Akopyan Gayana közel húsz éve él Magyarországon, ahol azóta is edzőként működik. Az orosz származású tréner versenyzői a XI. Mikulás Kupán nagyszerűen szerepeltek. Schermann Regina advanced novice kategóriában aranyérmes lett, Maszljanko Alexander a felnőttek között negyedik, Böröcz Máté pedig junior korú versenyzőként szintén a felnőttek mezőnyében a 11. helyen végzett. Bércesi Niki interjúja.
Hogyan kerültél Magyarországra?
A férjem magyar származású, így 2002-ben úgy döntöttünk, hogy Magyarországra költözünk. A lányom már Budapesten született. Számomra egyértelmű volt, hogy itt is edzősködni fogok. Szeretek itt élni és örülök, hogy átadhatom az Oroszországban szerzett tapasztalataimat a fiatal versenyzőknek. Az orosz műkorcsolya kiemelkedően jó és úgy gondolom, hogy tudtam egy kis pluszt hozni az országból, amelyet átadhatok a versenyzőimnek.
Más egy lány és egy fiú edzésmunkája? Van különbség a felkészítésükben?
Szerintem inkább életkorból adódó különbségek vannak. Kisgyermekként kell megalapozni a hajlékonyságot, a mozgástechnikát és gyorsaságot. Utána már csak finomítani kell a mozdulatokat, illetve erősödniük kell a versenyzőknek. Ez egy nagyon hosszú folyamat. A lányok hamarabb fejlődnek ugyan, de a serdülőkorban velük nehezebb, mint a fiúkkal, akik viszont 15 éves koruk után rohamosan fejlődni kezdenek. Nagy fizikai különbségek vannak a nemek között. A fiúknak az erejük, a lányoknak a hajlékonyságuk a nagyobb erényük. A tanítványaimnak még nagyon sokat kell fejlődnie, a lépésekben, a forgásokban és az előadás részben is. Sok dolgunk van, amin javítanunk és fejlesztenünk kell, de úgy érzem jó úton haladunk.
Hol lesz a következő verseny, amelyen elindultok? Milyen célokkal vágtok neki a jövő évnek?
A következő verseny a Négy Nemzet Bajnokság lesz Kassán, ahol csak a junior és a felnőtt versenyzőim indulnak. Alexandernak nagyon fontos lesz ez a megmérettetés, hiszen, ha ott jól szerepel, a jövő évi Európa-bajnokságon is indulhat. A kisebb versenyzőim viszont január végéig pihenőt kapnak. Nekik az őszi versenyek megterhlőek voltak. Mátéval és Alexanderrel viszont az ünnepek alatt is készülni fogunk.
Milyen változások voltak jelenlegi egyesületednél, a Sportországnál, amelyek miatt mellettük döntöttél?
Volt időszak, amikor nem a Sportország színeiben versenyeztünk. Az új tulajdonos azonban fontosnak tartja, hogy a jégkorong szakág mellett műkorcsolya és szinkronkorcsolya is működjön, így hosszú tárgyalások után tértünk vissza ide. Nagyon remélem, hogy egyre több fiatal fog csatlakozni hozzánk. Korai megmondani, hogy mennyire lesz sikeres az egyesület, de szerintem a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) segítségével néhány év múlva dübörögni fog a korcsolya szakág is.
Hogy látod, az elmúlt évekhez képest népszerűbb lett a műkorcsolya Magyarországon?
Amikor 2003-ban Budapesten kezdtem dolgozni, megmondom őszintén, szomorú voltam. Sebestyén Juli után sokáig nem volt műkorcsolya itthon. Két-három generáció is eltűnt és a gyerekek nem akarták ezt a sportot választani. Nagyon rossz periódus volt. Azok a gyerekek, akik Budapesten éltek, nem tudtak különösebben a jégpályán edzeni. Az elszántabb versenyzőket Székesfehérvárra vitték a szülők, azonban ez hosszú távon nem működött. Az utolsó időben viszont sok pozitív változást érzékelek. A mostani 8-9-10 éves gyerekek nagyon ügyesek és ígéretesnek bizonyulnak, lehet, hogy később kiváló műkorcsolyázó lesz belőlük. Szerintem az is sokat segített, hogy Juli edző lett, hiszen a kicsik számára ő nagy példakép. Ezen kívül a MOKSZ és MOB rengeteg programot és pályázatot hirdet. Sok támogatás kapunk. Szerintem jó úton haladunk és az elmúlt évek hullámvölgye után ismét virágzik majd a műkorcsolya Magyarországon.
