2017. május 26-án rendezte 2017-es éves közgyűlését a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség, amelynek keretei között, a – később egyhangúlag elfogadott – napirendi pontok tárgyalása előtt Életműdíjak és Év Sportolója Díjak kerültek – könnyes – kiosztásra. Ezúttal azoké volt a főszerep, akiknek köszönhetően történetének legsikeresebb szezonját tudhatja maga mögött a szövetség.
Orendi Mihály ügyvezető igazgató „Fontos, sőt nagyon fontos programja volt a tegnapi közgyűlésnek a napirend előtti, szívet melengető díjátadási ceremónia, de mégiscsak közgyűlés volt, olyan fontos napirendi pontokkal, mint az Elnökség éves beszámolója a Szakszövetség 2016-17. évi szezonjáról, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény alapján elkészített 2016. évi mérleg és beszámoló, a könyvvizsgálói jelentés a MOKSZ 2016. évi gazdálkodásáról, a Felügyelő Bizottság írásos jelentése a MOKSZ 2016. évi gazdálkodásáról, az Elnökség 2017-18. évi sportszakmai és pénzügyi terve, valamint javaslat a MOKSZ Alapszabályának módosítására, amelyet a tagság mind és egyhangúlag elfogadott. Ez hasonló örömmel töltött el.”
Múlt és jelen találkozását ünnepelte a MOKSZ közgyűlésének kezdetén, hiszen az Életműdíjak négy kitüntetettje kövezte ki azt az utat, amelyet most az Év Sportolói taposnak – és halmozzák a sikereket.
A 88. évében is fiatal dr. Kozári Józsefné Klárát, Klári nénit, a Magyar Jégsport Szövetség, majd MOKSZ 1967-90 között regnáló elnökét köszöntötték elsőként – „fogadott lánya”, az Európa-bajnok Sebestyén Júlia méltatta. „Nélküle sosem értem volna fel Európa csúcsára” – mondta könnyekkel küszködve. „Emberi nagyságát mutatja, hogy 13 éves koromban egy telefonbeszélgetés után azonnal magához vett, amikor Budapestre költöztem. Különben biztosan befejeztem volna az élsportot.”
Nem csak Sebestyén Júlia emlékezhet vissza meleg szívvel a volt elnök tevékenységére, hiszen felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindent tett a sportágért – a magyar műkorcsolya és jégtánc aranykorában nemzetközi pontozóbíróként is tevékenykedett, és máig aktív kapcsolata van a sportággal. Nem csoda, hogy 75. születésnapján, 2004-ben Ottavio Cinquanta, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség tavaly leköszönt elnöke Diploma of Service díjjal jutalmazta.
Hasonlóan sokan zárták szívükbe Vedres Mátyásné Berecz Ilonát, Ili nénit, aki 1974-ben kezdett edzősködni, s ma is aktív jégtánc edzőként dolgozik az UTE színeiben. A már egyébként is érzelmektől telített légkörben egykori tanítványának, Engi Klárának nem volt egyszerű szavakba önteni, mennyit tett a ma Marton Villő, Danil Semko kettőst felkészítő mester a magyar korcsolyasportért. Elcsukló hangon kezdte beszédét, majd keményebb stílusra váltott – de csak azért, hogy el tudja mondani, amit szeretett volna. „Rengeteget tanultunk a nagyoktól. 1977-ben 12 fővel indult egy „kis generáció”, én akkor még pár nélkül voltam, utána találtunk rá Tóth Attilára” – emlékezett vissza a három olimpiát is megjárt jégtáncos. „1980-ban a Péterfy Judit, Bálint Csaba kettőssel szerzett junior világbajnoki ezüstérmet, velünk pedig három olimpiára jutott ki. Ez volt eddigi karrierje csúcsa.”
A kedves szakember, aki nem csak tanítja, hanem oktatja is növendékeit, maga is jégtáncolt, dr. Sugár István oldalán. Legjobb Európa-bajnoki eredménye 8., a legjobb világbajnoki pedig 13. helyezés. Kétségtelen azonban, hogy Ili néni edzőként is maradandót alkotott.
Épp úgy, ahogyan volt jégtánc partnere, dr. Sugár István tette azt pontozóbíróként. Külföldi elfoglaltságai miatt ugyan nem tudta személyesen átvenni a díjat, de levélben szólt az egybegyűltekhez. „1963-ban találtunk egymásra Berecz Ilivel és jégtáncos történetünk- Tóth Endre tanítványaiként- néhány év alatt – immár Magyarország bajnokaiként a nemzetközi porondokon – Európa- és Világbajnokságokon is és nem is eredménytelenül – megméretett. Az Ilivel eltöltött 8 év életem felejthetetlen, boldog története!” – emlékezett vissza hálával üzenetében.
„A doktori diplomám elnyerésének évében befejeztem az aktív versenyzést és megkezdtem bírói pályafutásomat előbb itthon, majd 1975-től nemzetközi bíróként. (…) Pontozó bírói karrierem legfényesebb korszaka volt, amikor éveken át Engi Klárit és Tóth Attilát kísérhettem a világversenyeikre és harcolhattam velük együtt a babérokért. Nagyon sok barátot szereztem itthon és külföldön egyaránt, akiknek hálás köszönetet mondanom – az elmúlt évtizedekért – kötelességem. A Szövetségben a szakbizottsági tagságtól az alelnökségig vittem, és ezzel a karizmatikus egyéniségű, Mindnyájatok által ismert és tisztelt Terták Elemér utódja lehettem éveken át.” – írta, majd köszönetet mondott a megtiszteltetésért a magyar szövetség elnökségének is.
A gyorskorcsolya szakágból a sportolóként nagypályán, később versenybíróként short trackben aktív Hernádi Jánost Sallak György, a MOKSZ korábbi főtitkára, jelenlegi nemzetközi igazgatója méltatta. „Sokunk számára fontos a Városligeti Műjégpálya, a magyar korcsolyázás bölcsője. Hernádi János is ott kezdett sportolóként, sokat tett azért, hogy ne haljon el a sportág. Ő és Martos György vitte tovább a hagyományokat, a tudást, amit kaptak” – kezdte a sportdiplomata, aki végig követte és segítette kollégája pályafutását.
„Utána elindultunk egy másik úton, a rövidpályás gyorskorcsolya ideális lehetőség volt a kibontakozásra, és ő jött velünk. Hazai, majd nemzetközi bíróként lépdelt felfele az ISU ranglétráján, de sosem felejtette el, honnan jött. És mellettünk volt a 2006-os torinói olimpián is, ahol első pontjainkat szereztük Knoch Viktor, Huszár Erika és a női váltó révén. Korrekt volt és kötelességtudó – de ha ki kellett állni a magyar érdekekért, mindig számíthattunk rá. Kérlek, maradj még közöttünk, és tanítsd, segítsd az ifjú bírákat!” – zárta kéréssel a visszaemlékezést Sallak György.
Az ő nyomdokaikba lép most tehát az új generáció, a fiatalok, akik közül két rövidpályás gyorskorcsolyázó, a nőknél Jászapáti Petra, a férfiaknál pedig Liu Shaoang Ádó érdemelte ki a címet. Az elmúlt szezonban mindkét versenyző nagyszerűen szerepelt a junior és a felnőtt ISU bajnokságokon is.
Petra először a Calgary-i világkupán állhatott dobogóra a 2016-17-es idény során, a váltóval szerzett bronzérmet. Januárban, a torinói Európa-bajnokságon váltóval ezüstérmes lett, és minden egyéni számában a legjobb nyolcba került. A csúcs az innsbrucki junior világbajnokság volt a tehetséges, 18 éves versenyző számára, ahol 1500-on bronzérmet szerzett, 500 méteren világcsúcsot futott, 1000-en pedig 6. helyezést ért el – ezzel összetettben is 6. lett, az 500 m-es világcsúcsával és az 1000 m-en szerzett 6. helyével pedig bebiztosította összetett 6. helyét, amely minden idők legsikeresebb női szereplése az ifjúsági korosztályban. Az amúgy is kiemelkedő szezont pedig megkoronázta, hogy Rotterdamban a női váltóval is ezüstérmet tudott szerezni.
Ádó halmozta az érmeket az idényben, a szezon kezdetén, Calgaryban 1000 méteren bronzérmet, a váltóval aranyérmet szerzett. Sanghajiban 1000 méteren az aranyat, 500-on pedig az ezüstöt gyűjtötte be, a dél-koreai Gangneungban a váltóval diadalmaskodott ismét, majd Drezdában az 500m bronzérme került a nyakába. 1000 méteren ezzel a világranglista élén végzett, váltóval pedig a 3. helyet szerezte meg összetettben. A junior világbajnokságon aztán legyőzhetetlen volt az immár 19 éves titán: Innsbruckban az összes versenyszámát megnyerte, így összetettben is az élen végzett, ezt pedig 500-on világcsúccsal koronázta meg. A felnőtt vébén 1000 méteren ezüstéremmel, a váltóval pedig bronzzal tette fel a pontot az i-re.
Az elismerésben részesülők pályafutása azonban annyi élménnyel, eredménnyel és említésre méltó részlettel teli, hogy úgy döntöttünk: hamarosan portré-sorozatban mutatjuk be Életmű- és Év Sportolója díjasainkat. A cikkeket a hunskate.hu oldalon olvashatják majd.
