Musicalből diszkó és vogue tánc Freddie Mercury zenéjére – Monaghan Emily és Fourati Ilias modern ritmustáncával és kűrjével lehengerelte a közönséget, és a bírókat is meggyőzte az augusztusi felmérőn. Mielőtt hétvégén Salt Lake Cityben számukra is kezdetét veszi a versenyszezon, jégtáncosaink elmesélték, hogyan születtek meg az idei programjaik, sőt, azt is elárulták, mit szeretnek a legjobban és a legkevésbé egymásban.
A tesztversenyen mindenkit lenyűgöztetek, és nagy fölénnyel nyertetek. Milyen elvárásokkal érkeztetek Budapestre?
Fourati Ilias: Nagyon jó érzés volt hazajönni, és a verseny előtt újra Hoffmann Nóra csapatával készülni. Tavaly a felmérőig már túl voltunk két versenyen, idén viszont itt mutattuk be először a programjainkat, így nem tudtuk, milyen eredményre számíthatunk. Hatalmas öröm, hogy a ritmustáncot és a kűrt is ilyen pozitívan fogadták.
Monaghan Emily: Elsősorban bizonyítani akartuk, hogy keményen dolgoztunk, hogy feszegettük a határainkat az elmúlt hónapokban, és hogy szezon eleje ide vagy oda, már most stabil alapokkal rendelkezünk. Hálásak vagyunk a szövetségnek, hogy ilyen remek versenyt rendeztek, és a bíróknak is, akik a személyes kiértékelésen sok-sok hasznos tanácsot adtak.
Emilyék ritmustánca 3:22:40-től:
Nagyon egyedi programjaitok vannak, amelyek mind a közönség, mind a bírók tetszését elnyerték. Kinek az ötlete volt a koncepció, a zene, a ruha?
Ilias: Az idei ritmustánc témája a Broadway, de mivel az előírt kötelező táncnak, a finnstepnek nagyon speciális a tempója, nem könnyű olyan musicalzenét találni, amelyet nem kell lelassítani vagy felgyorsítani ahhoz, hogy rá lehessen illeszteni a táncot. Mi viszont mindenképp ilyet akartunk, így nagy volt az öröm, amikor elénk került a Mamma Miából a Dancing Queen, amelynek tökéletes a tempója. Mindenképp valami frissel, szokatlannal szerettünk volna előrukkolni, olyasmivel, ami kitűnik a számtalanszor használt musicalzenék közül. Mivel közel vagyunk a Broadwayhez, folyamatosan figyeljük a műsoron lévő musicaleket, és nagyon vártuk a Summert, amely Donna Summerről szól. Vissza akartunk nyúlni a 80-as évekhez, a diszkóhoz, így az ABBA-slágert a Bad Girlszel párosítottuk.
Emily: Ami a ruhát illeti, én találtam ki a koncepciót, de különböző ötletek keverékéből született meg. Akik követik az edzőink, Melissa és Denis [Melissa Gregory és Denis Petukhov] munkásságát, azok észrevehették, hogy a ruhánk nagyon hasonló ahhoz, amelyet ők viseltek egy show-ban. Le sem tagadhatnánk, mennyire inspirálnak minket.
Fotó: Lehotzky István
És a kűr?
Emily: Az edzéseken játszadoztunk a zenékkel, az elemekkel, kísérleteztünk, improvizáltunk, és amikor Freddie Mercuryhoz értünk, akinek a számait egyébként mindketten sokat hallgatjuk, rögtön tudtuk, hogy erre akarunk korcsolyázni.
Ilias: És azt is, hogy a vogue táncstílus, amely ráadásul pont New Yorkban született meg, jól passzolna Freddie dalaihoz, hiszen nagyon egyedi, erősen alapoz a táncosok személyiségére, és senki nem használta még a jégen. A wow faktor nagyon fontos nekünk, mindig ki akarunk tűnni, ez is összeköt minket Freddie-vel. A Living On My Own nagyon ütős szám, amelyet a líraibb In My Defence-szel társítottunk, és ez szuper kombinációnak bizonyult.
Emily: Ahogy a ritmustáncot, úgy a kűrt is az edzőink koreografálták, és fantasztikus munkát végeztek. Persze mi is beletettük az ötleteinket, hatalmas élmény volt együtt megalkotni ezt a programot.
Ilias: A kedvenc részünk talán a koreográfiai lépéssor, amely teljesen olyan, mintha a vörös szőnyegen sétálnánk végig egy divathéten.
Emily: A ruhákkal is ezt szerettük volna erősíteni: az volt a cél, hogy csillogjunk, kitűnjünk a tömegből, és tátva maradjon a nézők szája. A sajátom színét én választottam, de minden apró részlet sok-sok kísérletezés eredménye.
Ilias: Számtalan különböző verziót próbáltunk ki ruhában és kiegészítőben is. Amiben az első perctől biztos voltam, az a fehér farmer, mert azt Freddie is sokszor viselte. Azt hiszem, még csak hasonló ruhát sem fogunk látni máson ebben a szezonban.
Fotó: Lehotzky István
Úgy tűnik, nagyon kedvelitek az olyan koreográfiai elemeket, amelyeket a közönség elsőre esésnek vélhet, hiszen te, Emily, a tavalyi és az idei kűrötökben is bemutatsz egy ilyet. Nem kockázatos ez?
Emily: A tavalyi szezonban még talán annak számított, hiszen akkor került be a szabálykönyvbe ez a slide movement nevezetű elem. Mivel mindenkinek új volt, senki nem tudta pontosan, hogyan is csinálja. Szerintem mindenkit megleptünk azzal, ahogy én kiviteleztem, de sok pozitív visszajelzést és magas kiviteli pontszámokat kaptunk rá.
Ilias: Minden kritériumnak megfelelt, ahogy Emily bemutatta, hiszen a szabály szerint bármelyik testrészen lehet csúszni ebben az elemben, a lényeg az, hogy végig mozgásban kell maradni. Amikor koreografáltuk az idei kűrünket, rögtön tudtuk, hogy ebbe is beleteszünk egy ilyen elemet, a vogue táncstílusban ugyanis van egy ikonikus mozdulat, a death drop, amikor hanyatt esik a táncos.
Emily: Idén erre a death dropra épül a pozícióm a slide movementben, amely könnyűnek tűnik, de valójában sok időt vesz igénybe, mire megtanulja szépen kivitelezni az ember.
Emilyék kűrje 4:17:04-től:
Sokaktól hallom – főleg a négyszeres világbajnok és ötszörös Európa-bajnok kettős, Gabriella Papadakis és Guillaume Cizeron kapcsán –, hogy elvesztették az érdeklődésüket a jégtánc iránt, mert a mai jégtánc már nem igazi tánc, és vissza kellene hozni az igazán táncos programokat a jégre. Mi a véleményetek erről?
Ilias: Való igaz, hogy a franciák behoztak egy stílust, amelyet, látva a sikereiket, sokan igyekeznek lemásolni. Úgy gondolom, hogy ez nagy hiba, hiszen nem verheted meg a legjobbakat abban, ami a sajátjuk, amit ők alkottak meg. Az ISU [Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség – a szerző] egyébként szerintem jó irányba megy azzal, hogy tavaly bevezették a különféle koreográfiai elemeket, próbálnak visszanyúlni a régi időkhöz, amikor a jégtánc tényleg a táncról, a lendületről, az egyéniségekről szólt, amikor minden pár egyedi volt a maga módján.
Emily: Nagy kihívás megtalálni azt a stílust, amely a kettős mindkét tagjának, legyenek bármilyen különbözőek is, jól áll. A franciák azért tűnnek ki a mezőnyből, mert ebben a kortárs stílusban megtalálták a közös nevezőt, ebben igazán meg tudják mutatni az erősségeiket. Mivel nekünk ez még csak a második szezonunk együtt, mi egyelőre az útkeresés fázisában tartunk, kísérletezünk, és igyekszünk megtalálni azt, ami nekünk a legjobban áll. Szerintem jó úton járunk.
Emily és Ilias a márciusi Universiadén. Fotó: Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség
Most, hogy már túl vagytok egy közös szezonon, és kiismertétek egymást, mi az, amit a legjobban szerettek a másikban, és mi az, amit a legkevésbé?
Emily: Mivel korábban szóló jégtáncosként versenyeztem, először nagyon furcsa volt, hogy van mellettem még valaki a jégen, de pont ezért akartam párban táncolni, hogy együtt dolgozhassak valakivel. Nagyon különbözőek vagyunk, de éppen azért jövünk ki ilyen jól, mert remekül kiegészítjük egymást, ezért is tudtunk egy év alatt ennyit fejlődni. Ilias elképesztően precíz, minden részletre odafigyel, ami az összkép szempontjából nagyon fontos.
Ilias: Kedves, szép, szorgalmas, mi mást akarhatnék még? Mindenben segítjük egymást, a jégen és a jégen kívül is a maximumot hozzuk ki a másikból. Persze ha nap mint nap hat órát töltesz együtt valakivel, adódnak konfliktusok, olyan ez, mint egy házasság. (mosolyog)
Emily: Szerencsére ezek csak apróságok – a legnagyobb vita általában azon megy, hogy milyen zenére eddzünk. (nevet) Nagyon tiszteljük egymást, sosem hibáztatjuk a másikat.
Ilias: A legfontosabb, hogy még ha néhány dologról másképp is gondolkodunk, ugyanazok a céljaink, az álmaink. És amíg egy irányba tartunk, ugyanazért dolgozunk, mindent meg tudunk oldani.
A tavalyi interjúban azt mondtátok, folyamatosan fejlődni akartok, ami eddig abszolút bejött. Mik a céljaitok ebben a szezonban?
Ilias: Az, hogy versenyről versenyre fejlődjünk, mindig az első helyen szerepel a listánkon. Mivel a tavalyi volt az első évünk együtt, nagyon koncentráltunk az elemekre. Most, hogy már összecsiszolódtunk, és igazán párként tudunk működni a jégen, arra törekszünk, hogy javítsunk az összképen, és megmutassuk, hogy tudunk táncolni.
Emily: Azt szeretnénk, hogy az emberek lássák, mennyire imádunk korcsolyázni, és ők is legalább annyira élvezzék nézni, mint amennyire mi élvezzük bemutatni a programjainkat.
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra – Fotó: Lehotzky István, Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség
