2018. 02. 22. 18:55, Phjongcshang – az olimpiai rövidpályás gyorskorcsolya versenyek zárónapján utolsó megmérettetésére készül egyéniben, 500 méteren Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang, 1000 méteren Keszler Andrea valamint a férfi váltó. 2018. 02. 22. 10:55, Budapest – Nyolc órával, nyolcezer kilométerrel arrébb megtelnek a lelátók a Gyakorló Jégcsarnokban, minden tekintet a kivetítőre mered. „Van nálam pezsgő!” – mondja valaki. Még érmesek lehetnek a magyar korcsolyázók.
19:00, Phjongcshang – Elrajtol az első negyeddöntő futam Liu Shaolin Sándorral. A kínai Ren Ziwei jön el a legjobban, Sanyi megy vele. Hátrébb kis kakaskodás, a lengyel és az orosz ütközik, viszont a kazah még így is lőtávolságon belül. Már nincs ideje előzni! Simán megvan az elődöntőt érő második hely. Alig néhány perc, és már öccse, Liu Shaoang a jégen, sűrű a mezőny egy futamba került egy dél-koreaival, Lim Hyo-yunnal, az 1500 méter friss olimpiai bajnokával, de két holland és egy kazah versenyző is nehezíti a dolgát. A második helyért harcol, de ütközik a kazah Azhgaliyevvel, videózás után pedig megszületik a döntés: a magyar fiúnak büntetés jár, a kazah tovább mehet. És már kezdődnek is a női negyeddöntők, szűk negyedórát kell csak várni Keszler Andreára, de ő sem szerencsésebb: ötödik helyen végez futamában, számára ezzel véget ér az olimpia.
11:00, Budapest – Tele a Gyakorló Jégcsarnok, Feszült izgalom a levegőben. Iskolások, short track-palánták, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség munkatársai együtt szorítanak a rövidpályás gyorskorcsolyázókért, elsőként Liu Shaolin Sándorért. A MOKSZ-nak lefoglalt székek üresek, egyik dolgozó sem bírja ülve nézni a közvetítést, állva követik az eseményeket. „Ez az!”, „Jól van”, „Meg van!” – ezek szakadnak ki a szurkolókból. Megkönnyebbülni még nem lehet, már jégen is van a testvére. Kizárás. Megint. Többen felsóhajtanak: „Szegény Ádó, harmadszor is…” – a becenevet még édesanyja adta Liu Shaoangnak egy kínai császár után, és most már sokan csak így emlegetik. Szomorkodni azonban nincs sok idő, Keszler Andrea következik, világbajnokokkal egyfutamban. „Nem valószínű, hogy tovább jut, de a jég csúszik, hátha… Nem, ez nem jött össze.” – hallatszik a nézők soraiból. És mindenki megy, vissza dolgozni, teáért, sütiért, vagy csak melegedni – sok idő nincs rá.
19:42, Phjongcshang – Liu Shaolin Sándor feláll a rajtvonalhoz, ott van még a kínaiak ásza, az igazi 500 méteres sprinter, Wu Daijing, aki a negyeddöntőben világcsúcsot futott, és a kanadai Samuel Girard is, az 1000 méter aranyérmese, a fiatal kanadai generáció zászlóvivője, aki már többször borsot tört a magyarok orra alá. Még egy holland és a Shaoang futamából tovább juttatott kazah van a jégen. Elindul a futam, ütközés mindjárt az elején, ám Sanyi jól jön ki belőle, második helyen áll az első kanyar után… Majd egyszer csak, még az első körben, visszafújják a futamot. Pengedarab a jégen, valószínűleg az ütközéskor került oda. A bíró felkaprja, közben többiekkel együtt Sanyi is a palánkon lóg, az ő pengéjét is állítani kell. És rajt, újra. Most már nem kapja el olyan jól az indítást, beszorul, hamradikként fordul, jól látható hátránnyal Girard mögött. Már csak egy kanyar, amikor valamennyire lőtávolságon belül ér, de ez most nem jön össze. Egyéni arany ezen az olimpián már nem lesz. Csak fél órája van ezt megemészteni, és ismét jönnie kell a jégre – a „B” döntőben aztán már nincs ellenfele, könnyedén nyer, ezzel 5. Helyezett.
11:42, Budapest – Ismét mindenki felveszi a szurkolói pozícióját, sőt, néhány jégtáncos is csatlakozik, de most oldottabb a hangulat. Vannak, akik azt nézegetik, felfér-e majd jó esetben a három eredmény Liu Shaolin Sándor neve alá az óriásposzterre a falon. Aztán Sanyi elődöntője elrajtol. „Gyerünk, jól van, jól jött el! Girard-t is meglehet verni” – kiabálnak mindenütt. Aztán hirtelen értetlenül néznek körül az emberek: mi történt? Miért állították meg? És kiderül: pengedarab a jégen, mehet elölről minden, újra. „Na, talán másodszor is sikerül a jó rajt!” – szólal meg a remény hangja a közönség soraiban. Majd döbbenten nyög fel mindenki: „Ennyin elmehet egy olimpiai „A” döntő? Egy letört penge és egy visszafújt futam miatt? Ráadásul megint a kanadai? Ez most komoly??” Sajnos komoly. Fél óra múlva aztán ismét Sanyinak szorítanak a Gyakorló Jégcsarnokban, de ezúttal senki nem aggódik, nincs is miért, megvan az újabb pontszerzés. A váltó miatt viszont már most izgul mindenki, pedig hosszú szünet jön, hiszen a férfi 500 méter „A” döntőben és a női 1000 méter döntőkben nem érdekelt a magyar csapat. Mindenki próbál dolgozni, vagy valami másra koncentrálni, de ez most nem megy. „Én ki se merek jönni az irodámból, majd csak a végeredményt mondjátok meg” – hangzik el. Még mindig az érmet várja mindenki, pedig már csak egy esély maradt.
21:00, Phjongcshang – Dél-Korea, Magyarország, Kína, Kanada – ez a négy váltó sorrendje a rajtvonalon, bár a maga a sorrend 5000 méter férfi váltónál keveset számít, hiszen hosszú a táv. De Kanada is itt van – a budapesti világkupa óta a nagy mumus. Eldördül a pisztoly. Liu Shaoang a kezdőember, egyből az élre áll. Az első váltásnál azonban Korea könnyedén kerül az első helyre, néhány körrel később aztán Kína is elmegy a magyarok mellett, kis oda-vissza előzgetés után pedig a két ázsiai csapat próbálja leszakítani a mieinket és Kanadát. A mezőny azonban együtt marad, és a magyar váltó ismét tapad az éppen második helyen korcsolyázó koreaiakra. Knoch Viktor jön, a váltásnál azonban az észak-amerikaiak is elmennek és a fiúk visszaesnek a negyedik helyre. Liu Shaoang belső íven visszaelőz, a kanadai megbillen, a magyar váltó megint a harmadik helyen, az észak-amerikaiak kicsit lemaradnak, de behozzák a hátrányt. Aztán egyszerre sok minden történik: Pascal Dion visszaelőzi a magyar váltót, és alig egy szemvillanással később Korea kicsúszik. Háromnegyed környi a hátrányuk. Fiaink szorosan ott vannak Kína és Kanada nyomában. Még 21 kör… De Korea továbbra is ugyanúgy le van maradva, az érem így meglehet. A fiúk kicsit hátrébb csúsznak, de Burján Csaba visszakapaszkodik, úgyhogy megint együtt a három csapat. Már csak nyolc kör, és Liu Shaoang elmegy a kínai mellet! Aztán ismét a harmadik helyen találják magukat, ismét bronzérem néz ki a magyar csapatnak. És jön megint Ádó, aki becenevéhez méltóan „császárian” megy el kínai vetélytársa mellett! Utolsó váltás, Sanyi a kanadai Girard-al nagy csatában, a nagy ellenféllel, és – és elmegy mellette!!! Már csak egy kör, Girard-t a kínai is lehagyja, de Liu Shaolin Sándort már nem tudja leszedni, olimpiai bajnok Magyarország!!! Megvan az első magyar téli olimpiai arany!
13:00, Budapest – Persze mégis mindenki kijön, nincs irodában ücsörgés. A tea, süti megvolt, a gyerekek is ismét a lelátón. Most nincs nyugalom, megint pattanásig feszülnek az idegek. Még el se kezdődött a futam, már kiabálnak: „Gyerünk! Hajrá!” Van, aki csendben néz, a körmét rágja vagy a száját harapdálja. Van olyan is, aki már most a kezébe temeti az arcát, szinte oda sem mer nézni, más a hátát fájlalja, annyira merevek az izmai az idegességtől. És… Rajt. Mindenki figyel, egyelőre csöndes várakozással – 5000 méter nagyon hosszú táv. A magyar váltó visszacsúszik a negyedik helyre, aztán felhördül mindenki: úr isten, Korea kicsúszott! Azért kell szurkolni, hogy talpon maradjanak, és meglegyen a bronz? Vagy más terveik vannak? És Liu Shaoang előz! Igen, menni fognak a fényesebb éremért! Most kezdődik igazán a hangzavar a Gyakorló Jégcsarnokban, a szurkolók egy emberként reagálnak minden egyes apró mozzanatra, ki-ki a maga módján. A székbe kapaszkodik, leguggol. Feláll, mert ülve már nem bírja. Ugrál, és kiabál – még az is, aki egyébként csöndesen szokott izgulni. És Ádó megint megcsinálja! És Sanyi is lehagyja Girard-t! És a kínai hiába tette be a lábát, nem érte utol! Olimpia Bajnok Magyarország! Sokaknál eltörik a mécses.
„Egy váltó aranyért minden egyénit odaadnék, mert a csapat áll mindenek felett” – mondta néhány hónapja Orendi Mihály, a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség ügyvezető igazgatója, a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke. Igaza lett. Megvan Magyarország 177. aranyérme. 177., de téliből a legelső. A gyerekek, akik kijöttek az iskoláikból, valószínűleg egy életre megszerették ezt a sportágat, elragadta őket is a hangulat. A MOKSZ dolgozói egymás nyakában zokognak. Előkerül a pezsgő is, persze szigorúan alkoholmentes. Phjongcshangban zajlik a virágceremónia, aztán Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang és Knoch Viktor mennek interjút adni. Utána minden bizonnyal jöhet az ünneplés. Mindeközben, Budapesten lekapcsolják a streamet. A lelátók kiürülnek, a jégen már szinkronkorcsolyások edzenek. Mindenki megy a dolgára, ki iskolába, ki dolgozni. Az élet visszatér a rendes kerékvágásba – de azért nem teljesen. Ez az aranyérem mindenki számára hatalmas motivációt adott.
(Mihályi Petra)
