozták el a bronzérmet, mert egy esetet elvétett a zsűri: egy vitatható helyzet, mely nem túl könnyen, de véleményem szerint észrevehetően nekünk volt kedvező, így minket illetett volna a bronzérem, de így negyedik lett a csapat.
A cserepadunk üres volt az egész versenyszezonban és ez felemésztette a csapat energiáit. A legutolsó világkupára és a világbajnokságra elfogytak a fiúk, de ez teljesen érthető. A csapat fele már krónikus fájdalmakkal küzdött.
Mind a férfiaknál és a hölgyeknél örömteli, hogy olyan fiatalok integrálódnak, akik nagyon tehetségesek. Már említettem Maját és a lányoknál még egy teljes váltó is junior világbajnok lett (Somodi Maja mellett, Szigeti Dóra, Schönborn Melinda, Végi Diána Laura).
A fiúknál is vannak nagyon komoly tehetségek: az Ifjúsági Téli Olimpiáról Major Dominik hozott el egy bronzérmet és Csizmadia Márk, aki még juniorként hozta el a felnőtt csapattal a világkupa bronzot, sem egy ijedős fajta. Nagyon tehetségesek, de rengeteget kell még dolgozniuk, hogy mind egyéniben, mind csapatban stabil, jó helyzetbe kerülhessenek, de bennük van a lehetőség.
A szezon végével mi lesz a következő hetek programja?
Pihentünk több hetet, már a fiúk és a lányok is elkezdték az alapozást.
Szisztematikusan felépített program alapján, orvosi tesztekkel, diagnosztikai mérésekkel kezdünk és onnan elindul a felkészülés.
Készülünk edzőtáborokba is a nyár folyamán, valamint az összes olyan fontos tanulságra, ami a versenyidényből ránk maradt és elgondolkodtatott minket, igyekszünk megoldásokat találni, hogy meg tudjunk felelni a kihívásoknak és tovább tudjunk lépni magasabb szintekre.
forrás: https://olympics.com
Lassan ráfordulunk a 2026. évi, Milánóban rendezendő Téli Olimpiai Játékokra, mennyiben befolyásolja ez a felkészüléseteket? Vannak, lesznek-e speciális elemei az olimpia miatt a következő szezon felkészülésének?
Amikor az előző olimpia véget ért, másnap elkezdtünk fókuszálni a következőre. Négyéves ciklusokban gondolkodunk, ennek megfelelően. Viccesen hangozhat, de nem az. Félúton vagyunk, rövidebb a szezont követő pihenőidő is. Annak rendje és módja szerint történik minden finomhangolás, hogy tudjuk, félúton vagyunk már Milánó felé.
Hosszú évtizedeken keresztül a nyári olimpia volt Magyarországon meghatározó, hiszen nagyon sok tiszteletreméltó múlttal, erős hagyományokkal rendelkező sportágban Magyarország a világ élvonalába tartozik és ezért óriás tiszteletet érzek irántuk! Viszont Torinóban szereztünk pontszerző helyeket, utána jöttek az érmek is, az első arany, innentől talán picit megfordult a helyzet.
Az esélyessége az éremszerzéseknek úgy, hogy a Liu testvérek már nem tartoznak hozzánk, egy más arcát mutatja a történetnek, de azt hiszem még mindig mi vagyunk a legközelebb téli olimpián ahhoz, hogy valamit tehessünk, ami öregbítheti megbecsülésünket, bár most öröm hallani a páros műkorcsolyázóink kiváló eredményeit és remélhetőleg ott is történhet meglepetés.
Ezen a mezsgyén haladva, könnyű kitalálni, hogy most minden koncentráció és erőforrás a nyári olimpiát célozza, nekünk nagyon okosan kell gondolkodni a felkészülésünkkel kapcsolatban és minden lehetőségünket úgy felhasználni, hogy az ésszerű és tervszerű legyen.
Nem lehet azt mondani, hogy idén minden álmunk valóra válik a felkészüléssel kapcsolatban, de azt sem, hogy csődöt kellene jelentenünk. Optimalizáltuk a helyzetünket és nem lesz fennakadás.
Nagyjából ez a kotta az utóbbi sok évtizedre visszamenőleg megszokott, nem vagyunk meglepődve. Köszönjük a lehetőséget, hogy tudunk tovább menni, trappolunk és küzdünk tovább! Ha majd jön a mi olimpiánk és jobban figyel ránk mindenki, az egyébként is törődő döntéshozók is, akkor majd beírjuk azokat az apró részleteket is, amiket esetleg most nem tudunk megvalósítani.
Van az a mondás, ami szerint vagy nyersz, vagy tanulsz. Ti idén nyertetek, de tanultatok is? Edzőként, hogy látod?
Nem értek egyet ezzel a mondással. Úgy gondolom, hogy a győzelmekből és a vereségekből is lehet tanulni és talán a vereségekből többet, mindkettőnek megvan a komoly tanulsága. Szerintem minden szakmára igaz, ha az ember úgy érzi, hogy révbe ért és a tudás fájának minden gyümölcse megérett és leszakította, abban a másodpercben vesztett. Úgy gondolom a szezon minden eleméből tanulni kell akár sikeres volt egy lépésünk, akár sikertelen, mindent fel kell dolgozni, de általában az a véleményem, hogy a kudarcokból többet lehet tanulni.
