A kanadai Hamelin család már régen letette névjegyét a rövid pályás gyorskorcsolya világában, de a történet még nem ért véget… Az idősebb báty, Charles, és kedvese, Marianne St.-Gelais éppen itt Budapesten kezdik az utolsó olimpiájuk előtti új szezont.
Miután a sportvezető édesapa, Yves, ezúttal otthon maradt Kanadában, Marianne pedig eléggé elfoglalt volt, a két testvér, Charles és Francois, készségesen álltak rendelkezésünkre, hogy felfedjék mit is jelentenek egymás számára, és hogyan tekintenek az előttük álló időszakra egymás mellett.
„ Egészen egyszerű a képlet: ha bármikor szükségünk van egymásra, tudjuk, hogy a másik ott van mellettünk. Ez igaz Charles-ra és barátnőjére, Marianne-ra is”, kezdte a 30 éves Francois.
Reméljük, nem kell egymást helyre tegyük, mégis ha kell valaki, ott vagyunk egymásnak. Ez eléggé megnyugtató”, folytatta Charles, majd hozzátette: „22 éve edzünk együtt, szóval csak rá kell néznem Frank-re, és máris tudom, hogy egyedül akar-e maradni, vagy jó neki, ha ott vagyunk körülötte, hogy egy kis lelket öntsünk belé, hogy egy nehéz helyzetben kellőképpen tudjon összpontosítani és bizakodó maradjon. Nincsenek köztünk falak. Franknak mindig van egy jó szava hozzám, csakúgy, mint nekem hozzá”.
Ezek nem csak üres szavak, valóban a legkeményebb időszakokban is tudnak egymásra számítani. „Amikor Szocsiban a váltó elődöntőjében elestem, na, az életem egyik legnehezebb pillanata volt, és az nem egy egyéni szám volt, hanem csapatverseny. Mindenki mellettem volt, de Charles tényleg tudta mit kell mondania, és abból, ahogy rám nézett tudtam, nincs baj. Szomorú volt, de nem volt mérges rám. Ez megtörténhetett volna vele, vagy akárki mással a váltóból”, emlékezett vissza Frank a legrosszabb pillanatra, amikor igazán nagy szüksége volt a testvéri szeretetre és támogatásra.
Természetesen ő is megtesz mindent, ha Charles él át nehéz időszakot. „ Az elmúlt idényben számomra is volt egy nagyon nehéz szakasz. Sokat estem, és ráadásul még Frank sem volt velünk Ázsiában. Messengeren tartottuk a kapcsolatot, és még azon keresztül is helyre tudott tenni. Tudta, hogy mit mondjon, azonnal eljutott az agyamig, ő volt az, aki segített, hogy másnap újra képben legyek”, osztotta meg velünk a 32 éves Charles a pillanatot, amikor legnagyobb szüksége volt a tesójára.
Ne feledkezzünk meg azért a közösen átélt örömteli pillanatokról sem! Charles és Frank boldogan osztják meg egymással, és szeretteikkel életük legszebb élményeit. Amikor erről kérdezzük őket, fülig érő mosollyal néznek egymásra: ”amikor Vancouverben együtt állhattunk a dobogó tetején a váltó verseny után, testvérként az volt életünk legcsodálatosabb pillanata”, vágta rá azonnal Francois. „Ott volt a családunk is a lelátón, hazai rendezésű Olimpián versenyeztünk, és felülmúlhatatlan az az érzés, ami ott hatalmába kerített bennünket. Olyan volt, mintha rock sztárok lettünk volna…. Egy egész órán át”, viccelődött a fiatalabb testvér. „Sikítoztak, ahogy lejöttünk a jégről, hogy menjünk vissza, elég hihetetlen volt.”
Hamelinéknél, azonban, van még egy szereplője ezeknek az értékes ’jégolvasztó’ történeteknek: Charles jegyese, Marianne St-Gelais, aki már jó néhány éve a családhoz tartozik. „Ha ismered őt, szereted őt, egyszerűen ilyen”, mondta Charles, sugárzó arccal. „Mindenki nagyon örült, amikor bekerült a családba. Amikor veled van, több energiád lesz, csak a puszta jelenlététől. Mindenkit felvillanyoz.”
Ahogy Charles-t hallgatjuk, kétségtelen, hogy semmi nem változott azóta az ikonikussá vált csók óta, amit akkor kaptak lencsevégre, miután Charles 500 méteren megnyerte az Olimpiát. „A győzelem után körbe néztem a lelátókon, hogy a tömegből némi energiát merítsek, és szerencsére Marianne-t pillantottam meg. Ránéztem…, azt az érzést..! Lejött a lépcsőn, és nagyon szerettem volna magam mellett tudni. A palánknál találkoztunk. Az a mi spontán pillanatunk volt, csak a miénk volt, azt akartuk”, emlékezett vissza boldog nosztalgikus érzésekkel. „Vagy öt perccel később jöttünk rá, ahogy a tömeg reakcióját felfogtuk, hogy …á , lehet, rajtakaptak bennünket?”, nevetett fel.
Most nyolc évvel ezután, valamint a testvérek hazai közönség előtt elért vancouveri Olimpiai közös váltó győzelme után, négy évvel Charles szocsi 1500méteren megszerzett aranya után, tíz világbajnoki arannyal az idősebb, eggyel a fiatalabb zsebében, Hamelinékre újabb kihívások várnak: 137 nappal a pjongcsangi Olimpiai Játékok kezdete előtt, a világ legjobbjai találkoznak Budapesten az első olimpiai kvalifikációs világkupán. Bár az időeltolódás miatt még van némi alváshiányuk, a kanadai csapat máris túl van az első edzésen.
„Ez az idény első világkupája, eléggé izgalmas, hiszen a világ elitje most láthatja egymást újra a jégen és versenyezhet együtt. Meglátjuk ki mennyit fejlődött tavalyhoz képest, mit csinálnak másképpen. Mindent ki szeretnénk elemezni, és a tapasztaltak alapján tovább fejlődni a második világkupa fordulón”, mondta Charles. Örömmel térnek vissza a magyar fővárosba, hiszen itt eltöltött edzőtáborok kellemes emlékeit őrzik. „Ez egy jó kezdés számunkra, szívesen jövünk ide, és megpróbáljuk a város jó auráját kihasználni ezen a hétvégén”, tette még hozzá.
És szükség is van a jó kezdésre, hiszen az elmúlt szezon nem egészen úgy történt, ahogyan tervezték. Ha az Olimpián jól szeretnének szerepelni, vissza kell szerezniük a lendületüket. „Az edzés alapja tuljdonképpen a régi, csak itt-ott változtattunk egy kicsit. Azt is fegyelembe kell vennünk, hogy ahhoz, hogy ugyanolyan sikert érjünk el, mint Charles öt évvel ezelőtt, ezúttal nagyon össze kell szedjük magunkat. Sok jó koris van, több ország is nagyon jó szintre felhozta magát, szóval nagyon nagy szó lesz, ha valaki olyan meghatározó teljesítményt nyújt, mint Charles 5 évvel ezelőt. Ez már egy új korszak”, mutatott rá Francois. „ Szerintem most sokkal nagyobb a verseny, a közönség számára élvezetesebb is. Persze a nyomás is nagyobb rajtunk, minden csapaton, hiszen mindenki a legjobb akar lenni, és ez keményebb munkára is késztet bennünket. Évről évre nehezebb a legsikeresebbnek lenni, de ez a sportnak is jót tesz”, tette hozzá. „ Ha most 4-5 évvel ezelőtt lennénk, úgy fogalmaznék, hogy 2-3 olyan sportoló van, aki számít, most azonban az a helyzet, hogy 10-12 ember is bejuthat a döntőbe, sőt közülük bárki meg is nyerheti azt. Nagyon kemény a mezőny”, osztotta testvére véleményét Charles.
Ők azonban, kétségkívül mindent beleadnak, hogy Pjongcsangból elhozzák az aranyat, addig pedig szeretnék élvezni az odavezető út minden percét, hiszen Charles Hamelin és Marianne St-Gelais az idény végén visszavonul a versenysporttól.
