Még el sem kezdődött a szezon, amikor megnyerték első közös jégtáncversenyüket, múlt héten pedig már olyan mezőnyben mérették meg magukat, amelyben többek között két junior világbajnok kettős is szerepelt. Az Egyesült Államokban készülő Monaghan Emily és Fourati Iliász csupán fél éve dolgozik együtt, de az első perctől kezdve tökéletes az összhang közöttük.
Mikor kezdtetek korcsolyázni, és miért választottátok ezt a sportágat?
Monaghan Emily: A szüleim négyéves koromban elvittek az egyik leghíresebb nyitott korcsolyapályára a New York-i Rockefeller Centerbe. Ez csodálatos élmény volt, ezért könyörögtem anyukámnak, hogy írasson be egy tanfolyamra.
Fourati Iliász: Hatéves voltam, amikor az általános iskolám rendezett egy bulit az otthonunk-hoz közeli korcsolyapályán. Ekkor annyira megtetszett ez a sport, hogy azt mondtam a szüleimnek: találjanak egy edzőt, aki rendszeresen foglalkozik velem. Akkor már két éve tanultam zongorázni és balettozni, mert mindig is vonzottak a művészetek, így rögtön beleszerettem a jégtáncba.
Kikkel versenyeztetek eddig, és milyen eredményeket értetek el?
M. E.: Iliász az első jégtáncpartnerem. Korábban egyéni műkorcsolyázó voltam, és több amerikai versenyen is érmet szereztem. Mindig figyeltem a jégtáncosokat, és megragadott a sportág szépsége. Egyszer vettem néhány órát egy jégtáncedzőtől, és rájöttem, hogy ez az igazi szenvedélyem. Elkezdtem szóló jégtáncosként szerepelni, és az amerikai nemzeti bajnokságban ezüstérmes lettem a felnőttek között ebben a számban.
F. I.: Az előző párommal, Wei Kimberlyvel 2015-ben két junior világkupán is indultunk, illetve, mivel mi lettünk a junior magyar bajnokok, a 2016-os, Debrecenben megrendezett junior világbajnokságon is képviselhettük a magyar színeket. Aztán Kimberly azért, hogy az egyetemi tanulmányaira koncentrálhasson, úgy döntött, abbahagyja a korcsolyázást. Engem is felvettek ugyanoda, de láttam, hogy ott a tanulás mellett nem tudnám folytatni a sportolói pályafutásomat, ezért egy másik egyetem mellett döntöttem, ahol össze lehet egyeztetni a kettőt.
Hogy indult a közös munka?
F. I.: Mindketten feltöltöttük a profilunkat az icepartnersearch.com-ra (partnerkereső oldal a műkorcsolyázók és a jégtáncosok számára – a szerző), ott találtunk egymásra. Ezután Emily eljött New Yorkba egy próbakorcsolyázásra, és mivel az jól ment, úgy döntöttünk, veszünk még pár órát együtt. Az edzők, a szüleink, akik nagyon támogatnak minket, és mi is úgy éreztük, hogy ez a partnerkapcsolat eredményes lehet, illetve mások is mondták, hogy összeillünk. Így Emily, aki Virginia államban lakott, a közelbe költözött, és idén januárban gőzerővel elkezdtük a közös munkát, ami csodásan megy. Ha valamiben nem értünk egyet, rögtön megbeszéljük, hogy elkerüljük a vitákat, és mindketten tiszteletben tartjuk a másik véleményét.
Az Egyesült Államokban születtetek, ott éltek, ott edzetek. Hogyhogy a magyar színeket képviselitek?
F. I.: Édesanyám magyar, édesapám tunéziai, de Veszprémben járt egyetemre, szóval ő is folyékonyan beszél magyarul. Én már New Yorkban születtem, de kettős állampolgár vagyok. Pár évvel ezelőtt a nagymamám is kiköltözött hozzánk Érdről, így otthon mindig tudok szót váltani valakivel az anyanyelvemen. Gyakran jöttem a családommal Magyarországra, kiskoromtól kezdve nagyon érdekel a magyar kultúra, a nyelv, a zene. Korábban amerikai színekben versenyeztem, egy ideig Kimberlyvel is, de miután edzőt váltottunk, eldöntöttük, hogy Magyarországot szeretnénk képviselni. Amikor új partnert kellett keresnem, fontos volt, hogy így folytathassam, Emilynek pedig tetszett az ötlet. Amikor májusban egy hétig Pesten korcsolyáztunk, nagyon megszerette Magyarországot, rögtön meg is tanult néhány magyar szót, méghozzá remek kiejtéssel. Mindketten megtiszteltetésnek tartjuk, hogy Magyarországot képviselhetjük.
Az edzőitek, Melissa Gregory és Denis Petukhov a 2000-es években az amerikai jégtánc meghatározó alakjai voltak. Milyen velük dolgozni?
M. E.: Nagyon szeretek Melissával és Denisszel készülni, bár még csak rövid ideje az edzőim, remekül összeszoktunk. Szerintem annak ellenére, hogy csupán bő fél éve korcsolyázunk együtt Iliasszal, rengeteget fejlődtünk az ő irányításukkal. Ezt mutatja az is, hogy új szenior kettősként megnyertük az első versenyünket, a Chesapeake Opent.
F. I.: Én már több éve velük dolgozom, és a korábbi edzőim közül nem tudok olyat mondani, aki annyira elszánt és megértő, mint ők. Mindent megtesznek azért, hogy fizikailag és mentálisan is fejlődjünk, hogy a jégen és a pályán kívül is sikeresek legyünk. Imádják a sportágat, és olimpikonokként, többszörös amerikai bajnoki dobogósokként pontosan tudják, mi kell ahhoz, hogy egy jégtánckettős jó eredményeket érjen el.
Mit csináltok szívesen a szabadidőtökben?
M. E.: Imádom a zenét, kiskoromtól hárfázom, emellett nagyon szeretek sütni. Habár szeptemberben megkezdem a fogorvosi tanulmányaimat a Fairfield Egyetemen, azért remélem, így is marad egy kis időm a hobbijaimra.
F. I.: Négyévesen kezdtem zongorázni, és 13 évesen már a Carnegie Hallban játszottam. Idén leszek harmadéves a New York Állam Egyetemének zeneakadémiáján, illetve a Természettudományi Karon is tanulok kémia szakon. Amikor épp nem korcsolyázom, a legtöbb időt a gyakorlásra fordítom, mivel évente 6-7 koncerten lépek fel. Egyszer majd szeretnék Bach, Beethoven vagy Rachmaninov valamelyik művének olyan felvételére korcsolyázni, amin én zongorázom.
Milyen zenéket választottatok az idei szezonra, ki készítette a programjaitokat?
F. I.: A rövidtánc, amit idéntől már ritmustáncnak hívnak, ebben a szezonban a tangó. Mi ehhez Astor Piazzolla egy ritkán hallott darabját választottuk, amit Emily talált. A kűrzenénk egy gyönyörű, olasz szövegű dal a Globustól, amit az edzőink javasoltak, és ami nekünk is nagyon megtetszett. Melissa és Denis alkotta meg a koreográfiákat, amik igazán passzolnak hozzánk. Mivel mindketten játszunk hangszeren, jól érezzük az ütemet, és át tudjuk élni a zenét.
Hétvégén Lake Placidban részt vettetek az első nemzetközi megmérettetésen. Milyen tapasztalatokat szereztetek?
F. I.: Nagyon jó volt nemzetközi bírók és neves technikai panel előtt szerepelni. Örülünk, hogy az első szezonunkban ilyen mezőnyben az 5. helyen végeztünk, és hogy a kűrünkre sok pozitív visszajelzést kaptunk. Ráadásul én voltam a legfiatalabb férfi versenyző, Emily pedig az egyik legfiatalabb lány.
Mik a terveitek, céljaitok erre az évre, illetve hosszabb távon?
M. E. és F. I.: Az első és legfontosabb, hogy az augusztus 11–12-i tesztversenyen jól mutatkozzunk be a magyar közönségnek. Ebben a szezonban főleg arra törekszünk, hogy mindig két tiszta programot fussunk, és folyamatosan fejlődjünk. Hosszú távon természetesen, mint minden élsportolónak, az a célunk, hogy képviselhessük Magyarországot a világbajnokságon és az olimpián.
(Bruckner Nóra)
