A múlt hibáiból tanulva és a márciusi szöuli világbajnokságra fókuszálva – e két tényező tükrében kell értékelnünk a világkupa-sorozat utolsó, dordrechti állomását.
Megszakadt a fantasztikus széria, hiszen egy héttel korábban azt rögzíthettük a drezdai világkupaversenyen, hogy a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott sorozatban a 27. vk-viadalon is érmet szerzett, ám a sor Dordrechtben nem folytatódott.
Csakhogy mindez semmiféle szomorúságot, riadalmat nem váltott ki a mieinknél, hiszen tulajdonképpen „önként” dobtuk oda a folytatást, merthogy Hollandiában nem léptek jégre legjobbjaink.
„Az olimpia, a világ- és az Európa-bajnokság mindennél fontosabb, mi pedig tanultunk a tavalyi szezonból, amelynek végére, a szófiai vébére kicsit elfogyott az erő… Ezért iktattunk be decemberben egy alapozó, mallorcai edzőtábort, és ezért döntöttünk úgy, hogy a legjobbjaink nem indulnak el Dordrechtben. Juniorjaink azonban jól megállták a helyüket, ráadásul a fejlődésük szempontjából fontos, hogy ilyen versenyeken is jégre léphessenek” – nyilatkozta Telegdi Attila, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség gyorsasági ágazatának sportigazgatója.
További elemzésre majdhogynem nincs is szükség, hiszen Telegdi Attila tökéletesen összefoglalta a dordrechti eseményeket – ezen túlmenően azért persze a sportigazgatónkat további értékelésre kértük, mert például Krueger John-Henry nagyszerűen futott Dordrechtben: 1500 és 1000 méteren is a reményfutamokban küzdötte magát vissza a vk-mezőnybe, és előbbi távon szombaton egészen a döntőig menetelt, ahol végül a hetedik helyen végzett, de csak azért, mert kicsúszott…
Ha volt kisebb riadalom, akkor ekkor volt a magyar csapat háza táján.
„John-Henry a szeptember végi sérülését követő rehabilitáció során semmiféle szökdelő mozdulatot nem végezhetett, ehhez képest szombaton behajlított lábakkal csapódott a palánknak. Persze, hogy megijedt, és elsőre arra gondolt, mi van, ha például elmozdult egy csavar a lábában. Szerencsére a kórházi vizsgálatok megállapították, hogy csak húzódásról van szó, így vasárnap folytatta a versenyt, és miután visszaküzdötte magát ismét a mezőnybe a reményfutamokból, kevésen múlott, hogy ezer méteren bejusson az elődöntőbe” – mondta el Telegdi Attila, aki természetesen azt is megerősítette, hogy John-Henrynek a sérülése miatt kellett indulnia Dordrechtben, kellett ugyanis a lábainak az újabb verseny. És bár nem ez volt a cél, a reményfutamos plusz körökkel a fiatalabbik Krueger ezt a feladatot bőven teljesítette.
Szépen szerepeltek lányaink is Dordrechtben, ami pedig még inkább kiemelendő az az, hogy mind a női, mind a férfiváltó B-döntőt futhatott a szezon utolsó világkupaversenyén.
„Meglepetés volt számunkra is, hogy mindkét váltónk bejutott az elődöntőbe, ráadásul mindkét csapatban voltak juniorjaink – folytatta Telegdi Attila. – Dordrechtben fel tudtuk mérni, hol állnak a fiatalok: bár jöttek elő hibák, de van bennük lehetőség, ez egyértelmű. Mindenképpen előremutató, hogy nem ijedten mentek fel a jégre, hanem úgy, hogy ők itt most bizonyítani akarnak – a mi sportágunkban a félelemnek nincs helye. A dordrechti viadal megmutatta, hogy meg kell oldanunk a fiatalok menedzselését, lehetőséget kell teremtenünk arra, hogy alkalmanként ilyen mezőnyben is futhassanak.”
A magyar csapat hétfőn utazik haza Dordrechtből, s bár sokaknak a felnőttek közül ez volt a szezon utolsó versenye, természetesen mindannyian edzésben maradnak, hiszen a keret együtt készül a március 13. és 15. közötti szöuli világbajnokságra.
HUNSKATE Média / Kovács Erika – Fotó: Gémesi Balázs, Horányi-Névy András
