Életének 74. évében elhunyt Gulyásné Sinka Erika, a Miskolci Jégvirág Korcsolya Klubot huszonöt éven át elnökként irányító, a magyar szinkronkorcsolyázás meghatározó alakja.
A magyar korcsolyázó közösség ismét nagy veszteséget szenvedett: Gulyásné Sinka Erika évtizedeken keresztül dolgozott a jeges sportágakért – különösen a szinkronkorcsolyázásért –, melynek hazai fejlődésében elévülhetetlen érdemeket szerzett.
A korcsolyasporthoz lánya, Kendelényi-Gulyás Erika révén került közelebb, aki évekig a Team Passion vezetőedzőjeként, 2024. június 1-jétől pedig a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség műkorcsolya ágazati igazgatójaként tevékenykedik. Amikor kislánya a miskolci szinkronkorcsolyázók edzéseire kezdett járni, Gulyásné Sinka Erika is mind több időt töltött a jégpályán, majd 1995-ben, a klub elnöki felkérésére igent mondott – s ettől kezdve meghatározó szereplője lett a sportágnak.
A miskolci együttes és a szinkronkorcsolya hazai fejlődése érdekében olyan szakembereket hívott együttműködésre, mint Almássy Zsuzsa és Dohány Andrea, a többszörös világbajnok edző, akinek a Team Passionnel végzett munkája mérföldkőnek bizonyult a magyar szinkronkorcsolya történetében. Kitartása, elszántsága és szakmai alázata nem ismert határokat.
2014 és 2022 között a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség elnökségi tagjaként is aktívan tevékenykedett, jelentősen támogatva szakértelmével és elhivatottságával a hazai korcsolyasport mindennapjait.
Neki köszönhető, hogy a szinkronkorcsolya Magyarországon olyan szintre jutott, ahol ma tart: a Team Passion megalakulása és fejlődése az ő közreműködése nélkül nem valósulhatott volna meg. A magyar szinkronkorcsolyázók közössége örökre hálás lesz neki elhivatott, kitartó munkájáért, amely maradandó nyomot hagyott a sportág történetében.
2020 nyarán – sok év munkája, küzdelme és újítása után – elköszönt a Miskolci Jégvirág Korcsolya Klub elnöki tisztségétől, miután megtalálta azt az embert, akinek jó szívvel adhatta át a stafétabotot, és akiben látta, hogy továbbviszi a korábbi munkát és elképzeléseket.
Búcsúzóul így fogalmazott: „Nehéz, de izgalmas éveket éltem meg az egyesület élén, minden percét imádtam. Vallom, hogy ez a legszebb sport.”
Sajnos, csupán néhány év jutott neki arra, hogy imádott unokáival tölthesse idejét.
Bár az elmúlt években betegséggel küzdött, távozása váratlanul érte családját, sporttársait és mindazokat, akik ismerték. Emlékét tisztelettel és szeretettel őrzi a magyar korcsolyasport teljes közössége.
