moksz
Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség
Vissza 2020. december 11.

„Igazi család vagyunk”

Óriási lelkesedés, főszerep a magyar szinkronkorcsolyázás nagy érájában, egymást váltó külföldi szakedzők, hullámhegyek és -völgyek – közel három évtized kalandos története címszavakban. Az 1992-ben alapított Miskolci Jégvirág Korcsolya Klub kiállta az idő próbáját, és az évek során igazi családdá kovácsolódott.   

Jégvirág, Team Frostwork – a miskolciak számára ezek a nevek már közel harminc éve egybeforrtak a korcsolyázással és azzal a klubbal, ahol minden korcsolyázni vágyó gyermeket tárt karokkal várnak. De hogyan is kezdődik ez a kalandos történet? Erről Gulyásné Sinka Erika, az egyesületet 25 éven át irányító, idén nyáron leköszönő elnök mesélt.

„Erdélyből érkezett Miskolcra egy remek edző, Bikfalvi Tünde, aki a nyitott jégpályán korcsolyázó gyerekekből kezdett verbuválni egy csapatot. Felismerte a szinkronkorcsolyában rejlő lehetőségeket, így bár volt néhány kislány, aki műkorcsolyázott, a többség a szinkronkorcsolyával ismerkedett meg. Köztük volt a lányom [Kendelényi-Gulyás Erika, ma a Team Passion szinkronkorcsolya-csapat edzője] is, és attól a naptól kezdve, hogy eldöntötte, oda szeretne járni, én is rengeteg időt töltöttem a jégpályán. Így történhetett, hogy miután 1995-ben távozott az akkori elnök, felkértek a posztra, és örömmel igent mondtam.”   

Nagy sikerrel működött a korcsolyatanoda, a lelkes társaság pedig újabb és újabb lelkes gyerekeket vonzott, mígnem már stabilan 30 állandó taggal dolgozhattak a klubban Bikfalvi Tünde és segédedzői. Mivel fedett jégpályával egészen 2006-ig nem rendelkezett a város, a nyitott pálya pedig csak októbertől márciusig üzemelt, magas szintű műkorcsolyázókat nem tudtak volna nevelni. Szinkronkorcsolyázókat viszont annál inkább: csapataik rendre győztek, illetve dobogón álltak az országos bajnokságokon. Ám az első nemzetközi megmérettetés hidegzuhanyként érte őket.

„2001-ben rendeztek először junior-világkupát, amely a junior-világbajnokság elődje volt. Mi is elutaztunk Neuchâtelbe, hogy próbára tegyük magunkat, lássuk, hol tartunk a világ többi csapatához képest. Hát, ott világossá vált, hogy nagyon le vagyunk maradva a nemzetközi élmezőnytől. A rövidprogram után, amelyben sokat rontottak, és emiatt nagyon összetörtek a gyerekek, odajött hozzánk Almássy Zsuzsa, aki akkor már Svájcban élt, és szinkronkorcsolyázókkal foglalkozott. Neki sikerült kicsit felráznia a csapatot, így a kűr már valamivel jobban sikerült.”

Almássy Zsuzsával

Akkoriban két városban működött felnőtt szinkroncsapat: Budapesten és Székesfehérváron – előbbiben Berecz Ilona korábbi jégtáncos, utóbbiban Almássy Zsuzsa pályatársa, a szintén egyéni műkorcsolyázó Siáginé Varga Vera vezetésével. Ő pedig annak érdekében, hogy a székesfehérváriak nyerjék az országos bajnokságot, és ezáltal kijuthassanak a világbajnokságra, meghívta Zsuzsát, hogy segítsen neki felkészíteni a csapatot.

„A svájci verseny tapasztalataiból tanulva tudtam, hogy szükségünk van egy olyan szakemberre, aki friss szemmel nézi a csapatot – folytatta Gulyásné Sinka Erika. – Mivel láttam, Zsuzsa milyen jól tanítja a korcsolyaalapokat, miután áttelepült Magyarországra, elhívtam Miskolcra, hogy dolgozzon velünk mint vezetőedző. Ezt sajnos Tünde zokon vette, és távozott a klubtól, majd saját egyesületet alapított.”

A csapat viszont Almássy Zsuzsa vezényletével nagy fejlődésnek indult. Mivel azonban a lányok kezdtek kinőni a juniorkorból, és egyetemi tanulmányaik miatt többen a fővárosba költöztek, a juniorcsapat megszűnt, a megmaradt tagok pedig a székesfehérvári szeniorcsapathoz csatlakozva folytatták úgy, hogy hétközben Miskolcon, hétvégén pedig Székesfehérváron készültek. „Zsuzsa két szezont töltött így a lányokkal, de aztán hazatért, és mivel a csapat edző nélkül maradt, néhány fehérvári korcsolyázóval kiegészülve átmentünk Berecz Iliékhez, így onnantól már Miskolc és Budapest között ingáztunk – elevenítette fel azt az időszakot Gulyásné Sinka Erika.

Tóth Zoltánnal

A legfontosabb periódus viszont még csak ezután következett, hiszen 2008-ban Magyarország rendezhette meg a szinkronkorcsolya-világbajnokságot, így a legfőbb cél egy ütőképes csapat kiállítása volt. „Mivel nem szerepeltünk igazán jól az előző világbajnokságokon, a szövetség vezetőivel folytatott megbeszélésen eldőlt: gyors változtatásra van szükség. Úgy határoztunk, a csapat Miskolcon fog felkészülni, de neves magyar szakember híján egy külföldi edző vezényletével. Így történt, hogy 2007-ben a fehérváriak is ide költöztek, a diákok iskolát, a felnőttek munkahelyet váltottak, mindenki mindent megtett a cél érdekében. Felkértük a finn Kaisa Nieminent, hogy állítsa össze a programokat, de mivel ő csak rövidebb időszakokat töltött velünk, azok betanítását Zsófi és Zoli [Tokaji-Kulcsár Zsófia és Tóth Zoltán edzők] végezték. Fantasztikus időszak és kiváló csapatmunka volt – az akkori társaságból lett a Team Passion.

A klub kis szinkronkorcsolyázóinak oktatását eközben néhány segédedzővel kiegészülve a Passionben korcsolyázó és mellette egyetemre járó Kendelényi-Gulyás Erika váIlalta. Továbbá az időközben átadott fedett pálya, valamint Tokaji-Kulcsár Zsófia és Tóth Zoltán jelenléte, akik nagyon jó alapokat tanítottak a gyerekeknek, lehetővé tette, hogy a műkorcsolyát is felélesszék az egyesületben. A létszám így hamarosan 50 főre emelkedett, akik párhuzamosan szinkron- és műkorcsolyáztak is, és közülük többeknek megadatott, hogy a szinkronkorcsolya szaktekintélyének számító Dohány Andrea göteborgi edzőtáborában is részt vegyenek.

Dohány Andreával

Ekkortájt kapcsolódott be a klub életébe a jelenlegi elnök, Bolobásné Szabó Anita – ugyancsak a lánya, Bolobás Boglárka által, aki 2011-ben kezdett műkorcsolyázni az egyesületben. „Igazság szerint az utóbbi évek, főleg a DVTK-hoz való csatlakozás elrendezése, majd az együttműködés kudarca sokat kivett belőlem, nagyon elfáradtam – mondta Gulyásné Sinka Erika. – A mai napig aktívan dolgozom cégvezetőként, és már négy unokám is van, akikkel szeretnék minél több időt tölteni, erre azonban úgy nem volt esélyem, hogy szinte minden hétvégémet az egyesület ügyei, az utazás, a versenyek foglalják le. Persze amikor a DVTK-ban töltött három hónap alatt világossá vált számunkra, hogy ez nem fog működni, és folytatjuk tovább Jégvirágként, nem akartam cserben hagyni a gyerekeket és a szülőket. Anita viszont már régóta dolgozott velem a klubban, benne láttam azt, hogy képes továbbvinni és fejleszteni azt. Nehéz, de izgalmas éveket éltem meg az egyesület élén, minden percét imádtam, és a mai napig vallom, hogy ez a legszebb sport.”

A jelenlegi elnök Erikához hasonlóan a lánya miatt évről évre több időt töltött a jégpályán – mint mondja, mivel rugalmas munkakörben dolgozik, mindenhol ott tudott lenni, így egyre több feladatból vette ki a részét a harisnyavásárlástól kezdve az utazások szervezésén át.

„Öt éve megválasztottak az egyik szinkroncsapatunk koordinátorának, és elkezdtem járni velük az európai versenyeket, és közben egyre nagyobb szerepet vállaltam a klub által rendezett versenyek szervezéséből – vette át a szót Bolobásné Szabó Anita. – Négy éve bekerültem az elnökségi tagok közé, de az igazi fordulópont az volt, amikor csatlakoztunk a DVTK-hoz. Mivel nem azt kaptuk, amire számítottunk, újra akartuk indítani a Jégvirágot, én pedig kiálltam a szülőkért. Erika akkor már szeretett volna megpihenni, és úgy látta, nálam jó kezekben lesz a klub, ezért felkért, hogy a 2019–20-as szezon után vegyem át a vezetést. A vírushelyzet miatt júliusban tudtuk megtartani a szokásos májusi közgyűlésünket, ahol ő lemondott, és a javaslatára megválasztottak elnöknek. Azóta én viszem az ügyeket, de továbbra is sokat segít nekem a háttérből.”

Gulyásné Sinka Erika az egyesületnek adományozott Az év sportolója díjjal, mellette Gaál Anna és Huszár Diána, a klub jelenlegi edzői. Fotó: Rogosz Péter

Bolobásné Szabó Anita az elmúlt tíz évre mozgalmas, változásokkal teli időszakként emlékszik vissza, ugyanis nem volt könnyű edzőt találni, és meg is tartani őt Miskolcon. Volt néhány saját nevelésű, kezdő oktató az egyesületben, de melléjük mindenképp kellett egy tapasztaltabb szakember, aki irányítja, összefogja őket. Többször próbálkoztak importálással is, de a külföldi edzők rendszerint csak egy-egy szezonra tudtak maradni.

„Amikor a lányom elkezdett korcsolyázni, egy korábbi orosz páros műkorcsolyázó, Tatyjana Kokoreva edzette őket, aki az Erustól [Kendelényi-Gulyás Erika] kapott instrukciók alapján a szinkronkorcsolyát is tudta tanítani a gyerekeknek. Erus ugyanis akkor már nem tudta vállalni az ingázást, így csak a távolból segített, majd Répási Andrea, illetve Handzó Csilla foglalkozott a szinkronosokkal. Az orosz edzőnő mellett a műkorcsolya-versenyzőkhöz heti két-három alkalommal lejárt Budapestről még egy darabig Zsófi és Zoli is, de aztán Zsófi várandósságával ennek vége szakadt. Tatyjana pedig, mivel a férje nem találta a helyét Magyarországon, és mivel a klub nem tudta finanszírozni a megemelt edzői díját, egy év után hazatért Oroszországba.”

Anita hangsúlyozta: elődje, Erika a messzemenőkig azon volt, hogy mindig legyen edző Miskolcon, illetve kitöltse az űrt az átmeneti időszakokban. A gyerekek ilyenkor rendszeresen edzőtáboroztak Budapesten, hogy ne szakadjanak le tudásban a többiektől. A mű- és a szinkronkorcsolya nagyjából egyforma ütemben fejlődött, mígnem a 2015–16-os szezonra megérkezett a finn Hanna Luostarinen, akinek ittléte alatt újra megerősödött a szinkronkorcsolya a klubban.

A Team Passion a 2016-os budapesti világbajnokságon

„A juniorcsapat kijutott a világbajnokságra, a gyerekek szárnyaltak az ő irányítása alatt. Sajnos aztán többen abbahagyták, és mivel így nem tudtuk kiállítani a junior korosztályban szükséges húsz főt, Hanna sem maradt tovább. Őt Huszár Diána, Berecz Ilona korábbi tanítványa váltotta, aki mű- és szinkronkorcsolyázott is. Elhatározta: Erus segítségével összerak egy csapatot, amely a junior-világbajnokságon képviselheti a magyar színeket. A miskolci 14 lányt két pestivel kiegészítve össze is jött a szükséges létszám, de az országos bajnokságon nem sikerült teljesíteni a feltételeket. Ez nagyon letörte a lányokat, a fél csapat kiszállt. Heten maradtak, akik imádtak korcsolyázni, és mindenképp folytatni akarták. Hozzájuk csatlakozott nyolcadiknak a lányom, aki akkor 11 évesen állt be a 16-18 évesek közé, hogy legalább egy mixed age csapatot létre tudjanak hozni. És a körülmények fényében nagyon szép évet zártak: országos bajnokok lettek, és bronzérmet nyertek egy salzburgi versenyen.”

Huszár Diána pedig – először Handzó Csilla, majd Osváth Katica, ma pedig Gaál Anna segítségével – azóta is töretlen lelkesedéssel oktatja a mű- és szinkronkorcsolyát, és az ő vezetésével az elnök elmondása szerint mindkettő szépen fejlődik. A műkorcsolyázók közül az elmúlt évekből Bátori Júliát emeli ki, aki ígéretes tehetségként a fővárosba költözött, hogy ott folytassa pályafutását, és magyar bajnoki ezüst- és bronzérmes lett, valamint junior-világkupákon is indulhatott. De ide sorolja Osváth Zsuzsannát, Gaál Annát és Balga Lilit is.

Bátori Júlia

Mint mondja, egy embernek azért nagy teher ennyi gyerek munkáját irányítani, ezért tavaly keresni kezdtek még egy szakedzőt Dia mellé. „Az egyik általunk rendezett versenyen egy szülő felvetette az ukrán delegáció egyik edzőjének, hogy ha tud valakit, aki szívesen jönne Ukrajnából, jelezzék, mert edzőt keresünk. Vaszilij Baranovot ajánlották, akit tavaly nyáron elhívtunk az edzőtáborunkba: ő jeges foglalkozásokat tartott, a felesége pedig, aki fitneszedző, szárazedzést és táncórákat. Kölcsönösen elégedettek voltunk, így megegyeztünk, hogy a családjával Miskolcra költözik. Habár az ukrán kultúra, mentalitás más, mint a magyar, és nem mindenben találkoztak az elképzeléseink, forgás- és ugrásspecialistaként ezeket az elemeket kiválóan tanította a gyerekeknek. Lévén, hogy a felesége várandós volt, a vírushelyzet miatt márciusban hazautaztak, hogy ott szülessen meg a gyermekük, és egyelőre még nem tudtak visszatérni Magyarországra. De Dia biztos pontként kézben tartja nemcsak a szakmai munkát, hanem az egyesületi életet is.”

Halloweenbuli. Fotó: Rogosz Péter

A jeges edzések – amelyekből a műkorcsolyázóknak heti öt, a szinkronkorcsolyázóknak öt-hat, a Sport XXI utánpótlásprogramnak pedig egy van – és az utánuk tartandó szárazedzések (erősítés, nyújtás, illetve balettóra) mellett ugyanis amióta Dia a klubban dolgozik, a hagyományos karácsonyi és évzáró gála mellett rendszeresen szervez csapatépítő tréningeket, táborokat, halloweenbulit, sőt, az egyesület korcsolyázói az utóbbi két évben flashmobot is csináltak a városban.

„Igyekszünk sokszínű élményt nyújtani a gyerekeknek, hogy ne csupán az jusson eszükbe a klubról: edzés edzés hátán. Mi egy igazi család vagyunk, és így is viselkedünk. Már az első pillanatban alapszabályként fektettem le a szülőknek, hogy ne azzal foglalkozzanak, a másik gyereke hány percet tölt a jégen, mennyit foglalkozik vele az edző, hanem mindig a maguk dolgával, a saját gyerekük előmenetelével foglalkozzanak, és ezt el is fogadták. Nem szeretem, ha feszültség van, pláne, hogy a legkisebbeket kivéve aki műkorcsolyázik, az többnyire szinkronkorcsolyázik is, a jó csapatmunkához pedig nagyon fontos a megfelelő mentalitás, hozzáállás.”

A csapatok edzőikkel, Huszár Diánával és Gaál Annával. Fotó: Rogosz Péter

A pozitív hozzáállást pedig nemcsak a szülők és a gyerekek, hanem a jégpálya vezetése részéről is tapasztalják. „Nagy szerencsénk van, mert mindent meg tudunk beszélni a jégpálya vezetésével. A heti 12 jeges edzés nyilván nem sok így, hogy meg kell osztani a műkorcsolya és a szinkronkorcsolya között. De ott van még a jégkorong és a DVTK műkorcsolyázói, short trackesei is – amikor pedig a nyitott pálya nem üzemel, egy pályának kell kiszolgálnia mindet, és ezt mindig igyekeznek a lehető legjobban megoldani.”

Ez pedig nagy segítséget jelent a kitűzött célok eléréséhez. „Az, hogy a Sport XXI programnak is biztosítanak jégidőt, fontos az utánpótlásbázis növelése szempontjából: tavaly is öt új gyereket tudtunk leigazolni a klubba. Szinkronkorcsolyában jelenleg két csapatunk van: egy húszfős juvenile, amely a tavalyi minivel összeolvasztva komplett és erős csapat lett. Illetve van egy mixed age csapatunk, amely 12 fővel juniorhoz nem volt elég. Sajnos a juniorkorosztályú gyerekek közül sokan kiperegnek, nem tudjuk bent tartani őket az egyesületben, az élet másfelé sodorja őket. Rengeteget gondolkodunk, hogyan tudnánk ezen változtatni. Műkorcsolyában azt tűztük ki fő célként, hogy legalább két versenyzőnknek sikerüljön bekerülnie a válogatott keretbe – szinkronkorcsolyában pedig a cél mindig az első hely!”


Klub neve: Miskolci Jégvirág Korcsolya Klub

Alapítás éve: 1992

Versenyengedéllyel rendelkező sportolók száma: 35

Cím: 3508 Miskolc, Panoráma u. 7.

Telefonszám: +36 20 339 6374

E-mail-cím: jegviragmiskolc@gmail.com


HUNSKATE Média / Bruckner Nóra – Főkép: Rogosz Péter

Li-ning Seat Törley Artificer
X