Kicsik és nagyok világszerte hátborzongva nézték, ahogy a vancouveri Olimpián az amerikai J. R. Celski az A döntőben harmadikként ért célba, ezzel bronzérmet szerezve 1500 méteren. Amiért ez a teljesítmény ilyen kiemelt, az maga a tény, hogy csupán néhány hónappal a Téli Olimpia előtt a 19 éves amerikai sztár élete legnehezebb időszakát élte: az amerikai csapat olimpiai válogatóján az 500méter elődöntőjében egy ütközés során komoly sérülést szenvedett, amikor a jobb korcsolyája belehasított a bal lábába. Ezzel a balesettel nemcsak az olimpiai szereplését veszélyeztette, hanem az életét is. Miután akkor majdnem elvérzett a jégen, 5 hónappal később ámulatba ejtő visszatérése ezreket ösztönözött. Azóta, azonban, a világcsúcs tartónak valahogy nem sikerül újra a régi kiváló eredményeket hoznia. J.R. Celski pályafutása hullámvölgyeiről mesélt nekünk.
„Amikor megláttam a sérülésemet, azt gondoltam, számomra nincs többé gyorskorcsolya: sem az Olimpián sem máskor az életemben. A műtét után, azonban azonnal el kellett döntenem, mit is akarok csinálni. Mellettem voltak a barátaim, a családom, az edzőim”- emlékezett vissza J.R.Celski. Sérülése után mindössze három héttel a vancouveri Olimpia előtt lépett újra jégre először, ahol minden várakozást felülmúlt szereplésével. „A visszatérésem igazi csapatmunka volt; tényleg nem tudnék senkit kiemelni. Két hónapba telt, hogy visszatérjen az önmagamba vetett hitem, ez akkor volt, amikor végre lábra tudtam állni, és azt mondtam magamnak, hogy ez akár működhet is. Azt hiszem, akkor már mindenki kihúzott a listáról és senki nem várt tőlem semmit, ez azonban engem feltüzelt, hogy a határaimat feszegessem”, magyarázta azt a mentális folyamatot, amin átment. A célja az volt, hogy kijusson az Olimpiára, a bronzérem csak „a hab volt a tortán”, mondja.
Jóllehet 5 hónappal vancouveri sikere előtt szertefoszlani látszottak álmai, története igazi bizonyítéka annak, hogy a kemény munka kifizetődik, és sok mindennapi hős merített erőt belőle. „Tök jó érzés volt, ahogy egy csomó ember megtalált és elmesélte, a küzdelmeket, amiket átéltek, és hogy mennyit segítettem nekik hogy újra lábra tudjanak állni. Csodás volt megtapasztalni a képességet, amivel embereket tudunk ösztönözni”, mondta Celski, szerényen, két lábbal a talajon. Mosolygós, nyugodt és kedves ember, akit bármelyik szülő boldogan példaképnek állítana csemetéjének.
Ez a csúcstartó példakép, azonban, aki az első és eddig egyetlen ember a világon, aki 40 másodpercen belül korcsolyázik 500 méteren, az elmúlt években sok nehézségen esett át. A 2013-as debreceni Világbajnokságon nem csillogtatta meg tudását, és egy évvel később, a szocsi Olimpián sem tudta kihozni magából a legjobbat: nem sikerült egyéniben érmet szereznie, így a váltó versenyhez közelítve egyre nőtt a nyomás. „Érdekes Olimpia volt, az egyszer szent. Azt hiszem, nagyon jó eredményt vártak el tőlünk, nemcsak rövidpályán, de gyorskorcsolyában is, ahol azonban nem nagyon jött össze semmi. Szomorú volt ezt átélni, hiszen ha a csapattársaidnak nem megy, te is padlóra kerülsz emiatt. Túl kellett ezen lépnünk, és tovább kellett menni. Igazán jól ment minden: döntőbe jutottunk, és nagyon különleges érzés volt ott érmet nyerni a csapattársakkal”, magyarázta.
Az Olimpia után egy hónappal, Celski még sikeresen szerepelt a montreali Világbajnokságon, begyűjtve az összesített ezüstöt, az utána következő években azonban a nemzetközi porondon nem sok babér termett számára. „Sok sérüléssel küszködtem az elmúlt néhány évben, nehezen tudtam a helyzetet feldolgozni, de most újra sínen vagyok, aminek nagyon örülök. Igyekszem a társaimat, az edzőimet és mindenkit meggyőzni arról, hogy minden rendben lesz”,- mondta.
„Az elmúlt évek alatt sokszor be akartam fejezni. Eljutottam egy bizonyos szintre, aztán valami történt: egy sérülés, vagy valami egyéb váratlan, és a sok beletett munka ellenére is rosszul jöttem ki a történetből. A nap végén, azonban mindig hálát adtam a sportolás lehetőségéért, és azért, amit kaptam tőle az életben”, mondta mosolyogva, és hozzátette, hogy nagy sérüléséhez képest, ezek a dolgok már eltörpülnek. „Mindig azt mondom magamnak, hogy volt már rosszabb is, ami majdnem az életembe került, ahhoz képest minden csak apróság”, osztotta meg filozófiáját.
Nem meglepő: mélypontjai csak még éhesebbé tették a sikerre. „Legutóbb Szocsiban nem kaptam meg amit akartam, így most itt vagyok, hogy bebizonyítsam, képes vagyok rá. Mindig nyerni akartam”, mondta. „El kell érjem a rövidtávú céljaimat. Sok célt tűztem ki magam elé ebben a szezonban, tovább kell fejlődni, és ennek nagyon fontos része, hogy visszaszerezzem a helyes rutint, felvegyem a jó ritmust, és egyenletesen teljesítsek edzésen és versenyen egyaránt”, fejtette ki elképzelését.
És mit jelent a 27 éves J.R. Celski számára ez a Világkupa, álma, az Olimpiai arany felé vezető úton? „Ez egy jó felmérés lesz, össze tudom mérni magam a világgal, és megláthatom, min kell még dolgoznom egyéniben és természetesen váltóban egyaránt. Nincs annyi versenyzési lehetőségünk, mint más sportágakban, pl. a futballban, ahol hetente többször is van meccs, így igazán nagyon fontos, hogy eljöjjünk ezekre a megmérettetésekre. Felkészültnek kell lenned ezeken az eseményeken, és azt is elfogadnod, ha esetleg hibázol, hiszen az rámutat arra is, hogy miben kell fejlődni.”
