Sikeresen letette érettségi vizsgáit, így most már teljes erőbedobással a felkészülésre fókuszálhat Tóth Ivett. Olimpikon műkorcsolyázónk, aki egy új SEAT-tal és MOL-támogatottként vághat neki a következő szezonnak, két hét pihenő után hétfőn újra belevetette magát az edzésekbe. Visszatekintettünk vele az elmúlt idényre, és az új programjairól, terveiről, céljairól is beszélgettünk.
Gratulálunk az érettségihez! Igen sűrű év áll mögötted. Hogyan élted meg ezt az időszakot?
Köszönöm, örülök, hogy ezt is kipipálhatom végre. Az olimpiai szezonban, amikor Svájcban edzettem, a tanulás háttérbe szorult, nem tudtam hazautazni a vizsgákra, ezért újra kellett járnom a 12. osztályt. Kemény volt, de nagyon pozitívan hatott rám, hogy a korcsolyázás mellett más is lekötötte a figyelmemet, így nem agyaltam túl az edzéseket. Az utóbbi hetekben a vizsgák miatt persze kevesebb időt töltöttem a jégen, többnyire csak napi egy edzésem volt. Az írásbelik után tudtam kicsit jobban belelendülni a munkába, aztán jött a leállás a Vasasban, ami jég híján nekünk is két hét pihenőt jelentett. Közben a szóbeliken is túlestem, úgyhogy most már jöhet az intenzív felkészülés.
Az elmúlt szezont az olasz és a finn challenger versennyel kezdted. Hogyan értékelted az ott nyújtott teljesítményedet?
Örülök, hogy korábban indult a szezonom, mint az előző években, mert ez nyugodtabbá tett, nem kellett rohannom, kapkodnom, hogy be tudjam járni az utat, amit elterveztem. A Lombardia Trophyn egy jó rövidprogramnak köszönhetően a legjobb csoportban futhattam a kűrt, és végül 7. lettem, amivel ranglistapontot gyűjtöttem. A Finlandia Trophyn sajnos sok buta hibám volt, így ott nagyon visszacsúsztam, pedig nem sokon múlt, hogy ott is elérjem a kitűzött célt. Sokat tanultam mindkét versenyből.
Ezek után két hazai megmérettetés következett: a Halloween Cupon a rövidprogram után vezettél, de végül bronzérmet nyertél, a Christmas Cupon viszont sikerült megőrizni az első helyet, és magas pontszámmal győztél. Nagyobb a nyomás, ha hazai pályán kell jégre lépned?
Mindig van bennem izgalom, de inkább biztonságot ad az, ha itthon versenyezhetek.
A Halloween Cupot ráadásul pont a Vasasban rendezték, ahol nap mint nap edzek, és mivel közel lakom a pályához, csak lesétáltam a versenyre. Ez azért is volt különleges számomra, mert ekkor versenyeztem először ott. Mindamellett, hogy a Gyakorló Jégcsarnokban viszont már sok tapasztalatot szereztem, a Christmas Cup azért is ment jobban, mert bő egy hónappal később volt, és addigra sikerült formába lendülnöm. Igazából ki kell zárnunk azt, hogy hol versenyzünk, de persze tudjuk, hogy itthon több az ismerős arc, több a magyar szurkoló a lelátón, ami rám stresszhelyzetben pozitívan hat.
Még a Christmas Cup előtt külföldi győzelemnek is örülhettél: novemberben Rigában aranyérmet szereztél a Volvo Open Cupon. Hogy emlékszel vissza arra a versenyre?
A szezon során ott futottam először olyan rövidprogramot, ami után úgy jöttem le a jégről, hogy az előadással is elégedett voltam. A kűr ugyan nem volt tökéletes, de az előző versenyekhez képest abban is sokkal jobban teljesítettem. Ott éreztem először, hogy sikerült megmutatnom, amiért olyan keményen dolgoztunk, hogy kezdek magamra találni.
Egy kis mérföldkő volt ez nekem, amiből aztán lehetett építkezni.
A Négy Nemzet Bajnokságon azonban, amely az országos bajnokság is egyben, nem futottál jól. Hogyan készültél aztán az Európa-bajnokságra?
Eléggé izgulós típus vagyok, ha a felkészülés a legnagyobb rendben megy, még akkor is tudatosan figyelnem kell arra, hogy ellazuljak. Habár most itt, Pesten volt a bajnokság, és éreztem a szurkolók támogatását, valamiért nem sikerült ez az ellazulás. Nem szerepeltem jól, de legalább ahhoz elég volt a teljesítményem, hogy ne kelljen újabb válogatóversenyen részt vennem, így minden idegszálammal a felkészülésre koncentrálhattam. Tudtam, hogy ha lenyugszom és csak az edzőim szavát követem, elérhetjük a kitűzött célt.
Ez a cél pedig a tízbe kerülés volt, ám végül a tavalyi 13. helyet sikerült megszerezned. Mindkét programban a dupla axellel akadt gondod, de a kűrben így is a szezonbeli legjobb pontszámodat kaptad a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) által jegyzett versenyeket tekintve. Hatalmas közönség előtt léphettél jégre, hogyan élted meg ezt?
Nagyon meglepődtem, hogy ilyen sokan eljöttek, nem gondoltam, hogy Fehéroroszországban ennyire népszerű a műkorcsolya vagy bármelyik másik jeges sportág. A közönség minden versenyzőt biztatott, végigtapsolta a programokat, olyan érzés volt, mintha ázsiaiakkal lett volna tele a lelátó. Arra a két dupla axelre azóta sem találok magyarázatot, valamiféle rövidzárlat lehetett. Igaz, hogy nem kerültem az első tíz közé, de úgy érzem, tavalyhoz képest mindkét programban sikerült erősítenem, és jó érzésekkel gondolok vissza a minszki Eb-re. A kűrre különösen, a végén a levegőbe is csaptam, éreztem, hogy ezt most odatettem.
Amikor az edzőim szemébe néztem, az mindent elárult, tudtam, hogy büszkék rám.
Az együtt töltött egy év alatt Zsófi és Zoli [Tokaji-Kulcsár Zsófia és Tóth Zoltán] rendkívül fontos emberek lettek az életemben, nincs is annál nagyobb öröm, mint hogy örömet tudtam szerezni nekik. Ezek azok a feledhetetlen emlékek, amelyek a szürke hétköznapokban, az edzéseken is hajtanak minket előre, és bízom benne, hogy még sok ilyen pillanatot élhetünk át együtt.
Az ötödik Európa-bajnokságod után pedig jöhetett az ötödik világbajnokságod, ahol sajnos a kűrödet már nem mutathattad be. Mi játszódott le benned, amikor lejöttél a jégről, és megkaptad a pontokat?
Az Eb és a vb között lett volna még egy versenyem, de lebetegedtem, és olyan sokat feküdtem, hogy minden izom lement rólam, így versenyzés helyett a kondícióm visszanyerésére kellett koncentrálnom. Ez egész jól sikerült, a versenyközeg hiányát viszont a vb-n igencsak megéreztem. Szerettem volna jó szerepléssel befejezni a szezont, de a kimaradt ugráselem és a botlás a lépéssorban sokba került. Így, hogy csak kb. három tized ponton múlt a döntőbe jutás, még jobban fájt a dolog, de ezt is tudni kell a helyén kezelni. Nehezebb szívvel, de igyekeztünk kihasználni a lehetőséget, hogy Japánban lehettünk: körülnéztünk Tokióban, majdnem az összes versenyen ott voltunk, és sokat tudtam tanulni a többiek produkcióiból. A bankettet is nagyon élveztük, aztán hazajöttünk, és el kellett kezdenem készülni az érettségire, ezért sem rágódhattam sokáig az ott történteken.
Ha pár szóval kellene leírni a szezonodat, mit mondanál?
Talán azt, hogy mindent szeretettel telve csináltam,
valahogy most minden edzés, verseny könnyebben ment, mint tavaly. Mivel új edzőkkel kezdtem dolgozni, nagyon jó tapasztalatszerzés is volt. Sokszor nem tudtam kihozni magamból a versenyeken azt, amit az edzéseken, de Zsófiék mindig mellettem álltak és segítettek.
Májusban a válogatott keret tagjai Alekszandr Abttal dolgozhattak, akivel már a rigai versenyen is találkozhattál. Mit adott számodra ez a négy nap?
Korcsolyázóként remek eredményeket ért el, és látásból már ismertem, mert egy svájci tanítványával többször versenyeztünk már együtt. Bár négy nap alatt nem lehet csodát tenni, nagyon jó munkát végzett velünk, sokat tanultunk tőle, és fantasztikus embert ismerhettünk meg benne. A lépésekkel, a forgásokkal és az ugrásokkal is foglalkoztunk, főleg rávezető gyakorlatokat csináltunk, hogy kimozdítson minket a komfortzónánkból, és más bemenetelekből is próbálgassuk az elemeket. Ennek nagy hasznát vesszük az edzések során, és biztos, hogy beépítek majd egy-két apróságot a programjaimba abból, amit mutatott.
Ha már a programjaidat említetted: elárulod, milyen zenéket választottál a következő szezonra, milyen stílussal rukkolsz elő?
Fontosnak tartom, hogy érdekes maradjak, így a rövidprogramban megint új oldalamat mutatom meg: szvingre fogok korcsolyázni.
Bőven van kihívás benne, de nagyon élvezem. A koreográfiát Hoffmann Nóra és az edzőim készítették, a ruhát és a sminket illetően még nem született döntés. Mivel a rövidet minden évben sokszor futjuk, mindenképp le akartam cserélni a tavalyit, hogy se a bírók, se a közönség ne unjon rá. A kűrt viszont megtartottuk, mert nagyon megszerettem, és érzem, hogy még sokkal többet ki tudok hozni belőle. Most nem volt lehetőségem Benoît-val [Benoît Richaud, a kűr koreográfusa] dolgozni, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és remélem, hogy jövőre folytathatjuk az együttműködést.
Mik a fő céljaid a következő szezonra nézve? Miben szeretnél leginkább fejlődni?
A legfőbb célom, hogy kiegyensúlyozottabb szezont produkáljak, hamarabb formába lendüljek, illetve növeljem a tripla ugrásaim számát. A rövidprogramban szeretném nehezíteni a tripla-tripla kombinációmat, a felkészülés során meglátjuk, melyik megy a legjobban. A kűrbe pedig visszaraknám a flipet, ami tavaly ősszel egy-két versenyen szerepelt a programomban, de aztán kivettük. Emellett természetesen az előadásmódon is sokat dolgozunk, és így, hogy a rövidprogramom itthon készült, a kűrt pedig már egy éve futom, jobban ki tudom gyakorolni őket.
Habár kaptatok két hét pihenőt, annak a fele neked még a tanulásról szólt. Lesz még alkalmad elmenni nyaralni, hogy igazán kipihenhesd magad?
A családdal mindig el szoktunk menni valahová, de ez idén nem fog összejönni. Néhány szabad hétvégém azért lesz, de őszintén szólva most nem is érzem szükségét a pihenésnek. Mivel a vizsgák miatt nem tudtam intenzíven készülni, már nagyon hiányzott a terhelés, alig vártam, hogy folytathassam az edzéseket. Nagyon élvezem a munkát, abszolút át tudom adni magam a zenének, amit találtunk a rövidprogramhoz, és a kűrömet is szeretném magasabb szintre fejleszteni. Mindazok alapján, amin a múlt szezonban átmentünk az edzőimmel, merem állítani, hogy ebben az együttműködésben van kraft, és sok mindent tudunk még mutatni a közönségnek.
Érzem, hogy megtaláltam a helyemet.
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra – Főkép: Ludwig Welnicki
