Egyesületről egyesületre, sportágról sportágra – kalandos utat tudhat maga mögött az 1993 óta a Székesfehérvári Curling Egyletben működő korcsolyaszakosztály, amely a többszörös magyar bajnok műkorcsolyázók, Siáginé Varga Vera és Siági-Bayer Nóra vezetésével jelenleg négy szinkronkorcsolya-csapatot nevel.
Sok változás történt az elmúlt években a székesfehérvári korcsolyázók háza táján, de a történet főszereplője évtizedek óta állandó: a kétszeres magyar bajnok műkorcsolyázóra, Siáginé Varga Verára a kezdetektől számított a városvezetés és a MOKSZ.
„1977-ben kezdte építeni a város a jégpályát, és a jégkorong mellett szerettek volna műkorcsolyát is oktatni. Nem sokkal korábban fejeztem be a versenyzői pályafutásomat, és éppen az edzői képzést végeztem a Testnevelési Főiskolán, amikor megkeresett a szövetség azzal, hogy vállalnám-e műkorcsolyázók kinevelését Székesfehérváron. A férjemet meg gépészmérnökként felkérték a jégpálya üzemeltetésére – igent mondtunk, odaköltöztünk, és 78-ban a város segítségével egy nagy, a hokisokkal közös toborzóval kezdtük meg a munkát.
Hujber Anita
Az érdeklődés pedig hatalmas volt: a toborzó eredményeként száz gyerekkel indították el a tornatermi edzéseket, majd kiválogatták a jelentkezőket a műkorcsolyára és a jégkorongra, és jöhetett a sportágspecifikus oktatás. Siáginé Varga Vera tanítványai, köztük három lánya, több mint tíz évig a Spartacus Szövetkezeti Egyesület képviseletében versenyeztek, és a jó edzéslehetőségeknek köszönhetően töretlenül fejlődtek.
„Akkoriban még váltott műszakban folyt a tanítás, így délelőtt és délután is tudtunk edzést tartani, ráadásul fix jégidőnk volt: délután kettőtől négyig mindennap a műkorcsolyázóké volt a pálya. Ez versenyzőink eredményein is meglátszott: Gagyó Eszter, Magyar Zsanett, Siági Orsolya és Hujber Anita a juniornál fiatalabb korosztályokban nyert országos bajnoki címet, sőt, utóbbi aztán a junior és a felnőtt kategóriában is eredményesen képviselte a klubot. Böjte János, Für Szilárd, Martinovics Vilmos és Siági Enikő a juniormezőnyben, Kérészy Barna pedig a felnőttek között is dobogóra állhatott az ob-n.”
Csoportkép az 1979–80-as szezonból. Hátsó sor: Magyar Zsanett, Gagyó Eszter, Siáginé Varga Vera, Tenke Szilvia, Jurkó Eszter, Gagyó Katalin; első sor: Gelencsér Zsuzsa, Hujber Nóra Sára, Hujber Anita, Paál Beatrix
1991-ben aztán, mint később kiderült, sorsfordító változás következett be Siáginé Varga Vera és a korcsolyaszakosztály életében: az akkor még formációs korcsolyázásnak nevezett szinkronkorcsolya-szakág vezetője, Fazekas György látta, milyen sok kislány van az egyesületben, és szorgalmazta, hogy alakítsanak formációs csapatot.
„Leültünk egy beszélgetésre a lányokkal, hogy lenne-e kedvük kipróbálni ezt a sportágat – mivel mind nagyon lelkesek voltak, belevágtunk. Az elején bizony igen sok nehézséggel szembesültem: nekem, aki egyéni korcsolyázóként nőttem fel, olyan rendszerben, amelyben még nem is volt minden programnak kötött koreográfiája, a legnagyobb problémát az jelentette, hogyan hangoljam össze húsz lány mozgását úgy, hogy tökéletesen egyszerre ugyanazt csinálják. Rendszeres vendég lettem a néptáncosoknál, hogy ellessem, ők hogyan oldják meg ezt. Emellett Fazekas György biztosította, hogy négyen-öten elkísérjük a versenyekre Berecz Ilona csapatát, amely akkoriban az egyetlen magyar formációs csapat volt, és ott kiváló szemináriumokon tanulhattuk ki a sportág csínját-bínját.”
Két év alatt sikerült olyan szintre eljutniuk, hogy az 1993-ban megrendezett, első országos bajnokságon részt vevő négy egység között ők is ott voltak – akkor már egy új klub színeiben, a Spartacus Szövetkezeti Egyesület ugyanis 1992-ben megszűnt, így új lehetőséget kellett keresniük.
„A férjem honosította meg a curlinget Székesfehérváron, amelynek 1991-ben külön egyesületet alapított Székesfehérvári Curling Egylet néven, ebbe csatlakoztunk be – tudjuk meg az edzőnőtől, aki 20+4 fővel indította el a formációs csapatot, de egyre több és több lánynak tetszett meg a sportág. Ez eleinte pozitív hozadékkal járt, idővel azonban néhányan más következtetésre jutottak, ami újabb nagy változáshoz vezetett.
„Az első két évben aki beállt a csapatba, az sem hagyott fel a műkorcsolyával – ezáltal többet lehettek jégen a lányok, és mivel a szinkronkorcsolya erősen épít a lépésekre, a csapattagok is sokat profitáltak a műkorcsolya-órákból. Aztán amikor a növekvő létszám miatt már nem tudtam egyedül oktatni mindkét sportágat, korábbi tanítványom, Hujber Anita beállt mellém segíteni, és átadtam neki a műkorcsolyázókat. Egy idő után azok a szülők, akiknek a gyereke csak műkorcsolyázni akart, kezdeményezték, hogy váljanak ki az egyesületből.”
Így történt, hogy Anita külön klubot alapított Székesfehérvári Műkorcsolya Egyesület néven [ma Székesfehérvári Jégmadár Műkorcsolya Egyesület], míg Vera a formációs korcsolyázókkal maradt a Székesfehérvári Curling Egyletben. 1994-ben indultak először nemzetközi versenyen a Black Rose csapattal, és néhány éven belül úgy felfejlesztették a sportágat, hogy már több korosztályban is ki tudtak állítani csapatot, sőt, sorra nyerték a bajnoki címeket. Ebben pedig egy másik, műkorcsolyázóból lett szinkronkorcsolya-edzőnek is nagy szerepe volt.
„Egy svájci versenyen indultunk a Black Rose-zal, amikor találkoztunk Almássy Zsuzsival, akit még a műkorcsolyázó éveimből ismertem, és aki akkor már évek óta a svájci szinkroncsapatot edzette. Ott sokat beszélgettünk arról, hogyan tudnánk továbblépni a lányokkal, és meghívtam, hogy segítsen nekünk. Attól kezdve havonta-kéthavonta egy hétvégére ideutazott Svájcból, hogy foglalkozzon a csapattal. Sajnos anyagi okokból ez az együttműködés csak három évig tartott, de ennek eredményeként négyszeres országos bajnokok lettünk, és 2002–2004-ig három vb-n is részt vehettünk a Black Rose-zal. Tulajdonképpen 1994 óta nem telt el év anélkül, hogy nemzetközi versenyen indultunk volna csapatainkkal.”
A Team Black Rose a 2003-as világbajnokságon Almássy Zsuzsával és Siáginé Varga Verával
Ahogy Siáginé Varga Vera fogalmaz, a bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor a szövetség a a szakág fejlesztésére hivatkozva és a 2008-as budapesti világbajnokságon való jó szereplés érdekében a válogatott létrehozása mellett döntött.
„Amikor összeálltunk a miskolciakkal, eleinte ők jártak Székesfehérvárra, aztán azt mondták, hogy a válogatott költözzön Miskolcra. Ezt én már nem vállaltam be, hiszen nekem itt volt a többi csapat is, hat-nyolc tagunk viszont, akit meghívtak, az új csapattal, a Team Passionnel tartott. Így a felnőtt egységünk megfogyatkozott, majd nem sokkal később meg is szűnt. A helyzet azóta egyre nehezebb, mert a juniorkorú lányaink nagy része elmegy Pestre tanulni, és akik olyan szinten vannak, beállnak az azóta már a fővárosban működő Team Passionbe. Mivel kevesen maradnak Székesfehérváron, a junior és a felnőtt korosztályban pedig 16+4 fővel lehet indulni, jó ideje nem tudunk ilyen egységeket kiállítani. Egyfelől persze büszkeség, hogy adhatunk tagokat a nagy csapatba, az egyesület ázsiója viszont akkor növekedhetne, ha újra ki tudnánk állni az ISU [Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség] által szabályozott korosztályokban.”
A Team Black Rose Mixed Age a 2015-ös Budapest Cup nemzetközi versenyen tíz csapat között végzett az első helyen
Mindazonáltal az utánpótlás-nevelés töretlen elszántsággal zajlik: heti két alkalommal tartanak korisulit, amelynek keretében tudásszint szerint csoportosítva 40-60 gyerek korcsolyázik. Akinek pedig aztán van kedve magasabb szinten folytatni, idővel becsatlakozhat a versenycsapatokba: jelenleg Team Pingvin néven két pre-juvenile (11 év alatti), egy juvenile (13 év alatti) és egy basic novice (10–15 éves) korosztályú csapatot képeznek, amelyeket rendszeresen indítanak a környező országok nemzetközi versenyein. Idén az országos bajnokságon három bronzérmet nyertek velük, de az adult [rekreációs felnőtt] kategóriában szereplő egységük, a Team Icebreakers is a dobogó harmadik fokára állhatott fel.
„Ez a csapat annak idején azért alakult, hogy a szülők ne ácsorogjanak a palánknál, amíg a gyerekük korizik, de most már jó pár éve szerepelnek az országos bajnokságon. Persze a teljesítményük nem összehasonlítható az olyan csapatokéval, amelyek korábbi versenyzőkből verbuválódtak, de nagyon lelkesek, és szépen fejlődnek. Tavaly egyébként még egy csapatra való szülő összejött, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy idén már két adult egységgel tudjunk indulni az ob-n.”
A Team Icebreakers az idei országos bajnokságon
Emellett a város ingyen biztosítja a jeget az óvodás és iskolás csoportok oktatására, illetve felnőtt-tanfolyamot is tart az egyesület. Ennyi foglalkozás mellett, pláne, hogy nemcsak nekik, hanem a műkorcsolyázóknak, valamint a hokisoknak is biztosítani kell a jeges edzést, érthető, hogy az ideális jégidők megszerzése messze nem olyan könnyű, mint évtizedekkel ezelőtt.
„Csak a jégkorong-utánpótlás 300 fő feletti, így talán mondanom sem kell, hogy a két rendelkezésre álló jégpálya reggel hattól este tizenegyig igénybe van véve. Az iskola miatt persze mindenkinek a délutáni időpontok kellenének, ami kivitelezhetetlen. Mi csak hétfőn és kedden tudunk délután edzeni, szerdán és pénteken nincs jegünk. Csütörtökön este hét vagy nyolc órától tízig, szombaton pedig reggel héttől tizenegyig kapunk jeget, így akkor legalább minden korosztálynak külön jégidőt tudunk adni. Ezeket az időpontokat érthető módon nem szeretik a szülők, nehéz megoldani a család életét úgy, hogy mindennap máskor kell edzésre vinni a gyereket. Több jégidőhöz viszont a második pálya megnyitásával sem jutottunk, de ha kapnánk, akkor sem tudnánk megfizetni, úgyhogy ez egy ördögi kör.”
A Team Pingvin Pre-Juvenile Mini az idei országos bajnokságon
Jégidő híján pedig a MOKSZ Sport XXI elnevezésű utánpótlás-nevelési programjában a székesfehérváriak nem is tudnak részt venni – a program oktatókat képző tanfolyamát viszont több korábbi korcsolyázójuk is elvégezte, akik személyében Vera és Nóra jelentős segítséget kapott.
„Az évek során kineveltünk magunk mellé olyan lányokat, akik abbahagyták a korcsolyázást, de szerettek volna jégközelben maradni: jelenleg Cser Zita, Erdei Ibolya, Faragó Dia, Peresztegi-Nagy Zsófia, Timár Viktória és dr. Varga Noémi társadalmi munkában dolgozik velünk. Hatalmas segítséget jelentenek nekünk a jeges oktatás és az erőnléti edzések terén, hiszen ennyi gyerekhez ketten már kevesek lennénk a lányommal, a balettórákat pedig Scnuhmann Franciska balett-tanár tartja. Nyáron, amikor nincs jég, görkorcsolyázással alapozunk a város palánkos, betonos pályáján, majd augusztus elején egy jó hangulatú edzőtáborral térünk vissza a jégre.”
Az edzőtábort évről évre olyan szabadidős programokkal színesítik, mint például sárkányhajózás a Velencei-tavon, a szezon során pedig mindig tartanak halloweenpartit, karácsonyi, valamint évzáró gálát, és ha belefér a versenynaptárba, farsangi bulit is, a korisulisoknak pedig Mikulás-ünnepséggel kedveskednek. Emellett ahová hívják őket, szívesen mennek bemutatókat tartani: Kaposváron például minden évben fellépnek a karácsonyi vagy az évzáró gálán, de tavaly a Sportvarázs Sportegyesülettől is kaptak felkérést.
A Team Pingvin Basic Novice az idei országos bajnokságon
Habár az anyagi források és a korlátozott jégidő miatt mind a versenyzési, mind az utánpótlásbázis-növelési lehetőségeik behatároltak, a különféle pályázatokon elnyert támogatások, a HISZEK Benned Sport Program, a MOKSZ műhelytámogatása, valamint a város önkormányzatának támogatása nagyban segíti működésüket. De ami igazán sokat lendíthetne a helyzetükön, az a Székesfehérvárra tervezett multifunkcionális jégcsarnok.
„Amint az megépül, a felnőtt hokicsapatok átköltöznek oda, ezáltal jégidő szabadul fel a két jelenlegi pályán. Nagyon bízunk abban, hogy onnantól több jeget kapunk majd, így esély nyílik arra, hogy újra kineveljünk egy ISU-korosztályos csapatot. De az első és legfontosabb célunk, hogy minél több gyereket nyerjünk meg ennek a csodás sportágnak.”
Klub neve: Székesfehérvári Curling Egylet
Szakosztály alapításának éve: 1993
Versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma: 62
Cím: 8000 Székesfehérvár, Jancsár u. 25.
Telefonszám: Bayer-Siági Nóra: +36 70 945 1561
E-mail-cím: siagi@curlingegylet.hu
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra
