Négy héttel a kerékpáros-balesete és a kartörése után Nagy Konrád gyorskorcsolyázó hétfőn megkezdhette a gyógytornát.
Bírta a gyógytornát?
Egyelőre még csak úgynevezett passzív gyakorlatokat tudok csinálni, s bár kicsit elfáradtam, azért nem volt olyan vészes.
Mi pontosan a diagnózis?
A felkarom vállcsúcsban lévő része tört el V alakban. Amíg nem mozdul el, műtétre nincs szükség, viszont ennek ellenőrzése miatt hetente nézik, mi történik odabent. Egyébként ez a bal karom, amelyik éppen harmadik alkalommal törik el…
Harmadjára?
Kétszer a könyököm tört el, akkor még short trackeztem. Egyébként az esés következtében ezúttal is megzúztam ezt a testrészemet, keletkezett is benne egy vérömleny. Ha nem csökken a gyulladás, le is kell majd szívni.
Nem fut jó hónapokat, hiszen egy enyhén szólva sem túl sikeres szezont követően a felkészülés legelején történt ez a kerékpáros-baleset.
A szezon valóban nem jött össze, minden korábbit felülmúlt az a mentális állapot, amelybe kerültem, és sajnos negatív irányban. Eleve két világkupaversenyre utaztam a négy helyett, ott nem ment jól, nem futottam meg a vb-szintet sem.
Hogy lehet ebből kikászálódni? Már évek óta mindenki azt mondja, hogy remekül dolgozik az edzéseken, aztán jön a verseny, és mintha nem ugyanaz a Nagy Konrád futna a jégen.
Egyelőre nem tudom… Calgaryban márciusban volt a szezonzáró verseny, az első napon nagyon rossz ötszázat futottam, de annyira borzalmasat, hogy ilyen rosszul még a budapesti jégen sem mentem volna. Másnap ezer méteren el sem indultam, le sem mentem az edzésre, nem érdekelt semmi. Az edzőim rábeszéltek arra, hogy az utolsó két napon is lépjek jégre, és amolyan „minden mindegy” állapotban meg is tettem ezt. Ilyen helyzetben futottam három századdal rosszabbat az egyéni csúcsomnál ötszázon. Aztán az utolsó napon persze már nem ment ilyen jól, hiszen a jó eredmény után rögtön jelentkezett a stressz a téthelyzetben. Én sem értem ezt az egészet. Még az is megfordult a fejemben, hogy befejezem. De erős vagyok, és folytatom.
Jelenleg csak gyógytornázni tud.
Négy hete történt a baleset, semmit sem csinálhattam eddig. Most, hogy elkezdhettem a gyógytornát, már a kerékpárra is felmerészkedek, persze nem az úton, hanem csak a teremben, hiszen kormányozni még nem tudok. Sajnálom, hogy így történt, hiszen jó ideje itthon vagyok, és jó lett volna a short trackes csapattal edzeni, de kár rágódni ezen. Június közepén megyek vissza Kanadába, addig itthon készülök – mentálisan is, hiszen a szövetség is segítségemre van abban, hogy szakemberrel dolgozhassak együtt ezen a téren is.
HUNSKATE Média / Kovács Erika
