Úgy gondolom, felemásan sikerült ez a világkupa. Többször volt balszerencsénk, mint szerencsénk – mondta Bánhidi Ákos csapatmenedzser. Tudom, jól felkészültünk erre a versenyre. Ahol kijött a lépés, ott sikerült megmutatnunk, hogy a mezőny első részébe tartozunk. S ami a legfontosabb kettő, azaz kettő darab egyéni futam volt csak, ahol nem sikerült olimpiai kvalifikációs helyet szereznünk. Az összes többiben igen, a váltóban is.
– Sanyi aranyérmének a titka a több éves megfeszített munka. Amit 500 méteren produkált hibátlan volt. Közvetlenül a futam után nem volt módunk találkozni, csak annyit írtam neki: “köszönöm a hibátlan munkáját”. Egészen egyszerűen mindenkit elkalapált. Úgy, hogy nem tudtak rajta fogást találni. Hozta azt, ami benne van és azt történt, amit szerettünk volna ezen a távon. Ádó egy kiváló személyiség. Természetesen ő is el tud keseredni, de tudja, miről szól ez az egész. Tudja, úgy kell felállni bármiből, ha azt a napot odébb tolja, s megy a következő feladat irányába. Annyit azért elmondanék, hogy nem nagyon szokott jelentkezni a testvére helyett a váltó befutó helyére, hogy az utolsó kört fussa. Általában úgy szokta értékelni, hogy inkább a „bratyó” fejezze be. Most félretolt mindenkit és ő jelentkezett rá. Volt benne bizonyos extra erő, ami arról szólt, hogy legalább az utolsó futamban ő legyen a végpont.
– Ami az óvást illeti, a Short Trackben próbáljuk, amennyire csak lehet kezelni a feszültséget, mert ez a sportág annyira gyors és annyira sok történés van akár másodpercek alatt, hogy erre sem a szabályrendszer, sem a bírók nincsenek felkészülve. Csúnya ezt kijelenteni, de én ezt így gondolom. Próbálják tologatni a szabályokat abba az irányba, hogy egyre jobban kézzelfogható legyen minden szituáció és benne legyen a szabálykönyvben, mikor, hogyan helyes ítélni. De konkrétan most azt próbálták elmagyarázni nekünk, hogy a fehér, fekete. Nézzük a szituációt, látjuk a történést és akkor van egy ember, aki teljesen mást beszél. Nem értjük, mit néz. Mondhatja bárki, hogy ez szubjektív, de nem az. A kanadai versenyző nem volt már versenyben, Ő egy olyan „pályatartozék” volt, aki már nem része a versenynek. El kellett volna mennie az útból. Ahelyett, hogy kifelé ment volna, előre indult. A fiatalok felé nem is volt időm kommunikálni erről, mert be kellett mennem, óvni. Amit korábban még nem tettem. Azért, mert ennek nem igazán adnak helyet. Azt is meg tudom mondani, miért. Ha elfogadnak egy óvást és onnantól kezdve az összes kérdéses helyzetben az összes edző lobogtatná a 30 svájci frankot és a papírját, mert konkrétan ez a kettő kell az óváshoz. Értem az ő oldalukat, hogy védeni kell a mundért. De nekem az volt a dolgom – minimum -, hogy egy kicsit megizzasszam őket, s ez benne legyen a jegyzőkönyvben. Hogy a versenyzők érezzék, megtettük, ami tőlünk telik, ez most ez az óvás volt.
– Jól kontrollált, jól felépített futamot láthattunk a B döntőben, egy harmadik fajta összetételben, mint a világkupán korábban. Ezeket a srácokat nem kell talpra állítani. Mikor kikeveredtem az óvásból és találkoztam velük, nem volt napirenden, nem igazán kérdezték, miként reagáltak a bírók. Még ha fiatalok is, tudják, nem szabad energiát pazarolni a duzzogásra, vagy a gondolkodásunkat arra terelni, mi lett volna ha, s miért. Arra kellett koncentrálni, mi következik. Nem volt mindegy, hogy a nyolcadik vagy az ötödik helyet szerezzük meg. Talán jobban látom, mint a kívülállók, hogy az olimpiára mindenki nagyon készül. Tavaly azt mondtam, hogy hat olyan váltó van, amelyik kiemelkedik, de egy-egy rossz döntés felhozhat egy-egy amerikai, vagy japán csapatot arra a szintre, hogy komolyan kelljen velük kalkulálni. Ahogy ezt a B döntőben láttuk is.
– Nagyon szerettem volna – magánemberként is, nem csak edzőként -, hogy a közönség több éremnek örülhessen. Hazai pályán nem akármilyenek voltak a körülmények. Nagyon sokat számít azonban ebben a sportban a szerencse. Most kicsit hadilábon álltunk vele. Lehettek volna jobbak az eredmények, de két kivételtől eltekintve, az összes helyezésünk kvalifikációs hely. Ezek olyan szituációk, amikor Ádó 500 méteren elesett egy bójában, és úgy került ki a kvalifikációs helyről, a másik pedig Csabi rossz taktikai döntése volt az első futamban 1500 méteren. Ez a két hely, ami nincs kvalifikációs környezetben. Mindkét szám olyan táv és olyan ember, akiknél mondhatjuk, hogy ez volt az a verseny, amit valószínűleg ki fogunk tudni kalkulálni, mert mindketten bivalyerős tagjai a mezőnynek ezeken a távokon.
– Az egyéni kvótaszerzésnél tudni kell, hogy Sanyi mostani aranya mellé majd a nevéhez adódik a Dordrechtben szerzendő eredménye. Borzasztó bonyolult a kvalifikációs rendszer. Tekintettel arra, hogy az első világkupa zajlott le, most csak felállítottuk a pályára a „bábukat”. Mindig erős a matematika. Sok oka van, hogy az olimpiai kvalifikáció olyan összetett, mint amilyen, s hogy néha maguk a bírók sem tudják pontosan, hogy áll össze. Azt viszont meg tudom mondani, mi a mi dolgunk, A versenyzőinket odaállítani a rajthoz. Mindig a legjobb embereink, a legjobb váltó összeállításban a lehető legjobb helyezésért. Ennél többet nem fogunk tudni tenni. A szabályrendszerhez tartozó számolgatásra még bőven ráérünk.
– A váltók kialakításánál borzasztó fontos, hogy nem standard négy emberrel tudunk dolgozni, hanem akár öttel, hattal. Az egyéni versenyek szempontjából mindig láthatjuk, éppen ki az, akire olyan feladatok hárulnak, hogy mondjuk, egy aktuális tartalék jobban tudja őt helyettesíteni. Egyrészt mert adott esetben olyan fáradt, vagy, mert még nagyon jól fog jönni neki később, hogy nem ment. Ez mindig kapcsolódik ahhoz, kivel vagyunk összesorsolva. Próbálgatják az embereinket, ketten még nem is futottak a férfiaknál abból a hétfős merítésből, akikkel dolgozni tudunk. Abszolút elképzelhető, hogy hasonló előfutamoknál őket is irányba fogjuk terelni. Tekintettel arra, hogy az olimpia még messze van és bármi történhet, akár egy betegség, vagy ne adj isten egy sérülés, olyan helyzet adódhat, hogy nekünk kalkulálnunk kell azzal, ki lehet az a személy, aki a legmagasabb szinten tudja pótolni az aktuális kiesőt.
– Most mindenki kvalifikálni szeretne. Természetesen szépen csillog egy érem, aminek mindenki örül, ahogy ezt mi is éreztük 500 méteren, de a legfontosabb hogy biztos kvalifikációs helyeket szerezzünk, és mindenki egészséges maradjon. Biztos vagyok abban is, hogy a kollégáim, más országok edzői, csapatvezetői is hasonlóan gondolkodnak. Alapvető cél, hogy az olimpián legyenek csúcsformában a sportolók.
– Azt gondolom, hogy nagyon ütőképes állapotba került a „lánysor”, tekintve hogy végre öten vagyunk és nem négyen. Tavaly is úgy lettek ezüstérmesek a világbajnokságon, ami óriási teljesítmény volt, hogy négyen tartoztak a váltóba. Az utolsó két hétben került közéjük vissza Berni a sérüléséből, s csodát tett, az ezüstéremig jutottak. Most öten vagyunk, ami nagyon fontos. Ezen a versenyen már tudtuk cserélgetni a tagokat a váltóban, és ezt tehettük azzal a nyugalommal, hogy biztosak lehettünk benne, nem gyengül a helyzetünk. Ugyanazt játsszuk átvitt értelemben, mint a fiúknál. Próbáljuk az adott pillanatban – az egyéni versenyeket is figyelembe véve – azt a váltót jelölni, amelyik továbbjuthat, amelyiknek a legjobb eredményt érheti el. Ahogy Heidum Berni is mondta a sajtótájékoztatón, soha nem volt ilyen erős és egységes a női csapat. Ugyanilyen egységes és erős női csapatokkal kell felvegyük a versenyt, hogy jó helyezést érjünk el. Fel van adva a lecke, de mi is feladjuk másoknak.
Hétfő reggel hétkor indulás Dordrechtbe, a következő világkupa fordulóra. Hozzá vagyunk szokva ehhez a tempóhoz. Mondhatom, hogy a legkiemelkedőbb szinten tudjuk már a gépesített eszközeinkkel és a manuál terapeutáink segítségével, valamint a speciális edzésmódszertanunkkal pótolni, helyre hozni a problémás helyzeteket, feltölteni a tartalékokat. Ott dübörgünk a csapat mellett. Úgy gondolom, minden gond nélkül leszünk képesek a jövő héten ismét rajthoz állítani a versenyzőinket.
