Tor Tamás nem egyedül, másodmagával segíti magyarként a hazai csapat mindennapjait az olimpiai faluban és környékén. Édes Anna is kezdetektől az önkéntesek kötelékét erősíti.
„Másfél-két éve kezdődött. Amikor megnyílt a hivatalos Önkéntes Program. Jóval korábban elindítják a jelentkezéseket, mert hosszú folyamat, mire kiválasztják a nagyszámú önkéntest. Első körben nem akartak a helyi szervezők külföldieket. Ez alapján minket sem választottak ki. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság nyomására azonban ez megváltozott és második körben szerencsére mi is bekerültünk. Ilyen eseményekre nagyon nagy a túljelentkezés.”
Tamás a Paralimpiai Játékok idején is Gangneungban lesz. „Én sajnos, nem tudok maradni. Munkahelyem, a Magyar Jégkorong Szövetség áprilisban a Divízió 1/A Jégkorong Világbajnokság rendez. Ennek előkészületei miatt kell hazautaznom.”
A legtöbb nemzetközi eseményen nem szoktak szállást biztosítani. „Szerencsések vagyunk, ingyenes egyetemi kollégiumi elhelyezésünk van. Ráadásul a lehető legközelebbi szálláson. Busszal 10 percnyi távolság az olimpiai falutól a Kwandongi Hockey Centernél. A legtöbb külföldi önkéntes még Phjongcshangtól is egy órányira lakik.”
Az étkezés is remekül megoldott. „Általában munkanapokon egy, vagy két alkalommal kapnak ellátást az önkéntesek. Itt, míg a szabadnapokon is háromszor ehetünk. Ugyan a választékot nehéz megszokni. Nem túl rugalmasak abban, hogy nemzetközi ételeket is felszolgáljanak. Minden nagyon koreai, nagyon csípős. A menüben mindig szerepel kimchi leves, rengeteg rizs és valami húsétel. Lassan kezdünk megbarátkozni vele. Ami a szabadnapokat illeti, két hét után pár napja mentünk be a városba, éppen akkor, amikor hatalmas szél volt. Az itt létem minden pillanatát élvezem. Óriási élmény XXIII. Téli Olimpiai Játékok önkénteseként dolgozni.”
