A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnöksége csütörtökön megválasztotta a műkorcsolya ágazat új sportigazgatóját, Bálint Csabát. Az ágazat újonnan kinevezett vezetője korábban a MOKSZ elnökségi tagja és a bíróbizottság vezetője volt. Interjú.
Gratulálunk a megbízatáshoz, ámbár nem túl szélcsendes időszakban nevezték ki a műkorcsolya ágazat élére. Mit lehet Önről tudni?
Köszönöm a gratulációt, valóban nem túl nyugodt körülmények között kaptam a megbízatást és a bizalmat a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnökségének részéről, hogy a műkorcsolya ágazat irányítását átvegyem. A kihívás óriási, az indulatok pedig pattanásig feszültek és bizony volt, ahol már el is pattant. Ezt a folyamatot mindenképpen meg kell állítani és olyan mederbe terelni, hogy a pályákon zajló munka visszatérhessen abba az állapotába, amely kiszámítható, átlátható és eredményes felkészülést eredményez.
Ami a korcsolyás múltamat illeti, partneremmel, Péterfy Judittal jégtáncban értünk el számos eredményt, többszörös magyar bajnokok vagyunk, az ISU junior világbajnokságon másodikok lettünk, valamint számos nemzetközi verseny dobogós helyezése, Európa-bajnoki és világbajnoki szereplések vannak mögöttünk. Jelenleg ISU-döntnök vagyok jégtáncban, nemrégiben pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a 2022. évi ISU Műkorcsolya és Jégtánc Világbajnokság után a 2023. évi ISU Európa-bajnokságon is a jégtáncverseny döntnöke lehettem. Továbbá a Nemzetközi Korcsolya Szövetség (ISU) felkért abban a munkacsoportban való részvételre, amely – a legutóbbi ISU Kongresszuson a MOKSZ kezdeményezésére – a téli olimpiai játékok műkorcsolya sportágainak kvalifikációs rendszerét hivatott áttekinteni, a Kongresszus megbízása alapján megváltoztatni, a jelenleginél több kvalifikációs lehetőséget biztosítva a versenyzőknek. Tegnapig pedig a MOKSZ elnökségének tagja, valamint a MOKSZ Bíróbizottságának vezetője voltam, az utóbbi két tisztségről azonban lemondtam annak érdekében, hogy a felkérésnek eleget tudjak tenni. A korcsolyán kívül egy légiközlekedéssel foglalkozó társaság résztulajdonosa és ügyvezető igazgatója vagyok, amely teljes repülőgépek kapacitásainak értékesítésével, menetrend szerinti légitársaságok kizárólagos képviseletével, valamint repülőtéri folyamatok koordinálásával foglalkozik. Mondhatom tehát, hogy rendszereket állítok fel, működtetek, majd átadom a működés irányítását a terület vezetőinek. Erre készülök ágazati igazgatóként is, s reményeim szerint 2026-ig – mert megbízatásom eddig szól – egy jól működő rendszert tudok, tudunk majd közösen felépíteni.
Mit gondol a korábbi ágazati igazgató, Vardanjan Gurgen nevével fémjelzett időszakról és annak eredményeiről?
Az eredményességet többféleképpen lehet mérni. A korábbi ágazati vezetésnek voltak/vannak értékelhető eredményei az ISU bajnokságain indított, magyar színeket képviselő versenyzők elért eredményeit illetően és részben a leigazolt versenyzők számának növekedésében. Ugyanakkor vannak érezhető hiányosságok is, gondolok itt például – a teljesség igénye nélkül – az edzők továbbképzésére, egy átlátható, konzekvens utánpótlásprogram megteremtésére, a vidéki egyesületek segítésére, a kiegyensúlyozott és a felkészülést segítő légkör megteremtésére, vagy a nyitott párbeszédre a sportág szereplői és az ágazat vezetése között. Azt gondolom, hogy az elsődleges feladat az, hogy azon versenyzőink, akik Magyarországon készülve, kisebb korban eredményesen szerepelnek a nemzetközi versenyeken, ugyanezt az eredményt hozzák akkor is, amikor elérik az advanced novice, a junior és a senior kategóriákat. Óriási kihívás ez, melyet csak közösen, az edzőkkel, az edzőkkel dolgozó sportszakemberekkel, a szülőkkel és a versenyzőkkel egy irányba haladva tudunk elérni. Én feltétlenül hiszek a csapatmunkában és azt gondolom, hogy ha sikerül felépítenünk egy egységes, mérhető, a fejlődést segítő, visszacsatolásokat is hordozó kritériumrendszert, akkor azt minden szereplő pontosan követni tudja. A kritériumrendszernek való megfelelést pedig nem egyszemélyes/kétszemélyes döntéssel kell meghatározni a versenyzőkre nézve. Erre tökéletesen alkalmazható az igen magasan képzett bírói szakembergárdánk.
Valóban kihívásokkal teljes időszak következik, de adja magát a kérdés, mi lesz az „orosz” versenyzőkkel?
Igen, a médiában ez a kérdés igen nagy hangsúllyal van jelen. Az elmúlt időszak eredményessége részben ennek is köszönhető – gondolok itt a páros kimagasló eredményére –, de azt hiszem az eredményességen kívül nem mutat előre ez az út. Nem ad példát a Magyarországon készülő versenyzőknek, sőt, ellenérzéseket szül. Szeretném, ha ezt a kérdést többfelé bontanánk. Az egyik megközelítése a témának, hogy a páros műkorcsolya valamint a jégtánc versenyszámokban induló versenyzőknél igen nehéz megfelelő partnert találni országon belül, így megszokott, hogy az adott ország állampolgárságát viselő fél mellé külföldről kell megfelelő partnert találni. A másik megközelítése, hogy aki magyar állampolgárságot kapott – legyen bármilyen ország szülötte – magyar állampolgárként kell elfogadnunk. A MOKSZ ahogy – tudomásom szerint – eddig sem, ezután sem lehet gazdája vagy szervezője az állampolgárság megszerzésének, de ha egy versenyző megkapja az állampolgárságot, akkor egyazon mércével kell mérnünk őket. A harmadik megközelítés pedig a magyar állampolgársággal nem rendelkező orosz, vagy bármilyen más állampolgár magyar színekben történő versenyeztetése női és férfi egyéni műkorcsolyában. Az ISU engedi ezen versenyzők magyar színekben történő indulását az ISU versenyein és bajnokságain, ha az ISU szabályozásnak megfelel az országváltás. A felmerülő probléma kezelésére vonatkozóan azt gondolom, hogy a szövetségnek az Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) irányelvét – amely az adott ország állampolgárságát követeli meg a versenyzőtől – kell alkalmaznia ezen versenyzők esetében az ISU bajnokságain való részvételhez. Fontos leszögeznem, hogy egyenlő feltételeket kell teremtenünk a műkorcsolya ágazat valamennyi olyan magyar állampolgársággal rendelkező versenyzőjének, aki a keretbe kerülés feltételeit megszerezte, s elindul az ISU bajnokságain való indulási jog megszerzéséért.
Újabb kérdés, amely már az Ön csapatát érinti. Marad-e a jelenlegi szövetségi kapitány?
A MOKSZ elnökségének jeleztem, hogy jelenleg nem tartok igényt a műkorcsolya ágazaton belül a szövetségi kapitányi poszt betöltésére.
Miként ítéli meg a magyar versenyzők külföldi felkészülését?
Külföldön kialakultak olyan műhelyek, melyek nagyszerű munkát végeznek és olyan versenyzők felkészítésével foglalkoznak, akik akár egymás versenytársai is lehetnek, ezzel is inspirálva egymás felkészülését. Ilyen műhely például jégtáncban a montreali, vagy a milánói felkészülési bázis. Amennyiben a versenyzőink egy ilyen műhelyben tudnak felkészülni, az mindenképpen előnyükre szolgál. Mindezek ellenére szeretném megvizsgálni a jelenleg külföldön készülő versenyzőink helyzetét, az adott körülményeket és a külföldi felkészülés motivációját. Majd a velük, az edzőikkel, a kiskorú versenyzők esetében pedig a szüleikkel/gondviselőikkel történt egyeztetés után hozhatjuk meg azt a döntést, hogy az adott versenyző hol tud a legjobban felkészülni annak érdekében, hogy eredményes lehessen az előttünk álló versenyszezonban. Az elvi megoldások mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk a felkészülés finanszírozásáról sem, tehát csak addig tudunk nyújtózkodni és a prioritásokat kezelni, amíg arra az ágazat költségvetése keretet tud biztosítani. Szeretném megemlíteni azokat a külföldön készülő magyar versenyzőket is, akik életvitelszerűen élnek külföldön, megtartották a magyar állampolgárságukat és magyar színekben szeretnének indulni a nemzetközi versenyeken, ISU eseményeken. Itt nincs más választásunk, mint elfogadni a külföldön való felkészülés tényét, de a versenyzőkkel és edzőkkel szoros együttműködésben figyelemmel kell kísérnünk a felkészülésük szakaszait. A versenyeken való indulási terveket pedig szintén egyeztetnünk kell az edzőkkel.
Az ágazatban botrányos ügyek is megjelentek, mit gondol Gór-Sebestyén Júlia és Galambos Rita fegyelmi ügyéről?
Nagyon elszomorít, hogy ilyen „ügyek” előfordulhatnak sportágaink kapcsán. Mindkét történet más problémakört vet fel, melyről természetesen mindenkinek meglehet a maga véleménye, nekem is megvan. Nem tartom szerencsésnek azonban, hogy ezek a vélemények pro és kontra, sorozatosan jelennek meg a médiában a sportolókat érintő kritikai megfogalmazásokkal, feltételezésekkel, esetleg hibás következtetésekkel, amely tovább növeli az ellentéteket. Ennek a folyamatnak a sportolóink a legnagyobb kárvallottjai. Mindkét ügyet a MOKSZ Etikai és Fegyelmi Bizottsága tárgyalja, az ügyek folyamatban vannak. A tárgyalások lezárása után, azok eredményének függvényében lehet kialakítani a végső álláspontot.
Jelenleg igen feszült a helyzet a klubok és az edzők, valamint a szülők között, hogyan lehet rendezni ezt a kérdést?
Ezt a sajnálatosan kialakult helyzetet egyféleképpen lehet csak kezelni: olyan kommunikációval és tettek sorozatával, amely visszaállítja a hitet és a bizalmat az egymás, valamint a MOKSZ ellen fordult felek között. Van egy közös pont, melyet minden fél egyaránt szeretne, ez pedig a gyermekek, a versenyzők nyugodt körülmények között történő felkészülésének igénye. Ez minden szereplő érdeke és ez csak akkor valósítható meg, ha a MOKSZ megteremt egy kiszámítható és megalkuvást nem tűrő felkészülési rendszert, ebben a rendszerben pedig megtalálja, elismeri és megbecsüli minden szereplő helyét. A szereplők közé sorolom itt a szülőket is, hiszen nagyrészt ők a szponzorai saját gyermeküknek, így joggal várhatják el egy olyan rendszer bevezetését, melyben hinni tudnak, amely kivételezésektől mentes és amely a meghirdetett, elfogadott és megvalósított válogatási, kiválasztási rendszert követi minden esetben. Tisztában vagyok vele, hogy a következő kijelentésemmel elindítok egy híváscunamit, de szívesen állok mindenki rendelkezésére, aki(k) úgy érzi(k), hogy a hamarosan kialakítandó és elfogadandó rendszert a szereplők bármelyike nem követi. A nyitott kommunikáció híve vagyok, mert azt gondolom, hogy jobb a dolgokat megbeszélni, akár viták mentén is, de megtalálni a megoldást, mintsem hagyni a helyzetet tovább eszkalálódni, hiszen azt már megtapasztaltuk, hogy annak mi a vége.
Azoknak a versenyzőknek mi lesz a sorsa, akik jelenleg az országváltást fontolgatják?
Amikor egy versenyző eljut arra a pontra, hogy elgondolkodik az országváltáson, annak meg kell találnunk a kiváltó okát. Minden ilyen versenyzővel szeretnék egyeztetni és amennyiben lehetséges, akkor a jövőben is Magyarország színeiben indítani őket. Természetesen, ha nem sikerül megállapodni, akkor a szabályok betartása mellett más ország színeiben fog versenyezni, de őszintén remélem, hogy mindenkivel sikerül megtalálni a közös hangot. Azt gondolom, hogy ha nyugodt és kiszámítható kereteket tudunk biztosítani a felkészülésre, akkor kevesebb oka lesz bárkinek, hogy országváltáson gondolkodjon. Itt nem a felkészülés finanszírozására gondolok elsősorban, hiszen a forrás korlátozott, hanem egy olyan rendszer bevezetéséről, amely biztonságot és kiszámítható jövőképet biztosít a MOKSZ műkorcsolya sportágait választó versenyzőknek, szüleiknek, az egyesületeknek és az egyesületben dolgozó edzőknek egyaránt.
HUNSKATE Media
