„Ez az egész az én ötletem volt”, mondja az amerikai Aaron Tran, amint a sisakjáról, azaz magáról beszél. Az ISU tavaly hozott döntése alapján a versenyzőknek nem kötelező letakarni a sisakjukat versenyzés közben. Az USA korisai rájöttek, hogy itt az alkalom saját személyre szabott sisakokat festetni maguknak, akár művész barátok által tervezett különlegességeket is. Keith Carollnak már az ISU engedély előtt megvolt a saját példánya, amit csak edzéseken viselt. Mostanra néhány csapattársa is csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, így sisakjukon – felszerelésük egyetlen egyedivé tehető darabján-, megmutatva saját egyéniségüket.
Aaron Tran háttérnek a hullócsillagokkal teli éjszakai égboltot választotta, a tetején pedig vörös, többnyire non-figuratív szimmetrikus mintákkal. „Tudtam, mit akarok kifejezni, valami eredetit, olyat, ami átadja a lendületedet”, magyarázza a 21-éves versenyző. A csillagok kergetése számára nagy jelentőséggel bír. „Álmaid hajszolását akartam kifejezni. Ezért helyeztem a csillagokat a háttérbe. Nagyon tetszettek a törzsi motívumok is, és kerestem néhányat a Google-n és lementettem a telefonomra és a laptopomra”, meséli a tervezési folyamat kezdetét.
Kb. két hónapot vett igénybe, amíg a végleges változat elkészült. „Ez lett a végeredmény: az ég a kéktől árnyalatosan sötétedik, az éj sötét feketéig. Ha láttad volna az első rajzomat… igazán szörnyű volt.”, meséli nevetve. „Az előtérben vannak még ying-yangszerű sárkányok, amik az életedben levő egyensúlyt ábrázolják. Még ha a célod felé hajtsz is, akkor is szükséged van az egyensúlyra. Igaz? Szóval küzdsz az álmaidért, de megtartod az egyensúlyt. Azért a sárkányokat választottam, mert szerintem azok nagyon menők”, így mutatta be a tavalyi váltóban bronzérmet szerzett short trackes életfilozófiáját a sisakján. „Nem vagyok sem művész, sem tervező, egyszerűen csak élvezetet találtam az alkotásban, és abban, hogy a sisakomat az elképzelésem alapján átváltoztassam. A festőművész is alakított rajta egy kicsit, nagyon nagyot alkotott”, mondta Tran.
Miután olyan cég nincs aki sisak festésre specializálódott volna, a versenyzők szabadúszók segítségét kérték a műalkotások elkészítéséhez. Jessica Kooreman, a legjobb amerikai gyorskorcsolyás, a tavalyi világbajnokság összetett 16. helyezettje ugyanazzal a művésszel dolgozott, mint Tran, amíg Kristen Santos egy barátját kérte alkotótársnak a kézzel festett remekműhöz. „A barátom egy nagyszerű művész, akril festéket használt, és még az ecsetvonások is láthatók. Nem akartam túl kifinomultat, hiszen velem kapcsolatban semmi sem az. A lakkozást már a barátommal saját magunk csináltuk”, mondta Santos.
„Nagyon tetszett az ötlet, hogy megjeleníthetem azt, hogy amerikai vagyok, de egyben saját magamról is elárulhatok ezt-azt. Vörös, fehér és kék sávokat raktam rá és csillagokat, de nem pont olyan árnyalatokban, mint ami az amerikai zászlón látható. És még virágokat is festettünk rá, nagyon kedvelem a virágos mintát. Szeretem a lányos pasztellszíneket, a vidéki mintákat. Szerintem ez nagyon jól visszaadja a természetemet”, magyarázta választását a 16 éves versenyző. „Nem csak azt fejezi ki, hogy amerikai vagyok, hanem azt is, hogy én milyen vagyok.”
