moksz
Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2021. május 11.

„Még nem tudtam teljesen elszakadni”

Visszavonult Sziklási András – short track válogatottunk világkupaérmes tagjától tizenöt éves pályafutása lezárásaként megható meglepetés-búcsúztató keretében köszöntek el csapattársai, edzői és szövetségünk vezetősége.

Szóhoz sem jutott a meglepetéstől, amikor meglátta a Gyakorló Jégcsarnok tárgyalótermében összegyűlt kis csapatot Sziklási András, akinek sejtése sem volt, miért hívatták be ma a szövetségbe. Világkupa-ezüstérmes rövidpályás gyorskorcsolyázónk a tavalyi év végén döntött úgy, szögre akasztja korcsolyáját, de érzelmileg még mindig ezer szállal kötődik a csapathoz. Ez jól látszott a mai búcsúztatón is, amelynek keretében előbb a gyorskorcsolya ágazat sportigazgatója, Telegdi Attila, majd a válogatott edzője és menedzsere, Bánhidi Ákos méltatta őt, és adott útravalót neki. A sportigazgató a szövetség nevében egy Li-Ning ajándékcsomaggal és egy emlékplakettel köszönte meg a sportban eltöltött éveket Andrisnak, aki aztán könnyeivel küszködve ölelte át csapattársait és mestereit.   

A kis ünnepséget követően a 21 éves sportoló meghatottan mesélt nekünk a kezdetekről, a legemlékezetesebb pillanatokról, és arról, miért döntött a visszavonulás mellett.

„Pécsen laktunk, ahol sportóvodába jártam, így télen mindig vittek minket korcsolyázni, és nagyon megtetszett nekem ez a sport. Mivel a korcsolyaoktatónk hokizott, először én is azt néztem ki magamnak, de anyukám nem engedte, azt mondta, az túl durva sport. Akkor ajánlották nekünk a gyorskorcsolyát, amibe azonnal beleszerettem.”

„Nyolcéves lehetett, amikor megismertem – emlékszik vissza Telegdi Attila, aki akkor még szintén Pécsen edzősködött. – Az öcsém, Csaba foglalkozott vele sokat, és hamar felismerte, hogy nagyon tehetséges gyerek. Ezt mondtuk is a szüleinek, ők pedig azért, hogy Bandi minél magasabb szintre eljuthasson a sportban, úgy határoztak, az egész család Pestre költözik.”

2018 augusztusában a courmayeuri edzőtáborban

De Bandi már jóval korábban megismerkedett a legnagyobbakkal, ugyanis többször a szintén pécsi származású Burján Csabával tartott, amikor majdani olimpiai bajnokunk Pestre utazott a válogatott hétvégi összetartásaira. „Így már kiskoromtól edzhettem a felnőtt válogatottal, [Knoch] Viktorral, [Burján] Csabival, Shaolinékkal, minden mozdulatomat ismerik, és nagyon szoros kötelék alakult ki köztünk” – mondja Bandi, aki először az azóta már megszűnt Sportország SC, majd az MTK sportolójaként szépen haladt, és egyre nagyobb és nagyobb célokat tűzött ki maga elé. Élete első világkupája pedig mérföldkő volt ezen az úton.

„Sosem felejtem el, amikor 16 évesen ott álltam a jégen Nagojában, várva az 1500 méter rajtját, mellettem Charles Hamelin. Nem hittem el, hogy ilyen világsztárokkal lehetek egy jégen. Az a két hét, Nagoja, majd Sanghaj egyszerűen extázis volt, mintha kiragadtak volna a földről. Ráadásul a többiek éppen ott, Sanghajban nyerték meg az első világkupa-aranyat a váltóval, úgyhogy az nagyon emlékezetes volt.”

A 2016-os ifjúsági olimpián elért ötödik helyet is örök emlékként említi, de a legnagyobb sikerként a 2019-es világkupa-ezüstérmet élte meg, amelyet a vegyes váltó tagjaként szerzett. „Hihetetlenül büszke voltam, és nemcsak az érem miatt, hanem kifejezetten azért, mert a selejtezőtől a döntőig mindegyik futamban korcsolyáztam, és úgy érezhettem, ennek a váltónak valóban tagja vagyok.”

A 2019-es drezdai világkupán Bácskai Sára Lucával, Jászapáti Petrával és Burján Csabával együtt nyert ezüstérmet

Mint mondja, itt nőtt fel, a csapattársai körében, és soha meg sem fordult a fejében, hogy más utat válasszon. És bár még sok cél lebegett a szeme előtt, úgy, mint a váltónégyes oszlopos tagjává válni, illetve kijutni az olimpiára, tavaly év végén mégis megért benne a gondolat, hogy hátralépjen a versenysporttól.

„Igazság szerint a végén már éreztem, hogy nem bírom annyira a nyomást, emiatt pedig jött az állandó stressz, illetve a lelki problémák, amelyekkel nem tudtam megküzdeni. Azt gondoltam, hogy olyan ponton szeretném abbahagyni, amikor még úgy tudok visszagondolni az itt töltött évekre, hogy én ezt szerelemből csináltam. Soha nem fogom megbánni, hogy élsportoló voltam, mert ez felhúzott egy olyan oszlopot az életembe, amely örökké állni fog.”

A 2019-es országos bajnokságon. Fotó: Lehotzky István

Azt egyelőre még nem tudja, szeretne-e a jég közelében maradni, akár edzőként tevékenykedni a jövőben – mint mondja, még túlságosan friss ez az egész. „Nagyon sokat gondolok a csapatra, a társaságra, hiányoznak, hiszen összenőttünk. Képtelen vagyok úgy fogalmazni, ha valaki a korcsolyázásról kérdez, hogy a volt edzőm, a volt csapattársaim. Épp ezért, mivel még nem tudtam teljesen elszakadni, még nem tudtam elképzelni magam edzőként.”

„Igazán jó versenyző volt, de ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerette volna, azt nagyon a szívére vette, és ez hátráltatta őt – fogalmaz Telegdi Attila, aki bízik abban, hogy egy kis idő elteltével viszontlátják Bandit a jég közelében. – Javasoltam neki, hogy jelentkezzen a Testnevelési Egyetem szakedzői szakára. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, és aki az évek során bizonyította, hogy tehetséges és szorgalmas, annak itt mindig lesz helye. Visszavárjuk őt, az ajtó mindig nyitva áll előtte.”

HUNSKATE Média / Bruckner Nóra 

SEAT MET NEKA
X