Lockett Deanna nélkül folytatja munkáját rövidpályás gyorskorcsolya-válogatottunk.
„Amikor felkeltem, tudtam, hogy nagy nap a mai, de minden olyan gyorsan történt, az eskütétel pillanatok alatt lezajlott. Akkor éreztem át igazán, hogy most már magyar vagyok, amikor a kezembe adták az okiratot. Ha lehetőséget kapok, büszkén fogom képviselni a magyar színeket a következő olimpián” – 2019 májusának elején Lockett Deanna boldogan nyilatkozott arról, hogy a világversenyeken immár magyarként állhat oda a rajthoz.
S mindez így is történt jó ideig, hiszen az ausztrál lány jégre léphetett a világkupa-sorozatban, de ott volt a debreceni Főnix Csarnokban is egy évvel ezelőtt a hazai rendezésű Európa-bajnokságon.
Aztán jött a koronavírus-járvány, és Lockett Deanna hazautazott Ausztráliába a családjához.
És ott is maradt…
Először a járványhelyzet akadályozta meg abban, hogy visszatérjen Magyarországra, később pedig már a szíve irányított: a 25 éves short trackes úgy döntött, szerettei közelében marad.
„Deanna beilleszkedett a csapatba, mégis egyedül volt: távol a családjától, barátaitól, és időközben kiderült, mindezt nehezen viseli. Az elmúlt hónapok megerősítették abban, hogy Ausztráliában akar maradni, mi pedig tudomásul vettük a döntését – mondta el Telegdi Attila, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség gyorskorcsolya ágazatának sportigazgatója. – Ebben a helyzetben megtehetnénk, hogy iderendeljük és kötelezzük őt a munkára, de lássuk be, csak egy mentálisan is kiegyensúlyozott versenyző tud megfelelni annak a követelménynek és rendszernek, amelyben erőn felül kell nap mint nap dolgozni, így ennek nincs értelme. A hivatalos lépéseket természetesen megtesszük, de ne feledjük azt sem, hogy emberekkel dolgozunk. Deanna kissé elhamarkodott döntésének és a világjárvány miatt kialakult helyzetnek tudjuk be a történteket és a jelenleg fennálló állapotot: a pandémia mindenkit, még a saját környezetükben, hazájukban dolgozó versenyzőket is megviseli, nemhogy egy, a szeretteitől távol lévő sportolót.”
HUNSKATE Média / Kovács Erika – Fotó: Derencsényi István
