„Az olimpia extrém helyzet, a sportolók versenyrutinját tekintve is. Az Európa-bajnokság, a világbajnokság és a világkupa három, legfeljebb négy napig tartó eseménysorozat. Itt közel egy hónapról, s benne mindössze öt versenynapról beszélünk. Persze csordultig kitöltjük edzésidővel a fennmaradó napokat. Nekem más csapatok munkáját is figyelemmel kell kísérnem. Reggeltől estig dolgozom, ahogy a versenyzők. 28 nap pihenőnap beiktatása nélkül. Nagyon sok, azoknak is, akik otthon maradtak, és segítenek nekünk. Rengeteg munka, erőfeszítés, egyeztetés. Mindenben nagyon sok ez. Testileg, lelkileg. Viszont van, ami mindezt feledteti. Ezek a versenynapok. A szurkolás, a drukk, az első randi élmény. Izzad a tenyered, gyomorgörcsöt érzel, s még ennél is több elégtétel a sok áldozatért, a versenyzők szereplése. És akkor még hátra van a mai nap…” – mesélt munkájáról a nemzeti válogatott csapata mellett Illefalvi Zsolt, annak a bizonyos történelmi aranynak a délutánján, amikor ő már hosszú órákkal előtte az üres csarnokban ült, várta a kezdést, s miközben várt, levideózta, amit látott, azért hogy nekünk is megmutathassa.
Ehhez ért ő. Úgy, mint más senki. Tőle származnak a Hunskate Facebook oldalának legremekebb mozgó képei, mert időt és fáradtságot nem kímélve, saját feladatain túl, arra is van figyelme, hogy sportágat, a sportolókat, s nem utolsósorban az értük dolgozó csapatot népszerűsítse. Knoch Viktor olimpiai aranyérme apropóján írta hogy egy kép, többet mond, mint ezer szó. Valóban. Tozsi, ahogy mindenki hívja őt, a részletek, a gesztusok embere. Szépen példázza, hogy a hosszú út utáni érkezésemkor szendviccsel kedveskedett, s az olimpia utolsó délutánjára szervezett rendhagyó sajtótájékoztatónkon, amikor mindenki rengeteget beszélt, eltűnt pár pillanatra, fordult egyet, majd megjelent annyi flakon vízzel, amennyi a kezébe, zsebébe fért. Az olimpiai csapat körüli stáb bemutatásának azért maradt a végére, mert még ebben is egy érdekességgel akart szolgálni. Egyenleget szeretett volna vonni valami olyasmiről, amibe rajta kívül senki nem lát bele. S akkor jöjjenek a Tőle kapott száraz tények: 700 km-t autózott, 1,4 terrát vett fel, ami kb. 50 giga tömörítve, 269 és fél órát volt jégen.
Több mint 1 terrányi tapasztalattal, rengeteg szép élménnyel, az öröm és a bánat könnyeivel, elbúcsúztunk Phjongcshangtól. De a Forma 1-hez hasonlóan, a rövidpályás gyorskorcsolyára is igaz, hogy a cirkusz száguld tovább. A következő állomás – a varsói Junior VB után – a montreáli világbajnokság. Ahol ismét rajthoz állnak azok, akik a látszólag véresnek tűnő küzdelmek után, kezet fognak és gratulálnak egymásnak. Ott lesznek a jégen. Ahogy ott lesz Tozsi is, aki nélkül a külföldi csapatok már el sem kezdik az edzést.
