Sok tekintetben nagyon nehéz szezon előtt állt szövetségünk tavaly: a műkorcsolya ágazat mindezek ellenére mégis elérte a legnagyobb célt, hiszen párosunk a márciusi világbajnokságon megszerezte az olimpiai kvótát – az első hivatalos magyar kvótát a 2026-os milánói téli játékokra.
Az egyértelmű volt, hogy valamiféle átrendezésre van, lesz szükség: a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) műkorcsolya ágazata úgy vágott neki a 2024–25-ös szezonnak, hogy a jelentősen csökkentett költségvetési keretek adta lehetőségek között igyekezni kell fenntartani az eredményességet, miközben fejleszteni szükséges az utánpótlást – és ne feledjük, ekkor már gőzerővel készült mindenki a februári debreceni junior világbajnokságra.
Ez az átrendezés azt jelentette, hogy a legfőbb cél a sikeres olimpiai kvalifikáció, mellette pedig fontos volt kiemelten figyelni a tehetségeinkre, s arról, hogy a fiatalabbak megkapják a sportszakmai fejlődésükhöz szükséges feltételeket.
A versenyzők közül többen külföldön készültek (és készülnek), mert ott találták meg a maguk számára megfelelő körülményeket, lehetőségeket – őket a MOKSZ eredményességi alapon segítette a szezon során. Fontos változás, hogy módosultak a válogatási elvek ebben a szezonban, bevezetésre került a magyar ranglista, melynek célja az volt, hogy egyfelől objektív mércét jelentsen a versenyzők kiválasztásában, másfelől átláthatóbb képet adjon a sportolók teljesítményéről.
A szezon egyértelműen legnagyobb eredménye és teljesítménye a Pavlova Maria, Sviatchenko Alexei pároshoz köthető: a duó a januári kontinensviadalon a negyedik lett (44 századdal maradtak le a dobogóról), míg a márciusi világbajnokságon a nyolcadik, s ez utóbbival Magyarországnak olimpiai kvótát szerzett, mégpedig hivatalosan az elsőt hazánk számára – ezzel lehetőséget teremtett arra, hogy a szeptemberi pótkvalifikációs viadalon egy másik magyar páros harcba szálljon még egy kvótáért.
„A kvóta megvan, és nyilván ez a legfontosabb, de azt mindketten tudják, hogy nem életük legjobbját nyújtották Bostonban. Mindenképpen hozzátartozik a teljes képhez, hogy rendkívül erős volt a mezőny, ugyanakkor az is igaz, hogy ha nincsenek ezek a hibák, előrébb végeztek volna a mieink. Van most egy évük arra, hogy az olimpiára nagyon jól felkészüljenek, s ott hozzák azt, amit tudnak, s amit korábban már láttunk tőlük” – értékelt akkor Bálint Csaba, akit az ágazati igazgatói tisztségében június 1-jétől Kendelényi-Gulyás Erika váltott.
Ezen a pótkvalifikációs viadalon szerezhet olimpiai kvótát az Ignateva Mariia, Szemko Danijil jégtánckettős (ők az Eb-n a 14., a vb-n a 24. helyen végeztek)
Egyéni műkorcsolyázóink mind a felnőttek, mind a juniorok nehéz szezont zártak, amelyben akadtak biztató jelek, ám összességében elmondható, hogy van még hová fejlődni.
A debreceni junior világbajnokság nagy sikerrel zárult, a rendezés kapcsán mindenhonnan elismerő szavakat kaptak a szervezők – a vb-n egyéni női és férfi, valamint páros műkorcsolyázásban indult magyar versenyző.
Szinkronkorcsolyában a Team Passion eredményes szezont tudhat maga mögött, noha a világbajnokságon nem érték el azt az eredményt, amit szerettek volna, tizedikek lettek, s az előző esztendő nyolcadik, hetedik és nyolcadik helye után maradt a csapatban és az edzőkben hiányérzet.
A ma már a MOKSZ műkorcsolya ágazatát vezető Kendelényi-Gulyás Erika így összegezte a világbajnoki szereplést:
„Nem volt könnyű számunkra a felkészülési időszak, sérülések és betegségek nehezítették a dolgunkat, ezért aztán éppen a két, kifejezetten fontos januári versenyünkre nem tudtunk a legjobb csapattal jégre menni. A világbajnokságnak a világranglista ötödik helyéről vágtunk neki, vagyis nyilvánvaló, hogy nem a tizedik helyre »készültünk«, nem ezt szerettük volna, hiszen három éven keresztül fent voltunk. A hatodik és tizedik hely között szoros mindig az állás, ott közel azonos képességű csapatok állnak, ezúttal nekünk nem jött ki a lépés, de innen fel kell állni, és menni tovább.”
