Napi két edzéssel, egy jeges és egy szárazföldi gyakorlással hangol a magyar short track válogatott a pénteken kezdődő szófiai világbajnokságra. A szezonról és a szezon utolsó versenyéről Bánhidi Ákossal, a csapat edzőjével és menedzserével beszélgettünk.
Jókedvűen, ám a szokásosnál jóval fáradtabban hangol a pénteki rajtra a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott a szófiai világbajnokság helyszínén.
A szezon utolsó, egyben legfontosabb versenye következik, már csak emiatt is vannak a mieink nehezebb helyzetben, és persze azért is, mert a sporttörténelmi győzelmet hozó olimpia után három hónapos szünetet kaptak a versenyzők.
„Speciális ez a szezon a világbajnokság szempontjából, hiszen az olimpia után három hónap pihenőnk volt. Még én sem gondoltam volna, hogy ilyen szünet után akkorát lehet alkotni, mint amit alkottunk a világkupaversenyeken és az Európa-bajnokságon. Kétségtelen tény, hogy magas szintről kezdhettük újra az edzéseket, a sok-sok munkára, amelyet azt megelőzően elvégeztünk, nyáron még rádolgoztunk, ezért is jöttek a sikerek, ám az idény ugyanolyan hosszú, mint a korábbiak, mi pedig három hónap mínuszból indítottunk” – mondta el Bánhidi Ákos, a válogatott edzője és menedzsere.
A pihenőre viszont szüksége volt mindenkinek a megújulás miatt, ám éppen emiatt a lemerülő elemeket az elmúlt hetekben másként és máshogy kellett újratölteni, de az edzők elmondása szerint a feladatot egész jól megoldották.
Nemcsak ezért más kicsit ez a világbajnokság, mint az elmúlt években, hanem azért is, mert ezúttal nem a maximális kerettel, vagyis tíz versenyzővel képviselteti magát a magyar csapat Szófiában – a női váltónk nincs ott a világranglista legjobb nyolc csapata között, így nem indulhat a világbajnokságon. Öt férfi- (Liu Shaolin Sándor, Burján Csaba, Krueger Cole, Varnyú Alex, Sziklási András) és két női (Jászapáti Petra, Bácskai Sára Luca) versenyzőnk alkotja a magyar válogatottat.
„Megéltem több olyan világbajnokságot, amikor a mostaninál csonkább volt a csapatunk – jegyezte meg Bánhidi Ákos. – Arra, hogy a női váltónk itt legyen ezen a világbajnokságon, kiváltképp azok után, hogy Sziliczei-Német Rebeka lesérült, reálisan kevés esély volt. Úgy érzem, jelenleg ez a papírforma. Az sokkal inkább fájó, hogy Liu Shaoang sincs itt velünk, de erről már elég sokat beszéltem az elmúlt hetekben…”
Hogy mi történik a világbajnokságon, azt persze megjósolni nem lehet, pláne nem ebben a sportágban, az viszont tény, hogy a csapat 22 (világ)versenyen szerzett érmet zsinórban – nyilvánvaló, hogy mindannyian azt szeretnénk, hogy ez a fantasztikus sorozat ne szakadjon meg. Még akkor is, ha kevesebb versenyzőnk léphet jégre Szófiában, mint szokott, még akkor is, ha nem a legjobb összeállítású magyar csapat versenyez a vb-n.
„Szögezzük le: érmet szerezni egy világversenyen, hatalmas teljesítmény. Nekünk huszonkét versenyen sikerült egymás után, és ez óriási szám, leginkább azért, mert mindegyik siker mögött hatalmas munka és küzdelem áll – jelentette ki Bánhidi Ákos. – Még előttünk a világbajnokság, ha ne adj isten, megszakadna a sorozat, akkor sem leszünk kevesebbek. Mi nem vagyunk Kanada vagy éppen Dél-Korea… Mi Ádó kiesése után nem tudunk előrántani a mellényzsebünkből egy hasonló kvalitású versenyzőt. De nem félek, hiszen a fiataljaink egyre jobbak, jönnek hozzánk külföldről olyan sztárok, akik maguk határoztak úgy, hogy magyar színekben folytatják a pályafutásukat. De azt is mondhatnám, hogy mi nem vagyunk a Real Madrid, abból a focicsapatból kiesett egy Zidane és egy Ronaldo, nézzük meg, most hogyan muzsikálnak. Igen, össze kell kaparnunk magunkat, és fel kell kötni a gatyánkat, de fel fogjuk kötni, becsülettel megyünk bele ebbe a küzdelembe is, és megpróbálunk belőle valamit ki is hozni.”
A világbajnokságon a nők között Jászapáti Petra és Bácskai Sára Luca képviseli a magyar színeket az egyéni versenyeken, a férfiak mezőnyében három indulónk lesz – Liu Shaolin Sándor biztosan jégre lép Szófiában, és minden bizonnyal Burján Csaba is lehetőséget kap, a harmadik versenyzőt edzőink csütörtökön nevezik meg.
HUNSKATE Média / Kovács Erika – Fotó: Fiák Blanka