A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke a helyszínen szurkolt a mieinknek három éve, a pjongcsangi olimpián – Kulcsár Krisztiánt rabul ejtette a short track, s úgy véli, a történelmi aranyérem kinyitotta a kaput számunkra a téli ötkarikás játékokon is.
A lelátón szurkolt férfi rövidpályás gyorskorcsolyázóinknak három évvel ezelőtt a pjongcsangi olimpián. Fel tudja idézni azt a napot, amikor megszületett a váltóarany?
Onnan kezdem, hogy akkor már néhány napja tartottak a short track események – a sportágat korábban élőben nem láttam még –, és nagyon vártuk már az érmet. Rögtön megfogott a korcsolyaversenyek dinamikája, a verseny lebonyolítási formája, valamint ahogy a fizikai és a mentális, taktikai erőfeszítések jól láthatóvá váltak a jégen. Ritka, hogy az ember rögtön azt szűrje le magában, hogy az adott sportágat akkor is szívesen követné, ha nem volna benne személyes érdekeltsége.
De hála istennek volt.
Igen, sőt éremesélyeink voltak. Ennek ellenére valahogy sohasem jött ki a lépés, és csak nem állt fel a dobogóra egyetlen magyar short-trackes sem. Ebben a nagyon felfokozott állapotban érkezett el február 22-e, a short track versenyek utolsó napja.
Hitt abban, hogy sikerülhet, hogy mégiscsak összejöhet a magyar érem?
Többször jártam bent a short trackeseknél az olimpiai faluban, így korábban már találkoztam a lány- és a fiúcsapattal is. Miközben nagyon szimpatikus volt az egész közeg, a versenyzők, az edzők és a teljes stáb, érződött a profizmus is. Nagyon drukkoltunk.
Megerősíthetem, hiszen láttam: tényleg nagyon szurkolt a short track válogatottnak.
A lelátón együtt izgultuk végig a döntőket a sportért felelős államtitkár asszonnyal. Káprázatos, hogy abban a sportágban, ahol a pillanat törtrésze alatt változik a helyzet, ahol ennyire fontos a taktika, nyerni tudtunk. Olyan eufória kerített a hatalmába, amely ritka az ember életében.
És mikor tudatosult önben, úgyis mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnökében, hogy ez bizony egy történelmi arany?
Igen, történelmi aranyérem, de ami még ennél is fontosabb: ez egy őrületes eredmény volt! Egy olyan sportágban, amely ennyire dinamikusan fejlődik, ilyen vagányul, ilyen remekül versenyezve győzni, ráadásul a váltóversenyben, amely a sportágon belül az egész ország erejét is mutatja, hatalmas siker. Boldogság volt látni a srácokat, jó volt magyarnak lenni és magyar aranynak örülni végre egy téli olimpián! Zavarban voltam, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként az elismerésekből és gratulációkból milyen bőven kijutott nekem is, miközben ez kizárólag a csapatnak és az őket felkészítőknek járt.
Ez a pjongcsangi arany, és az azóta elért eredmények erősíthetik téli olimpiai mivoltunkat?
Feltétlenül, bár eltelik még néhány olimpiai ciklus, mire a téli olimpia kapcsán is általános lesz, hogy érmeket várunk a csapattól. A korcsolyasport mellett más sportágban is fejlődünk, és bár alpesi ország sohasem leszünk, a nemzetközi kapcsolatok okos és hatékony felhasználásával nagyon várjuk, hogy a havas sportágakban megtörténjen némi felzárkózás. A short track kinyitotta az ajtót a számunkra – és a fiúk jó nagy huzatot csináltak!
Február 22-e a Magyar Korcsolyázás Napja a történelmi diadalnak köszönhetően, ám ezúttal nem ünnepelhet együtt a korcsolyázók családja a Műjégen, mint tavaly és tavalyelőtt. Mit üzenne ennek a családnak az ünnep alkalmából?
Örömmel látom, hogy a ménes nem szaladt szét, nem szállt a srácok fejébe a dicsőség, pedig az sem volna meglepő. Azt látom, hogy fegyelmezett munka folyik, és ugyanolyan alázattal zajlik a felkészülés, mint Pjongcsang előtt. Én ehhez kívánok további sok erőt és azt, hogy ez tartson ki a 2022-es pekingi játékokig. Tudom, hogy ez nem egy egyszerű kívánság, mert naponta kell a teljesítőképesség határait feszegetni. De kívánom, hogy tartson ki a lendület, mindenki merítsen erőt a három évvel ezelőtti olimpiából, és emlékezzen arra, milyen édes a munka gyümölcse.
HUNSKATE Média / Kovács Erika – Fotó: Derencsényi István
