Talabos Attila, az egyik legígéretesebb utánpótláskorú rövidpályás gyorskorcsolyázó újabb eredményes szezonon van túl. Az MTK Budapest 17 éves sportolója már több mint egy hete pihenéssel tölti napjait.
A junior-világbajnoki hatodik helyét követően, Talabos Attila februárban 14 év után szerzett aranyérmet Magyarországnak a téli európai ifjúsági olimpiai fesztiválon (EYOF). Csak, hogy kárpótolja a szurkolókat a kimaradt évekért, mindjárt hármat is (1500 m, 1000 m és 3000 m vegyes váltó). Sőt, ha az ötszáz méteres távot is be tudja fejezni, akár tovább bővülhetett volna az éremkollekció. A rendkívül sikeres időszakot egy hozzá méltó szerepléssel kívánta megkoronázni a két héttel ezelőtti rostocki Európa-kupán, ám egy korábbi lábsérülése megakadályozta ebben, s végül nem állt rajthoz. Munkatársunkkal hiányérzetről, hozzáállásról és célokról beszélgetett.
Hogy van a lábad?
Köszönöm, már minden rendben van vele. Teljesen meggyógyult.
Rostockban sérülten is indulni szerettél volna, pedig már a korcsolya felvételével is akadtak gondok.
Mindig versenyezni akarok. Akkor is fontosnak éreztem, hogy elérjek még egy jó eredményt a végére. Ha lehetőségem van indulni egy versenyen, akkor számomra a fájdalom is másodlagos. Az edzőkkel végül megbeszéltük a dolgot, és arra jutottunk, hogy kihagyjuk a kupát.
Ezer és ezerötszáz méteren arany a téli EYOF-on, plusz még egy a váltóval, továbbá számos kimagasló eredmény az elmúlt időszakból. Maradhat ilyenkor valakiben hiányérzet?
Ha az egész szezont nézzük, akkor mondhatom, hogy nagyon jól sikerült és igazán boldog vagyok, hogy így alakult. Talán csak ez a rostocki Európa-kupa zavar még egy kicsit, de ez is hamar el fog múlni. Az EYOF-on is így voltam az ötszáz méterrel. Nagyon gyorsan túl kellett tennem magam a kicsúszáson, mert jött az ezer méter és a váltó. Nincs idő bosszankodni.
A tapasztalataidat át tudod adni a fiatalabbaknak?
Nem hinném, hogy már tőlem kellene tanulniuk a kisebbeknek. Ádóéktól (Liu Shaoang, az olimpiai aranyérmes 5000 méteres váltó tagja – a szerk.) viszont nagyon sokat lehet. Én is rengeteget fejlődök általuk, fejben és technikailag egyaránt.
Knoch Viktor szerint az, aki nem fogja fel 13-14 évesen, hogy már abban a korban mindent meg kell tenni a sikerért, az nem lesz sikeres. Neked mi a titkod?
Tisztában vagyok vele, hogy mindent el kell követni. Korábban is tudtam, ha most nem teszem meg, akkor később sem érvényesülhetek. Ha nem figyelnek fel rád kiskorban, ha nem fedeznek fel, akkor utána már nem úgy foglalkoznak veled. Én, amit tudtam, azt rendszerint megtettem.
Ha nem jönnének a sikerek, akkor is ennyi energiát ölnél bele a korcsolyázásba?
Én mindig ennyit tennék bele. Úgy vagyok vele, hogy amit szeretek, abba a legtöbbet igyekszek beleadni és majd maximum nem sikerül, vagy nem megy olyan jól. Kedvező helyzetben vagyok, hiszen jó eredményeket érek el, így szerencsére nem tudom hogyan reagálnék, ha másképp lenne.
A közösségi oldalad egy Paul Walker idézettel kezdődik.
Ő volt a kedvenc színészem. Az idézet úgy szól, hogy „Ha egyik nap a gyorsaság miatt halok meg, akkor ne sírjatok, mert mosolyogva tettem azt”. Önmagáért beszél a gondolat. Ha boldog vagy azzal, amit csinálsz, akkor nem érdekel, hogy milyen ára van.
Akkor padlógázzal az olimpiai bajnoki cím felé?
Valóban az az álmom. Sokat kell még erősödjek mentálisan, és technikailag is mindig van mit javítani. Én úgy látom, jó úton haladok, és ha így folytatom, akkor sikerülni fog.
utanpotlassport.hu / Budai Zoltán – Fotó: MOB / Szalmási Péter
