moksz
Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2019. november 30.

Le a kalappal!

Sorozatban a 25. világkupaversenyéről sem távozik érem nélkül a válogatott: Liu Shaoang 1000 méteren a második helyen végzett.

Hogy rövidpályás gyorskorcsolyázóink mindig képesek az emberfeletti küzdelemre, az erőn felüli teljesítményekre, már számtalanszor bizonyították az elmúlt esztendőkben. Ám lassan elfogynak a dicsérő jelzők velük kapcsolatban, így aztán csak rögzítsük a tényt, mégpedig mindenféle jelző nélkül: a magyar short track válogatott immár sorozatban 25. világkupaversenyén is szerzett érmet.

Kell ehhez egyáltalán hozzátenni bármiféle jelzőt?

Szombaton a nagojai világkupa-viadalon Liu Shaoang futott remekül: ezer méteren a második helyen végzett.

Amúgy egy olyan fináléban, ahol öt embernek kellett volna indulnia – a hat helyett…

A szabályok értelmében a két elődöntős futam első és második helyezettje bejut a döntőbe, míg a két harmadik közül az, aki gyorsabban teljesítette a távot. Kivéve, amikor egy szabálytalanság miatt, valakit továbbjutó helyről „bombáz” ki egy vetélytárs, mert ilyenkor a bírók (rendszerint…) esélyt adnak a vétlennek, aki így jégre léphet a döntőben.

Nagojában az a példatlan eset történt meg, hogy a férfiak 1000 méteres elődöntőjének második futamából a két első helyezetten kívül tovább két koris is továbbléphetett: egyet továbbjuttattak a harmadik, vagyis nem is továbbjutást érő (!) helyről egy kilökés miatt, egy másiknak meg „megszavazták” a két harmadik közül a legjobb időt.

Hatalmas hiba, ez egyértelmű, ahogyan sajnos az is, hogy a Nagojában vezető kanadai bíró a múltban többször bizonyította, hogy a magyarokat nem annyira kedveli…

„Nem értekeznék túlságosan hosszan a kanadai főbíróról, de tény, következetlen döntései miatt sokan felháborodtak. És az is igaz, hogy a magyar csapat kapta a legtöbb kizárást az első két napon Nagojában. Félreértés ne essék, voltak közöttük jogos kizárások. Is – mondta Bánhidi Ákos, a válogatott edzője és menedzsere. – De beszéljünk inkább a versenyzőkről és a teljesítményeikről. Liu Shaoang nehéz futamokon és kemény ellenfeleken keresztül jutott el a döntőig, ahol rendre jó döntéseket hozott, le a kalappal a második helye előtt. Meg szeretném jegyezni, hogy a döntő másik »magyarjával«, akit Szemjon Jelisztratovnak hívnak, hihetetlenül sportszerűen versenyeztek, majdhogynem segítették egymást, ezt végtelenül jó volt látni a több hónapos közös munka után.”

Liu Shaolin Sándort kizárták (egyébként jogosan) az ezerötszáz méteres fináléban, ugyanezen a távon viszont nagyot ment Jászapáti Petra: pénteken a táv negyeddöntőjéből nem jutott tovább, ám a szombat délelőtti reményfutamokból visszaküzdötte magát a legjobbak közé, a döntőben pedig nagy skalpokat is begyűjtve végül a negyedik helyen végzett.

„Hihetetlenül nagy teljesítmény Petra negyedik helye, úgy kiváltképp, hogy a reményfutamokból jött vissza – folytatta Bánhidi Ákos. – De nagyon jól mozgott az első két napon Bácskai Sára Luca, sőt, a másik három lány is. Csak elképesztően szerencsétlenek vagyunk… A női váltót különösen sajnálom, hiszen a pénteki negyeddöntőben nagyon jól mentek a lányok, Petra az első helyet vette volna át, amikor összerúgott a kanadai lánnyal, és végül a negyedik helyen ért célba a csapat.”

A Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Burján Csaba, Varnyú Alex összetételben futó férfiváltónk ezúttal nem járt szerencsével az elődöntőben – a fiúk nem jutottak be a fináléba.

„Utólag persze már okos az ember, az adott helyzetre, vagyis erre az elődöntőre lett volna jobb megoldás. Ez egy nehéz kártyajáték, mi pedig nem mindig játszunk jól” – fogalmazott kissé talán talányosan, ám annál önkritikusabban Bánhidi Ákos.

Eredmények

HUNSKATE Média / Kovács Erika

Li-ning Seat Törley Artificer
X