Dél-Koreából érkeztek, ám immár magyar állampolgárok: két kiváló sportolóval bővült a magyar korcsolyacsalád.
Kim Min Szok(angolul: Kim Minseok) és Mun Von Dzsun (angolul: Moon Wunjun) Magyarországon!
Nemcsak látogatóba érkezett hozzánk a két kiváló korcsolyázó, immár mindketten magyar állampolgárok, és a jövőben Kim nagy pályán, míg Mun a rövid pályások között szállíthatja a sikereket és a jobbnál jobb eredményeket – reményeink szerint.
Hogy kik is ők, s dél-koreaiként miért is gondolták úgy, hogy ezentúl magyar színekben versenyeznek?
Kim Min Szok 1999-es születésű nagypályás gyorskorcsolyázó, aki a 2018-as pjongcsangi olimpián az üldözéses csapatversenyben hazája együttesével ezüstérmet szerzett – ugyanitt, és négy évvel később Pekingben 1500 méteren harmadik lett.
Eredményeit sorolhatnánk még, ám álljon itt a történet, amely esetében a váltás mögött áll, s mondja ezt el ő maga:
„Az én hibámból történt: ittas vezetés miatt eltiltottak három évre – attól is, hogy edzésekre járjak. Nem akarok kifogásokat keresni, én ittam, én vezettem. Ilyen többször biztosan nem fog előfordulni, azóta nincs is autóm. A dél-koreai szövetség arra ugyan lehetőséget adna, hogy a 2026-os olimpiai válogatón induljak, csakhogy arra hogyan készüljek fel, ha három évig nem mehetek jégre ott? Ha nincs csapatom, szerződésem, fizetésem? Nem volt nehéz eldönteni, hogyan tovább.”
Mun Von Dzsun két évvel fiatalabb honfitársánál, és rövidpályán tartják nagy tehetségnek: a dél-koreai válogatón top 10-es helyezései vannak mindhárom távon, ám a sportág szerelmesei jól tudják, Dél-Korea a short track egyik nagy hazája, ott válogatót nyerni, vagy akár bekerülni a versenyekre utazó öt-hat korcsolyázó közé, nehezebb, mint mondjuk egy világkupa-viadalon érmet szerezni…
„Én nyertem a válogatót otthon a 2021-es téli Universiádéra, ám a verseny törölték a koronavírus-járvány miatt, aztán a következő évben kikerültem a koreai keretből – árulta el Mun. – Sokat gondolkoztam azon, hogyan tovább. Aztán lehetőségem nyílt Magyarországon korcsolyázni edzőpartnerként egy rövid ideig, s bár a csapatnál volt koreai edző, meglepett, mégis mennyivel másabbak az edzések, mint Dél-Koreában. Többen megkérdezték, miért nem maradtam ott, s miért nem próbáltam meg újra, ám én nem hiszem, hogy csak ott lehet jól korcsolyázni. Szerintem fontosabb, hogyan tudok jobb lenni.”
Hogy az érkezésükben nagy szerepet játszik a válogatott férfisorának edzője, Csul Von Eric Lee, az nem kérdés – Eric immár szintén magyar állampolgárként a negyedik szezonját kezdi meg nálunk.
„Én még akkor korcsolyáztam, amikor minden olyan »tudománytalan« volt, amikor egy-egy rosszabb eredményért csak a korcsolyázó volt felelős – mondta el Eric. – Nem akartam edző lenni, a tudományos része érdekelt a sportágnak, hiszen tudtam, a tegnap válasza a ma kérdésére már nem válasz. Magyarországon lehetőség nyílik a jó ötletek kipróbálására, megvalósítására. A szövetség is segít abban, hogyan lehetnénk még jobbak, hogyan fejlődhetnénk még tovább. Nem túlzok: ez itt a mennyország.”
A kapocs tehát a magyar-koreai edző személye volt. Az egyik.
„Új kihívásra vágytam – nyilatkozta Mun. – Nem beszélek jól angolul, nem is éltem korábban külföldön, ám Eric segít nekem, miközben azt tanítja, van más út is, mint a dél-koreai. A csapattársaim befogadóak. Ez a legjobb hely számomra ahhoz, hogy megfeleljek a kihívásoknak.”
„Amikor úgy tűnt, elveszítettem mindent, Eric lehetőséget adott, hogy rövidpályán edzhessek Magyarországon. Vele korábban egy csapatban korcsolyáztam. S bár nagypályás korcsolyázó vagyok, ez a lehetőség levegőhöz is juttatott. Képes voltam felállni, s a magyar állampolgárság megszerzésében is mozgatott ez a hála” – mondta Kim, aki egyébként leginkább Hollandiában készül a Team Gold nemzetközi csapat tagjaként.
„Azt hiszem, ötvenhét évesen nem kell szégyenkezem amiatt, amit itthon elértem a szűk merítésből – kezdte Bánhidi Ákos. – A világ arrafelé megy, hogy egy-egy sportág jövőjét még inkább az eredményesség határozza meg, s ez nálunk sincs másként: ahhoz, hogy ne tizenöt év múlva jöjjenek az újabb sikerek, hogy a kisebbeket nevelni tudjuk, a jelenben kell változtatni, mert akkor nem törik meg a lendület. Talán senki sem veszi rossz néven, hogy a minket ért veszteség után ezúttal szívélyes befogadóként álltunk a helyzethez, s örömmel nyugtáztuk, hogy nemcsak kifelé mutat a nyílt, hanem befelé is… A két kiváló korcsolyázó erősítheti annak az esélyét is, hogy a tehetséges fiataljainkból világsztárokat neveljünk.”
Kósa Lajos, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöke is örül(t) a két fiú érkezésének:
„A Liu testvérek távozása után fontos volt, hogy válogatott korcsolyázóink továbbra is a világ legjobbjaival készülhessenek, hiszen így lehetnek igazán jó eredményeink a jövőben. A hozzánk érkező két fiú a világ legjobbjai közé tartozik, vagyis itt mindenki nyertes: a két, immár magyar állampolgársággal is rendelkező dél-koreai sportoló, a csapatunk tagjai, az edzők. Az pedig kiderült újra, hogy a világ legjobb gyorskorcsolyázói számára Magyarország vonzó hely: a pekingi olimpián a rövidpályás gyorskorcsolyázóink huszonegy pontot szereztek, az a célunk, hogy megőrizzük a helyünket, s ezzel a változással is tettünk ezért.”
A két versenyző és az edző az FTC-vel szerződött itthon.
