Tragikus hirtelenséggel, 62 éves korában elhunyt Nagy Sándor, kétszeres magyar bajnok jégtáncosunk, aki edzőként évtizedekig meghatározó alakja volt a hazai korcsolyaéletnek.
Egészen a múlt szezon végéig ott láthattuk őt a jégpályán tanítványai mellett, de nemcsak szigorú edzőként emlékezhetünk Nagy Sándorra. Aki ismerte, mind azt mondja, igazi mókamester volt a jégen és a jégen kívül is, aki az áprilisi Jégmadár Kupán például még karaokeprodukcióval is szórakoztatta a résztvevőket. Most már az égi karban énekel.
Nagy Sándor és Téglássy Tamara a Győri ETO műkorcsolyázóival a 2020-as Magyar Korcsolyázás Napján
A kis Sanyi hatévesen szeretett bele a korcsolyázásba, pályafutását műkorcsolyázóként kezdte. Első és egyetlen jégtáncpartnere későbbi felesége, Remport Gabriella volt, aki így emlékszik vissza a kezdetekre:
„Egy nyári edzőtáborban találkoztunk Csehországban, ahová én már partner nélkül érkeztem, ugyanis az az évi junior-világbajnokság után a párom abbahagyta a korcsolyázást. Sanyi műkorcsolyázóként vett részt a táborban, és amikor az edzője, Tucsi néni [Jurek Eszter] felvetette, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk együtt, hát, nem volt elragadtatva az ötlettől. Végül úgy sikerült meggyőzni, hogy Tucsi néni azt mondta neki: ide figyelj, ha összeállsz a Remporttal, mindennap dupla adag ebédet és vacsorát kapsz. Így kezdődött a mi közös pályafutásunk.”
Egy nem is akármilyen pályafutás, hiszen már a második közös szezonjukban ott lehettek az Európa- és világbajnokságon mint második számú pár. 1979 és 1984 között összesen három világ- és négy Európa-bajnokságon képviselték hazánkat, 1981-ben és 1984-ben pedig – így a budapesti kontinensviadalon is – magyar bajnokokként tehették meg ezt kiváló edzőjük, a számos eredményes kettőst kinevelő Berecz Ilona irányításával. De az olimpiai részvétel is egy karnyújtásnyira volt, hiszen az 1984-es szarajevói ötkarikás játékokon ők indultak volna, ám egy sérülés az utolsó pillanatban közbeszólt.
„Szerdán letettük az esküt, szombaton kellett volna elutaznunk, de az utolsó edzések egyikén összeütköztünk egy kisgyerekkel, és a térdem megadta magát – emlékszik vissza Gabi. – Utána fel is hagytunk a versenyzéssel, és elmentünk revüzni. Másfél évig egy német jégshow-ban szerepeltünk, aztán 85 októberében az amerikai Holiday on Ice-hoz szerződtünk, ahol öt évig korcsolyáztunk. De alig egy hónappal azután, hogy oda kerültünk, megtudtuk, hogy terhes vagyok, és 86-ban megszületett Zsuzsi.”
Merthogy sporttársakból hamar barátok lettek, a barátságból pedig igen gyorsan szerelem szövődött, majd 1983-ban, még versenyzői pályafutásuk alatt összeházasodtak. De hogyan is kezdődött ez a kapcsolat?
„Én 14 éves voltam, Sanyi pedig 18, amikor összekerültünk. Korábban sosem találkoztunk, mert a műkorcsolyázóknak és a jégtáncosoknak teljesen más időpontban voltak az edzéseik. Minden műkoris lány odavolt érte, mind vele akart járni, én meg csak hallgattam az öltözőben, amikor áradoztak, hogy a Nagy Sanyi így, a Nagy Sanyi úgy, fogalmam sem volt, ki az. Aztán amikor az edzőtáborban rám osztották, irtó büszke voltam, hogy enyém lett a Nagy Sanyi, akiért mindenki epekedett, nekem meg csak úgy kiutalták – meséli nevetve Gabi. – Nagyon jóképűnek találtam, ez rögtön megfogott benne, és jól kijöttünk, könnyen ment az összecsiszolódás. Aztán ahogy kezdtük megismerni egymást, azt is megtapasztaltam, milyen szorgalmas és céltudatos.”
És edzőként ugyanilyen volt – bár sosem tervezték, hogy edzők lesznek, a revüs évek után egy felkérés következtében belevágtak, és gyorsan nőtt tanítványaik száma. A több mint 25 év alatt, amelyet edzőkként a jégen töltöttek, évekig hazánk legeredményesebb edzőpárosa voltak: ők álltak többek között Berkes Enikő és Tóth Szilárd mellett, akik az 1994-es lillehammeri olimpián is részt vettek, de a kétszeres junior-világbajnoki ezüstérmes ugyancsak olimpikon Hoffmann Nóra–Elek Attila-kettős is az ő nevelésük.
„Mivel Sanyi egykori műkorcsolyázóként sokat iskolázott, ő tanította a technikát, a kötelező táncokat. Olyan volt a csapatunk, mint egy nagy család, a házunkban is rendszeresen edzőtáborokat tartottunk, a kertben egyre-másra gyakorolták az emeléseket, mindenhonnan gyerekek lógtak. Sanyi pedig apja helyett apja volt mindnek, én meg a tyúkanyó, aki mindent megszerveztem. Persze a tábor kezdetén aztán mindig büszkén jelentette be a gyerekeknek, hogy mindent elintézett – eleveníti fel mosolyogva az edzői éveiket Gabi. – A külföldi edzőtáborokat viszont javarészt ő szervezte, mert ő utazott többet, így jó kapcsolata volt a külföldi edzőkkel. Neki hála több oroszországi edzőtáborban is részt vettünk, ahol elsajátíthattuk az orosz technikát, és rengeteget tanulhattunk.”
Elek Attila is éppen ezt emeli ki, amikor egykori edzőjéről kérdezzük, aki, mint mondja, igazi társasági emberként nagy örömmel utazott velük a táborokba, versenyekre.
„Nagyon szerette ezeknek az eseményeknek a hangulatát, hogy találkozhatott más edzőkkel, és megoszthatták egymással a tapasztalataikat. Ami a technikát illeti, főleg a kötelező táncokat, a legapróbb részletekig menően megtanított nekünk mindent, és bár az előadásért, a koreográfiáért Gabi, illetve más edzők feleltek, az originalhez [2010-ig létező jégtáncprogramtípus] és a kűrhöz is mindig hozzá tudott tenni valami szuper ötletet, mert nagyon jó meglátásai voltak a programok felépítését illetően. Megosztó személyiség volt, nyers humorral, de ezt sokan szerettük benne, mert nagyon jó hangulatban teltek az edzések, és a versenyeken is remekül oldotta a feszültséget. Azt is megtanultam tőle, hogy kell a gyerekekkel foglalkozni, hogy kell úgy követelni tőlük, hogy az ne demoralizálóan, hanem építően hasson rájuk. Különleges alakja volt a korcsolyasportnak, mint sportoló, mint edző és mint személyiség is nagyon fog hiányozni.”
Hoffmann Nórával és Elek Attilával a 2003-as junior grand prix döntőn Malmőben
Mivel a Remport–Nagy házaspár három gyermeke is tulajdonképpen születésétől fogva a jégen volt, óhatatlanul bevonódtak a sportágba, amelybe idővel ugyanúgy beleszerettek, mint szüleik. Az ő példájukat követve Zsuzsanna, Sándor és Zsófia is jégtáncosként versenyzett, és lett korosztályában országos bajnok – többek között ők tartoztak Sándor utolsó jégtáncos tanítványai közé, akiket Gabitól való válása után már nem edzőkettősként készítettek fel a versenyekre.
Dér Mária és Nagy Sándor
Sándor Dér Máriával, majd Turóczi Dórával juniorkoráig versenyzett, míg Zsuzsit először Elek Attila öccsével, a jelenleg a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) jégtánctechnikai bizottságában dolgozó Elek Györggyel, majd Fejes Mátéval láthattuk a világ- és Európa-bajnokságokon. Lánya nemcsak rendkívül precíz szakembernek, hanem jó pedagógusnak is tartotta édesapját.
„Nagyon szerette a gyerekeket, minden korosztállyal megtalálta a közös hangot, és néhány szó elég volt ahhoz, hogy megértesse a tanítványaival, miben hibáztak, mit kellene másképp csinálniuk. Amikor a jégen voltunk, sosem éreztette velem, hogy a lánya vagyok, nem tett különbséget köztem és a többiek között. Talán, amikor már a szenior korosztályban versenyeztem, akkor vált gyakoribbá az, hogy nemcsak edzőként, apaként is motivált, ösztönzött arra, hogy jobb sportember legyek. Ugyan a nyers humorát nem mindenki tudta értékelni, de az biztos, hogy nem nagyon volt olyan bankett vagy összetartás, ami szótlanul telt, mindig halálra nevettük magunkat a viccein. Nagy harcos volt, így engem is arra tanított, hogy sosem szabad feladni, mindig küzdeni kell. Ő is küzdött az utolsó pillanatig.”
Nagy Sándor lányával, Zsuzsannával és Fejes Mátéval
Szigorúbb énjét kisebbik lánya, Zsófi előtt is inkább csak az iskolai osztályzatok kapcsán mutatta meg, és bár a jégen is maximalista volt, mindig csak arra ösztönözte, hogy tudása legjavát nyújtsa. „Akkor voltam a legsikeresebb, amikor ő tanított – mondja a 2013-ban és 2014-ben Ráduly Tamással korosztályos országos bajnok Zsófi. – Tőlem mint lányától is ugyanazt várta el, mint a többiektől, sőt, talán még többet, mert általában nekem kellett bemutatnom a feladatokat a társaimnak. Ezért is nagyon hálás vagyok neki, mert így több figyelmet fordítottam a kéztartásra, a precíz mozdulatokra, és nőtt a teherbírásom, ami a versenyeken is nagyon jól jött. És hát, ahogy Zsuzsi is mondta, hihetetlen előadó volt, egy egyszerű hétköznapi történetet is úgy tudott elmesélni, hogy fogtuk a hasunkat a nevetéstől. Mindemellett óriási biztonságérzetet adott nekem az ő személye. Anyára is mindenben számíthatok, de tudtam, hogy apát bármikor bármivel felhívom, pontosan tudja, mi a megoldás, és mindent el tud intézni.”
Nagy Sándor lányával, Zsófiával és Ráduly Tamással
Pályatársai, kollégái hasonlóképpen számíthattak rá – Téglássy Tamara, akivel az utolsó időkben együtt dolgozott, nagyon örült, amikor elfogadta a felkérését, hogy a hét második felében járjon le Győrbe, és segítsen neki az utánpótlás-nevelésben, mert, annak idején mindketten ugyanazt a technikát tanulták Jurek Eszternél, így szakmailag ugyanúgy gondolkodtak. Mindemellett Sándor személyében egy hihetetlenül segítőkész, csupaszív embert talált a tanítványai mellé, akit a gyerekek nagyon megszerettek, és most nagyon nehezen engednek el.
„A gyerekek sírva hívtak, amikor látták az egyesületi csoportunkban a hírt, hogy ugye nem igaz, hogy Sanyi bácsi nincs már. Mindannyiunkat nagyon megvisel az elvesztése, hiszen több mint két szezonon át dolgozott velünk, és bár a gyerekekkel nem könnyű elfogadtatni egy új edzőt, nagyon hamar megszerették őt. Imádták a humorát, a lazaságát, az állandó jókedvét, azt, hogy a reggel hat órás edzésen is viccelődött velük. Ő is nagyon jól érezte magát nálunk, mindig mondta, mennyire szeret ide járni. Úgy hívtam, hogy Sándorom, ő meg engem úgy, hogy Tamarám, és amikor jött, már tudtam, hogy levest kell főznöm neki, mert mindig azt kért. Azóta is, amikor levest készítek, mindig eszembe jut” – mondja szomorúan nyolcszoros magyar bajnok műkorcsolyázónk, aki maga is alig tudja felfogni a történteket.
Téglássy Tamara és Nagy Sándor a Győri ETO műkorcsolyázóival a karácsonyi bulin
„Annyira váratlanul ért, hiszen május végén még megtartotta nálunk az utolsó szárazedzést, és amikor elköszöntem tőle a parkolóban, csak annyit mondott, hogy elmegy egy általános kivizsgálásra, hogy igazán fitt legyen a nyári edzőtáboraink kezdetére. Erre két és fél héttel később jön a hír, hogy nincs többé. Két-három tábort is terveztünk a nyárra együtt, de az élet közbeszólt. Egyelőre nem tudjuk, hogyan tovább, hogy lesz a jövő. Szokták mondani, hogy mindig a jók mennek el előbb, hát ez rá is igaz. Nagyon fog hiányozni.”
A június 17-én elhunyt Nagy Sándort július 16-án 11:45 perckor helyezik örök nyugalomra az Új köztemetőben. A család szeretettel várja valamennyi pályatársát, kollégáját, jelenlegi és volt tanítványát, aki szeretne elbúcsúzni tőle. Emlékét a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és az egész korcsolyacsalád örökre megőrzi. Nyugodjon békében!
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra – Főkép: Olaszy-Baranyi Réka
