A nyári ST edzőtáborok videó-technikusunk, Illefalvi Zsolt szemével / nézőpontjából
Most éppen az olaszországi Courmayeurban vagyunk. A város 1280 méterrel fekszik a tenger szintje felett. Egy közös kalandtúránk alkalmával 3700 méter magasra jutottunk, de így is a csúcs alatt maradtunk úgy egy km-rel. Mindig van még feljebb. Ezt mindannyian tudjuk. Ezzel a gondolattal kelünk és fekszünk. Az Olimpiára készülünk, nem az NB II-be. Már Kanadában is iszonyatosan keményen dolgozott, erőn felül teljesített nemzeti válogatottunk, úgy a jégen, mint az erőnléti edzéseken. Egyéniségek, mégis igazi csapat. Nagyon fáradtak. Idegileg, testileg és lelkileg is túlhajszolták magukat. A csapatvezető Bánhidi Ákos és Lina vezetőedző nagyon jól kontrollálják, átlátják és érzik sportolóink rezdüléseit. Ha indokoltnak ítélik, olyan meglepetésekkel szolgálnak, mint például egy finom csapatvacsora, kis gokartozás, lézerharc vagy éppen egy kellemes kirándulás a júliusi havas hegyek között. Feldobják, feltöltik a csapatot.
Az én világom nem nagy. Csupán másfél coll. De nekem az a világ. Amit azon keresztül érzékelek, mindig tiszta és éles. Láttam én már nevetést és könnyeket, mosolyt és csalódást, dicsértetett és szidást. Egyéni és csapatsikert. Ez egy kis közösség, nem számlál nagy létszámot, de az egység mindenekfelett. .Kevesen vagyunk, de reméljük, annak híre, hogy e kis ország rövidpályás gyorskorcsolyázói mire képesek, mindenkihez eljut. Olyan egyéniségeket ismertem meg a velük való munkám során, ami ritkán adatik meg embereknek. Az egyéni teljesítmények mellett brutálisan jókedvű, összetartó fiatalok. Ha ez a kis csapat elszabadul, könnyes nevetésbe fulladnak. Hogy én ki is vagyok? Egy egyszerű kisember az őket szolgáló gépezetben. Csak a videó-technikusuk. Mégis én vagyok az, akire felnéznek a lelátón, akitől mindig kapnak egy jó szót, egy mosolyt, egy ölelést vagy egy pacsit. Mert ugye emberek vagyunk. Ha baj van, ott vagyok és akkor az általam felvett anyag az, amit vissza lehet nézni és elemezni, hogy a kudarcból siker legyen.
Mit jelent nekem a rövidpályás gyorskorcsolya? Erőt, dinamikát, sebességet, ügyességet, kitartást és persze szépséget. Továbbá azokat az ágazati sportvezetésben és háttérben dolgozó embereket, akik miatt most itt tartunk, mert ők kiváló emberek, profi szakemberek és jó barátok. Nagy pacsi az egész bandának és persze, aki mindezt összefogja, Bánhidi Ákos csapatvezetőnek. Hajrá Magyarok, hajrá short track!
