A megnyitó ünnepséggel pénteken kezdetét veszi a XXII. Téli Olimpia. 16 fős magyar csapat fog felvonulni a ceremónián. Hazánk zászlaja Heidum Bernadett, rövidpályás gyorskorcsolyázó kezében fog lengeni. A korcsolyasport megbecsülését jelzi, hogy az utóbbi 4 olimpián kivétel nélkül sportágunk képviselője kapta ezt a megtisztelő feladatot.
1998-ban Naganóban, és 2002-ben Salt Lake City-ben Egyed Krisztina, gyorskorcsolyázó volt a magyar zászlóvivő.
„Nagano előtt egy héttel, de még itthon tudtam meg, hogy én vihetem a magyar zászlót. 21 és fél éves voltam. Hamar elkülönítettek a csapattól, és kezembe nyomták a zászlót, amivel azután a csapat előtt, de a táblavivő mögött kell menni 3 méterrel. Megtiszteltetés és nagyszerű érzés a zászlót vinni. Igazán akkor lehet lóbálni, amikor kicsit fúj a szél. Maga a zászló nem nehéz, és adnak hozzá nyakba akasztható tartót. A cső úgy 4 cm átmérőjű, és hideg! Kesztyűt kell viselni hozzá. Emlékszem, hogy nagyon kellett alkudoznom Molnár Zoltán csapatvezetővel a MOB-ból, hogy ne a kötelező formaruhához kapott kesztyűt, hanem a sajátomat vehessem fel. Végül sikerült. Így lett a bakanccsal is, amit azután minden csapattag viselt a megnyitón, mondván este úgysem látszik. A naganói zászlótartó meg van még, megtarthattam. De én amúgy is megtartottam minden olimpia emléket, ereklyét, nem cseréltem el más országok képviselőivel a ruhákat se.
Mindkét megnyitó ünnepség hangulata szuper volt! Naganóban és Salt Lake City-ben is telt ház előtt vonultunk fel.
Manapság leginkább a munkahelyemen szokott felmerülni néha a téma. De aranyos történet, amikor 4 éve gyermeken születésekor a műtőben kérdezte meg a doktor, hogy mikor vittem a zászlót.” – idézte fel emlékeit Egyed Krisztina, bevásárlás közben.
A 2006-os torinói olimpián Darázs Rózsa, rövidpályás gyorskorcsolyázó vitte a magyar zászlót.
„A fogadalomtételen szóltak először, hogy engem ér ez a megtiszteltetés. Előtte fel sem merült a dolog. Emlékszem rá, hogy miután ez kiderült, nagyon sok interjút kellett adnom. Szokatlan volt ez, hiszen 18 éves voltam mindössze. Valószínűleg annak köszönhető, hogy előtte decemberben a junior olimpián 3 aranyérmet nyertem.
Torinóban nagyon hamar elválasztottak a csapattól, ami fura volt. Akkor még álltak a csapatok a megnyitón, és csak jóval később csatlakozhattam a többiekhez. Nagyon jó érzés volt vinni a magyar zászlót. Igyekeztem is jól lengetni! A kör felénél valami alá bementünk, és nagyon kellett figyelni, hogy ne akadjon bele a zászló. Nekem sikerült is, de néhány országé beleakadt az emelvénybe.
Olimpiák idején azóta is felmerül, de inkább a barátaim beszélnek róla. Sőt van, hogy ők mondják el másoknak, hogy olimpiai zászlóvivő voltam.” – emlékezett vissza Darázs Rózsa, Szocsiban.
Legutóbb Vancouverben Sebestyén Júlia kapta a kitüntető feladatot.
„Vancouver már a negyedik olimpiám volt, de a megelőző háromnál egyszer sem voltam kint a megnyitó idején. A versenybeosztások úgy jöttek ki, hogy nem az elején léptem jégre. Salt Lake City-nél például a megnyitó idején Svédországban edzőtáboroztunk, utána még hazajöttem, és csak azután utaztam ki az olimpiára. A távolságok is közrejátszottak, mert vagy sokkal előbb kimegy az ember, vagy csak épp a verseny előtt. Mindennek az akklimatizálódás az oka. Naganóba is csak 5 nappal a versenyem előtt mentem ki.
De Vancouver előtt megfogadtam, hogy ha kijutok, akkor ott leszek a megnyitón! Végül ez a pótkvalifikáción sikerült, mert 2009-ben beteg voltam. Ahogy ez kiderült, szóltak a MOB-ból, hogy engem ér a megtiszteltetés. Ezzel persze jött sok média megjelenés is egyből. Fantasztikus érzés volt Kanadában 50 000 ember előtt kivonulni a magyar zászlóval.” – mesélte el Sebestyén Júlia, miközben sétált be a jégcsarnokba, hogy megtartsa a gyerekek edzését. Lehet, hogy a következő olimpiák zászlóvivőinek………..
DG
/fotók: Egyed K., Sebestyén J., internet/
