Selma Poutsma nevét éveken át a hollandok között találtuk, de ma már a francia csapatot erősíti. A 18. életévét tavasszal betöltött hölgy Den Haagban élt, de a franciaországi Font -Romauba költözött. Egyszer állt dobogón, odahaza Dordrechtben a világkupán a harmadik helyezett francia csapat tagjaként (3000 m váltó).
Selma, ez egy nagyon érdekes név. Honnan ered?
Az emberek mindig azt, mondják, hogy török. Azt hiszem, az ifjúsági világbajnokságon, Szófiában jött oda hozzám valaki, és mondta, hogy így van.
Miért választottad ezt a sportágat?
A nagyapám foglalkozott gyorskocsolyával, még nagypályán. Hollandiában,ahol felnőttem, a rövid pálya a nagypályán belül van. Egy nap, amikor edzettem, mi – én és az apám – láttuk ott edzeni a rövidpályásokat, mire apám megkérdezte, kipróbálnám-e. Persze mentem, és azután állandóan mondtam neki, hogy szívesen csinálnám még.
Mit élvezel benne a legjobban?
Azt, ahogy siklok a jégen. És a sebességet. Általában nézem a versenyeket, főleg a férfiak futamait. Nagyon izgalmas, és kiszámíthatatlan az egész, sose lehet tudni, mi történik legközelebb. Ez egy nagyon látványos sport.
Inkább hollandnak, vag franciának tartod magad?
Hát, inkább hollandnak. Az életem nagyobb részében ott éltem, de égy érzem, egy részem kicsit francia is. Most már beszélem a nyelvet, és az időm nagy részét Franciaországban töltöm. Habár, belül, még mindig hollandnak tartom magam, és a családom is oda köt.
Miért döntöttél úgy, hogy francia színekben versenyzel, ahelyett, hogy maradtál volna a Hollandiában, a jó edzéslehetőségek mellett?
Három évvel ezelőtt kaptam ezt a lehetőséget válsztanom kellett a holland junior csapat, és Franciaország között. A másodikat választottam, mert egy új nyelv, egy új kultúra megismerése nagyon érdekes lehetőség. Ez egy nagy kalandnak igárkezett, ki akartam próbálni. Most úgy érzem, egésszé teszem a csapatot, a váltóban.
Mit mondanál, mi változott az életedben, mióta Franciaországba költöztél?
Hollandiában nincsenek benntlakásos iskolák, tehát együttélni sok emberrel, ez egy nagy változás volt számomra. Szintén ezért nem igazán úgy élek, ahogy egy átlagos francia lány, az időm nagy részében az iskolában, vagy a pályán vagyok. Persze voltak kisebb különbségek, rengeteg új dolgot tanultam, de mégis az együttélés a leghangsúlyosabb.
Ha a sportot nézzük, előtte három edzésem volt egy héten és amellett még a nagypályán is edzeni tudtam valamint táncoltam, de most, egy-két edzésem van naponta, tehát sokat tudtam fejlődni.
Mik az elvárásaid ezzel a versennyel kapcsolatban?
Próbálom azt mondogatni magamnak, hogy ne legyen egy sem, de a célom az az, hogy a váltóval kvótát szerezzünk, és talán összejöhet még egy ötszáz méteren. Menetről menetre fogok koncentrálni, és meglátjuk, mire lesz elég, a legjobbamat fogom nyújtani.
