Mindent elvégeztek, mindent megcsináltak – kiváló edzőtábort zárt a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott: a mieink három héten keresztül a magaslaton fekvő Courmeyeurban dolgoztak.
Fel, a hegyekbe! – jelszónak, mottónak is tökéletes lehet, no meg tényként is rögzíthető: a magyar rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott három hetet töltött a több mint kétezer méter magasan fekvő olaszországi Courmayeurban.
Írhatnánk persze, hogy már visszajárnak ide a mieink, merthogy ez igaz is, még ha akad olyan esztendő, amikor nem Olaszországot, hanem például Kanadát választják legjobbjaink. A miért kapcsán Bánhidi Ákos, a válogatott edzője és menedzsere igazított el minket.
„Az olimpiai felkészülés során vannak helyszínek, amelyek kihagyhatatlanok, ilyen például a gyors jég miatt Calgary, de most tökéletes volt számunkra Courmeyeur. Egyfelől Európában van, vagyis az átállás nem vesz el napokat a felkészülésből, másfelől magaslaton van, amelynek az összes pozitívumát használni tudtuk, és beépítettük az edzésekbe – mondta Bánhidi Ákos. – Emellett az sem elhanyagolható szempont, hogy visszajárunk Courmeyeurba, így aztán van helyismeretünk, tisztában vagyunk a helyszín minden pozitívumával, ismerjük az utakat, a különböző szegleteket, ezért aztán olyan például nem fordulhat elő, hogy egyszer csak véget ér előttünk a kerékpárút. A magaslat adta előnyöket kihasználtuk, tulajdonképpen nem is tehettünk volna másként, hiszen itt – kis túlzással – még a mosdóba sem tud úgy elmenni az ember, hogy abban az útban ne legyen emelkedő.”
Természetesen a felkészülés minden egyes hete, mi több, minden egyes edzése fontos, ennek a magaslati edzőtábornak mégis kiemelt jelentősége volt, hiszen az itt elvégzett nagy mennyiségű munkával a csapat – a mester szavaival élve – eljutott a piramis középéig, ez pedig már elég magas szint, ha azt vesszük, hogy egy világbajnoki indulás jelenti annak a csúcsát.
Az építkezés tehát folyik, és még folytatódik is tovább – egy hét múlva, a versenyzők és edzőik ugyanis néhány napos szabadságot iktattak be a háromhetes magaslati edzőtábor után.
„Igen, ennek a három hétnek az volt a fontos feladata, hogy pontot tegyen az általános alapozó időszak végére – folytatta az edző. – A pihenő után innen lépünk majd tovább. Maximálisan elégedett vagyok, minden kitűzött feladatot, mi több, még többet is sikerült megcsinálni. Pedig nincs alacsonyan a léc. Mindenki keményen és jól dolgozott, nem lehet panaszom senkire sem.”
Pedig egy háromhetes edzőtábor, ahol mindenkinek csak az a dolga, hogy az edzésre koncentráljon, nincsenek egyéb impulzusok, csak a munka és a pihenés van, mindez összezárva a társakkal – nos, ez csapatépítésnek sem utolsó. Ennek persze lehetnek pozitív oldalai (a keret például közösen ünnepelte meg Somogyi Barbara születésnapját), és azért néha-néha akadnak nehézségei is.
„Ahogy haladunk előre az időben, egyre fárad mindenki. A versenyzők, és mi, edzők is. Emberek vagyunk mi is. És ebben a fáradt állapotban el is kell viselni a másikat. Persze, hogy volt jó néhány olyan helyzet, amelyet kezelni kellett – árulta el Bánhidi Ákos. – És akkor itt, ezen a ponton ki kell emelnem valakit: hihetetlenül jó, hogy velünk készül Szemjon Jelisztratov (Semen Elistratov). Tudja mindenki, hogy a sportág egyik legnagyobbja ő, ehhez viszont egy nagyfokú alázat társul, amely példa a mieink számára. Nagyon jót tesz a jelenléte: elképesztő egy ember! Tisztelettudó, normális, nagyon jól nevelt srác, aki pontosan tudja, mitől döglik a légy – a legjobbjainkban az ittléte, az edzésmunkája újabb és újabb lámpákat kapcsolt fel.”
Az orosz fiún kívül egy másik klasszis is becsatlakozott a háromhetes felkészülésbe, hiszen az olaszok olimpiai-, világ- és Európa-bajnok short trackese, Arianna Fontana is a mieinkkel dolgozott Courmeyeurban.
HUNSKATE Média / Kovács Erika – Fotó: Illefalvi Zsolt
