Meghozta döntését Knoch Marta is: olimpiai bajnok short trackesünk felesége szintén a visszavonulás mellett döntött.
Ha őszinték akarunk lenni, benne volt ez a levegőben: Knoch Marta a szezon során egyszerre próbált meg helytállni a családjában és a jégpályán – hosszú távon mindez idegőrlő, rendkívül nehéz és már-már lehetetlen vállalás.
Mindezek ellenére Marta is sokáig gondolkozott azon, hogyan tovább, bár bevallja azt is, a mögöttünk hagyott szezon során többször felötlött benne, hogy abbahagyja.
„Emlékszem arra a pillanatra, amikor először vetődött fel bennem a visszavonulás kérdése – elevenítette fel az első ilyen alkalmat Marta. – Hazamentem este a második, igen kemény edzés után, még az ajtóban álltam, amikor Oliver odafutott hozzám, és azt kérte, játsszak vele. Kitalálta, hogy felkapaszkodik a hátamra, és azt mondta, fussak vele úgy, mint egy ló. Három métert voltam képes megtenni így… Fájt a lábam, a hátam, ő pedig nem értette, miért nem akarok játszani vele, hiszen egész nap nem láttuk egymást. Borzalmas anyának éreztem magam…”
Mindez még a szezon közben történt, egyre-másra jöttek a versenyek, a hosszabb utazások – ezek sem könnyítették meg Marta helyzetét, hiszen neki továbbra is teljesítenie kellett a jégpályán. Olyankor is, amikor Oliver beteg volt.
„Anyaként nagy törést jelentett, amikor otthon kellett hagynom Olivert. Beteg volt, de nekem edzésre kellett mennem, ahol persze nem teljesítettem száz százalékosan, hiszen az eszem és a szívem nem a jégen volt, hanem otthon, Oliver mellett – ismerte el Marta, aki elárulta azt is, hogy döntésében más egészségügyi probléma is szerepet játszott. – Valami megváltozott a testemben a terhességem alatt, az orvosok azt mondták, ez már így is marad. Időről időre jelentkezett a fájdalom. Ehhez jött még a folyamatos lelkiismeret-furdalás, Oliver hiánya, az érzés, hogy rossz anya vagyok. A férjem, Viktor persze segített, amiben csak tudott, de hát neki is volt munkája, meg aztán mégiscsak én vagyok Oliver édesanyja… Döntöttem. A család a legfontosabb. Ott akarok lenni Oliver mellett mindig, amikor szüksége van rám.”
Bár minden a visszavonulás mellett szólt, nem volt egyszerű meghozni és kimondani a döntést: Marta szomorúan is tette ezt meg – a lányoktól volt a legnehezebb elbúcsúzni, hiszen ők mindig csak támogatták és segítették őt. És ne feledjük: Marta magyarként egy Eb-éremmel búcsúzik a rövidpályás gyorskorcsolyától, hiszen Jászapáti Petrával, Bácskai Sára Lucával és Somogyi Barbarával a dordrechti kontinensviadal váltóversenyében a harmadik helyen végzett.
„Készen állok az új kihívásokra! – mosolygott Marta. – Egyelőre még azt próbálom kideríteni, mit is akarok. Lengyelországban befejeztem az egyetemet, van angol nyelvű diplomám menedzsment szakon, azt hiszem, ezt használni is fogom a jövőben. Jelenleg a lengyelországi cégemre összpontosítok: bőrtáskákat tervezek, azokat értékesítjük Lengyelországban – ezt szeretném Magyarországon is csinálni. Nem leszek csak édesanya, de az biztos, hogy mostantól több időt töltök a családommal.”
Sok sikert, Marta!
HUNSKATE Média / Kovács Erika – Fotó: Fiák Blanka