„Kacifántos történet a kijutásom. Kitöltöttem a jelentkezési lapot, de egy banális hiba folytán nem jutott el a szervezők. Az történt, hogy véletlenül elfelejtettem rányomni az úgynevezett „total submit” gombra, ami ugye a lezárása, élesítése a jelentkezésnek.
Mindez csak akkor realizálódott bennem, amikor már két ismerősömet is interjúra hívták, s nálam senki sem jelentkezett. Kétségbe is estem. Ismét megpróbáltam regisztrálni. Csak várólistára kerülhettem. Nem is vették fel velem a kapcsolatot.
Aztán egy közvetett ismerős segítségével, akinek volt kapcsolata az úgynevezett Asszisztens Programhoz értesültem róla, hogy szerettek volna több nemzetközi szinten tapasztalt önkéntest. A helyi szervezők inkább a koreaiakat helyezték előtérbe. Végül is így kerültem ki. Január 28-án éjjel érkeztünk. Hosszú volt az utazás, két napot vett igénybe, persze ebben benne volt az időeltolódás is.
Az első három napon kötelező tréningen vettünk részt. Rögtön érkezés után az alapokkal ismerkedtünk meg. A szerepkörökkel, az általános elvárásokkal, az etikett szabályokkal. Mélyebb ismereteket sajátítottunk el ezeken a területeken. Aztán következett a helyszínek feltérképezése. Először a gangneungi olimpiai falut jártuk be. Aztán a phjongcshangi következett.
Röviden a munkánk úgy foglalható össze, hogy a csapatot segítjük az egyes helyszíneken. Szinte együtt érkeztünk a magyar csapatvezetéssel és az irodai munkatársakkal. Kezdetektől segítjük egymást. Berendeztük az irodát, előkészítettük a szállást.
A biztonsági munkatársak között megbetegedéseket tapasztaltak. Őket katonákkal helyettesítették. Megelőzés szempontjából, biztonsági okból az önkénteseknél is történtek intézkedések. Nem léphettünk kapcsolatba senkivel és nem mehettünk a helyszínekre. De ezt az úgynevezett karantént, egy nap után feloldották.
Izgalommal tekintek minden nap elé. Soha nem tudjuk előre megmondani, milyen feladatunk lesz pontosan. Nagyon változatosak a magyar csapat, a magyar sportolók körüli teendők. Pár napja a delegáció egyik tagjának otthon maradt laptop töltőjét próbáltuk pótolni, ezután vadásztunk Gangneung szerte.
Olyan is van, hogy egy csomagot kell feladnunk úgy, hogy a lehető leggyorsabban hazajusson. Nagyon változatosak a feladatok, nem tudjuk, mit hoz a holnap. Másodmagammal, Édes Anna honfitársammal dolgozunk itt Dél-Koreában a XXIII. Téli Olimpiai Játékokon.”
