Ismét búcsúznunk kell a korcsolyatársadalom egy ikonikus alakjától: a kiváló műkorcsolyabíró, Beke Julianna, mindenki Titi nénije egy nappal 78. születésnapja előtt hagyott itt bennünket.
Bárkit kérdezzünk is Titi néniről, az első, amit mindenki megjegyez: hiányozni fog a mosolya! Az apró termetű, mindig vidám, családcentrikus és nagy kutyabarát Beke Julianna 1942. március 18-án született, és már korán beleszeretett a műkorcsolyázásba.
„Nagyon szorgalmas, kedves kislány volt. Sosem felejtem el a piros csillaggal díszített fekete ruháját, és hogy amikor előadott, mindig ámultunk a hajlékonyságán” – emlékezett vissza a kezdetekre dr. Kozári Klára, szövetségünk korábbi elnöke.
„Volt egy ikonikus mozdulata: egy lábon csúszva annyira hátra tudott hajolni, hogy majdnem leért a feje a jégre. Évekkel később, amikor bevezették a programokban a spirálsort, és a versenyzők hasonlókkal próbálkoztak, együtt nevettünk, hogy Titi tudja ezt sokkal jobban is” – mesélte Balczó Katalin műkorcsolyabíró, aki számos versenyen együtt pontozott vele. Merthogy Beke Julianna sportolói pályafutása lezárását követően sem távolodott el a korcsolyavilágtól: bíróként igazságosságával, szakmai hozzáértésével nagy elismerésre tett szert.
„Engem még pontozott a magyar bajnokságon – folytatta Balczó Katalin –, majd pár hónapra rá visszavonultam, és érettségi után el is kezdtem a bírótanfolyamot, ahol már mint leendő kollégáját köszöntött. Rengeteget tanultam tőle, és később sokat jártunk együtt pontozni Dunaújvárosba, Székesfehérvárra. Egy darabig a bíróbizottság elnöke is volt, de a keménykezű vezető szerepe kevésbé illett hozzá. Mindig becsülettel, sportszerűen tette a dolgát, nagyon fog hiányozni.”
Ezt a véleményt osztja dr. Kozári Klára is, aki számos Európa- és világbajnokságon együtt bíráskodott Titi nénivel. „Kiválóan pontozott, de nem csak bíróként szolgálta a sportolókat és a sportszakembereket: a Nyírő Gyula kórház gyógyszerészeként szerzett tudása, tapasztalatai is aranyat értek.”
„Abban is rengeteget segített, mikor milyen vitaminokat érdemes szedni, és milyen arányban, ha bármilyen egészségügyi problémánk volt, ő rögtön intézkedett – mondta Czakó Krisztina, azaz Czakó Bözsi hétszeres magyar bajnok, Európa-bajnoki ezüstérmes műkorcsolyázó, akit Titi néni számtalanszor pontozott a versenyeken. – Nagyon lelkiismeretes bíró volt, és a profizmus mellett remek diplomáciai érzékkel bírt, ami szintén igen fontos a bírói körökben. Sok-sok nemzetközi versenyre elkísért, a 94-es coloradói junior-vb-n is ott volt velem, amikor ezüstérmet nyertem, az különösen sokat jelentett.”
És amikor csak tehette, az edzésekre is kiment, hogy bírói szemszögből tanácsokat adjon. „Annak idején minden nyáron jártunk Csehországba edzőtáborozni – idézte fel Czakó György, Czakó Krisztina édesapja és edzője –, Titi még ott is többször meglátogatott minket, hogy tanácsaival segítse a Budapesti Korcsolyázó Egylet munkáját. De a bajba jutott kutyák sorsát is legalább ennyire a szívén viselte: amikor nyugdíjba ment, Pestről Lovasberénybe költözött, hogy legyen elég hely a menhelyről befogadott kedvenceinek. Sosem felejtem el, hogy volt köztük olyan is, amelynek a hátsó lábai lebénultak, így a mellső lábaival és két kerékkel közlekedett, de Titi meggyógyította.”
Bár sajátja nem született, imádta a gyerekeket – ahogy a testvére gyerekei meglátták a napvilágot, az volt az első gondolata, megtanítja őket korcsolyázni. „Mindannyiunkat a gyerekének tekintett – jegyezte meg Czakó Bözsi. – Ha rá gondolok, mindig a mérhetetlen kedvesség és segítőkészség jut eszembe. Annyi biztatást, pozitív visszajelzést kaptam tőle, hányszor merítettem erőt az ő szavaiból… Bár a bíráskodással már évekkel ezelőtt felhagyott, a halála napjáig követte az eseményeket, abszolút képben volt a legújabb szabályokkal is. Nagyon sokat veszítettünk a távozásával.”
Beke Julianna emlékét a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és az egész korcsolyacsalád örökre megőrzi. Nyugodjon békében!
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra
