2010-ben és 2012-ben az Európa-bajnokságon, 2010-ben és 2011-ben a világbajnoksáon lett negyedik, már-már úgy tűnt, el van átkozva. 2013 végül meghozta a rég várt áttörést a cseh Michal Brezina számára, és januárban, zágrábi Európa-bajnokságon felállhatott a dobogó legalsó fokára.
– Milyen érzés a dobogón állni azok után, hogy kétszer voltál negyedik európa-bajnokság, és kétszer világbajnokságon is?
Remek érzés! Végre ott vagyok, és nem másnak tapsolok a palánk mögött. Ez nagyon jó érzés.
– Mi volt a különbség az előző évekhez képest?
Igazából nem is tudom! Mindig igyekszem a legjobbat kihozni magamból, de… Ez csak… Néha másmilyen, de most még nem is különbözött annyira, inkább különlegesnek mondanám. Nagyon kemény verseny volt, és egyszerűen csak boldog vagyok, hogy sikerült érmet szereznem az elmúlt öt év legnehezebb Európa-bajnokságán.
– Most nem volt elveszített, csak megnyert érem.
Igen, ez teljesen igaz!
– Általában az egyik programod jól, a másik rosszul szokott sikerülni. Legtöbbször a rövid programot rontod, majd remekelsz a kűrben, kivéve a tavalyi vb-t, ahol épp fordítva történt.
Igen, ezen dolgozom, mert korábban mindig egy jó, és egy rossz programom szokott lenni. Igazából a kűr most is jobban sikerült, mint a rövid program, de mindkettő nagyjából azonos szinten mozgott, az egész versenyen egyetlen esésem volt, illetve a rövidben nem volt kombinációm, ez az egy gond volt. Örülök, hogy a kemény munkánk kifizetődött.
– Tavaly azt mondtad, abból tudod, ha jól futottál, hogy olyankor semmire nem emlékszel az egész programodból. Most is így volt?
Igen, pontosan így. Nem emlékszem, min gondolkoztam a program közben, teljesen üres volt a fejem. Az gondolom, ez a legjobb, amit tenni lehet, mert így azt korcsolyázom ki, amit az izmaim rögzítettek.
– Mi a célod a világbajnokságon?
Olyan lesz, mint minden évben. Fel fogok készülni, és majd meglátjuk, mi sül ki belőle! Úgy értem, minden tőlem telhetőt megteszek, aztán pedig reméljük a legjobbakat.
– Változtattatok valamit az edzéseken, miután tavaly elrontottad a kűrt?
Sokat gyakoroltuk a program utolsó részét. Dolgoztunk utolsó öt ugráson, mert ott voltak problémáim, és azt hiszem, ez segített. Idén mindent megcsináltam a végén is, és ugyan egy kicsit bizonytalanok voltak az érkezéseim, azért rendben volt az egész.
– Megnéztem a protokollt a verseny után, és észrevettem, hogy korábban magasabb pontokat kaptál a tripla axeljaidra.
Igen, lehetséges. Nem tudom… Az előző edzőm mondta, hogy egy kicsit alacsonyabbak az axeljeim, nem tudom, ennek mi az oka, de emiatt lehet így. Igazából így is elég jó pontokat kaptam a tripla axelra, és a többi ugrásomat is egész jónak értékelték, ez a lényeg.
– Milyen az élet Amerikában?
Más, mint Oberstdorfban, de mostanra hozzászoktam, és azzal foglalkozom, hogy a képességeimnek megfelelően minden téren kihozzam magamból a legjobbat. Mindig időbe telik, hogy edzőváltáskor kiismerjétek egymást. Ékig ugyanazok voltak az edzőim, ezek után eljőttem az USA-ba. Úgy gondolom, mindenki tudja, hogy idő kell, amíg befogadod az új edzésformákat, új folyamatokat. Biztos vagyok benne, hogy mostanra hozzászoktam Viktorhoz, és ő is hozzám. Tudjuk, mire számítsunk a másiktól.
– Voltak nézeteltéréseid az előző edzőiddel, Petr Stareccsel és Karl Fajfrrel a négyfordulatos ugrásaiddal kapcsolatban, mivel ők nem engedték, hogy versenyen ugord őket. Hogy változott ez most?
Mindenképpen más, Viktor nem úgy gondolkozik, ő azt szeretné, ha azt csinálnám, amit tudok. Mindent megpróbálhatok, mert ha sosem tenném, nem is fogom tudni őket soha tisztán megugrani versenyen. Amikor kicsi voltam, 13 éves lehettem, és már benne volt a tripla axel a programomban. Azt hiszem, ugyanezt kellett volna csinálni a négyfordulatosokkal is, az első pillanattól kezdve betenni a programba. Már teljesen máshol tartanék, mert a veersenyek mindig segítenek az ugrásoknál, már stabilak lehetnének.
– Gondolkozol a négyfordulatos axelen?
Igen, szeretném megpróbálni. De nem hiszem, hogy erre már most sor kerülhet, majd az olimpia után próbálkozom vele. Még mindig ez a legnehezebb ugrás, és nem szeretnék az olimpia előtt lesérülni. Talán az olimpia után elkezdhetem, tényleg szeretném, az az egyik álmom, hogy kipróbálhassam, és talán hogy én legyek az első, akinek sikerül.
– Úgy tudom, Yuzuru Hanyu is ugyanezen gondolkozik…
Nem tudom, hogy így van-e, hozzám nem jutott el ilyesmi, de én már három éve is mondtam, hogy szeretném, és még mindig bennem van.
– Mit gondolsz a férfiak mezőnyéről?
Egyre erősebb. Ez a szezon is nagyon keménynek indult. Korábban minden évben azt lehetett hallani a hírekben és az interjúkban, hogy nincsenek jó európai műkorcsolyázók, akik éremért harcolhatnak a világbajnokságon, most viszont 150 pontos kűrökkel megyünk a vb-re. Ha megnézed, a legjobbak 150 pont fölött teljesítettek itt a kűrben. Ez a vb szempontjából is elég jó. Most megmutathatjuk, hogy az európai műkorcsolya kezd visszatérni arra a pályára, ahol régen is volt. Remélem, fel tudjuk venni a versenyt a japánokkal és a kanadaiakkal, úgy ahogyan régebben.
– És milyen sportdiplomácia áll emögött?
Ezt a kérdést nem nekem kellene feltenned. Ezt én nem tudom annyira megítélni, de ott van, mindig is ott volt és ez nem is fog változni. De azt is láthattátok, hogy ha valaki tényleg jól korcsolyázik, akkor meg is szerzi a medált, akkor is, ha nem olyan erős sportdiplomácia áll mögötted, mint nagyobb szövetségeknél. Ha nem érdemled meg az érmet, akkor a bírók nem adják oda csak úgy. Muszáj valamit felmutatnod, hogy megszerezd, utána persze függ az erős szövetségek mezőnyétől is. Még Patrick Chan is verhető volt idén, bár csak egy verseny volt, de mindenki követ el hibákat. Ha továbbra is így korcsolyázunk, remélem ugyanazon az „ugrási szinten” lehetünk – ha lehet így mondani – hogy legyőzhessük Patrickot, akit nagyon szeretnek a bírók.
– Hova helyeznéd magad a műkorcsolya világában?
Ez azon múlik, hogy hogyan fogok szerepelni a világbajnokságon. Megpróbálom legalább azt hozni, amit itt tudtam, aztán meglátjuk, milyen helyezésre lesz elég.
– Jövőre Budapesten lesz az Európa-bajnokság. Versenyeztél itt 2004-ben egy Junior Grand Prix-n. Maradtak szép emlékeid innen?
Az volt életem első nagy versenye, így vannak szép emlékeim. Sosem voltam még a városban, úgyhogy nem tudom, hogy néz ki Budapest, csak a pályát, a gyakorlópályát és a hotelt ismerem, de ez hasznos lesz jövőre. Jó volt ott versenyezni, remek tapasztalat volt. Juniorként az egész karrierem ott kezdődött. Remélem, hogy most a városból is többet látok majd az Eb idején. Tudom, hogy az épületek nagyon szépek, hallottam róla, képeket is láttam, de még sosem voltam ott.
– Van jónéhány magyar rajongód. Az egyik azt írta egy fórumon, hogy szeretné, ha megnyernéd a Dél-Koreai olimpiát.
Hát, tervezem! Meglátjuk, hogy a szervezetem is egyetért-e vele. Szeretnék még addig korcsolyázni, ha jól tudok majd teljesíteni, és jó eredményeket tudok majd elérni, akkor ott leszek.
– Van valami üzeneted a magyar szurkolók számára?
Remélem, tele lesz a lelátó, és jó lesz a hangulat! Ha kvalifikálok jövőre az Európa-bajnokságra, akkor örömmel fogok megint ott versenyezni. Remélhetőleg jól teljesítek majd, hogy a rajongók is örülhessenek!
