Fazekas György neve összefonódik a magyar szinkronkorcsolyázás megszületésével és elterjedésével. Az ő elhivatottságának, lelkesedésének és kitartásának köszönhető, hogy hazánkban is meghonosodott ez a gyönyörű sportág. Munkásságát nemcsak a jégpályán, hanem azon kívül is mély tisztelet övezte.
1988. április 1-jén, az ő kezdeményezésére és vezetésével alakult meg Magyarország első formációs korcsolyacsapata, a Népstadion Szabadidő Egylet (NSZE) színeiben. Gyuri fáradhatatlanul kutatta fel a sportág nemzetközi szabályait, oktató anyagait, videóit – kapcsolatain keresztül, személyes lelkesedéssel hozta el a tengeren túlról a tudást és a szellemiséget.
A toborzott fiatalokkal eleinte jég nélkül, szárazon kezdtek gyakorolni, majd minimális jégidővel folytatták a munkát – mégis, ezek az első lépések elindították a magyar szinkronkorcsolyázást a fejlődés útján.
Gyuri szervezői munkájának köszönhetően a csapat 1989 decemberében elsőként képviselhette hazánkat nemzetközi versenyen, Göteborgban. Később a MAC Népstadion szakágvezetőjeként, majd a MOKSZ elnökségi tagjaként és hivatalos szakágvezetőjeként évtizedeken át dolgozott azon, hogy ez a közösség fennmaradjon és fejlődjön. Számtalan világkupán, világbajnokságon kísérte a magyar csapatokat – sokszor önerőből, támogatás nélkül, de mindig teljes szívvel. Kitartása, embersége és a sportág iránti szenvedélye példamutató volt.
Siáginé Varga Vera Gyuri megkeresésére több mint harminc éve indította el Székesfehérváron a formációs korcsolyázást. „Meggyőzött minket, hogy a sok tehetséges műkorcsolyás kislányból igazi csapat válhat. És neki köszönhetjük, hogy szakosztályunk a mai napig működik. Mint szakágvezető, hosszú éveken át segítette kitartással és odaadással az egyesületek munkáját, a versenyzőktől az edzőkön át a bírókig mindenki számíthatott rá.”
Visszavonulása után sem fordult el a szinkronkorcsolyától – csendes háttérből figyelte a változásokat, és bárki fordulhatott hozzá tanácsért, segítő szándékkal válaszolt. Kedves, csupa szív ember volt, aki mindig készséggel segített másoknak – akár a jégen, akár azon kívül.
Halála váratlanul ért bennünket. Bár az utóbbi időben visszahúzódóbban élt, sokan szerették és őrizték szívükben. Családjához, különösen lányához, Orsihoz fűződő kapcsolata mély és szeretetteljes volt – ebben a mindennapi kötelékben talált örömöt és biztonságot.
Emléke nemcsak sportvezetőként, hanem emberként is velünk marad – szeretettel, hálával és tisztelettel gondolunk rá.
