Omne trium perfectum: így szól az eredeti, latin közmondás, vagyis az a teljes, ami három. Ezt fordították úgy anyanyelvünkre, hogy „három a magyar igazság”. Népmeséinkben is gyakran megjelenik, a királynak három lánya van, a hősök pedig háromszor szoktak szerencsét próbálni. A phjongcshangi téli olimpián a magyar női váltó is a harmadszor próbált szerencsét, a 2010-es 5. és a 2014-es 6. Hely után ismét a pontszerzést tűzték ki célul maguk elé.
Néhány nappal korábban, a selejtezőben még Bácskai Sára Luca, Heidum Bernadett, Jászapáti Petra, Keszler Andrea felállásban versenyzett a magyar csapat, a lányok pedig a „B” döntőbe kerültek. Bánhidi Ákos vezetőedző mindenkinek lehetőséget ad: a Heidum Bernadett helyett ezúttal Kónya Zsófiával felálló váltónak az első két hely valamelyikét kell elcsípni ahhoz, hogy elérjék, amit szeretnének.
Japán, Oroszország és Hollandia az ellenfél, nem könnyű, de nem is lehetetlen küldetés. A legkeményebbek a narancssárgák, a másik két csapat verhető. A „B” döntőben kicsit más szokott lenni a futam képe, mint az „A” döntőben. Több az erő, kevesebb a taktika, nem kell annyi óvatoskodás, tartalékolás, hiszen nem az érem a tét. A hollandok meg is indulnak, a mieink mennek velük. A többiek leszakadnak. A 27 kör során, meglepetésre, egyre jobban, pedig általában nagy szokott lenni a harc, főleg az oroszokkal. Előzni nem tudnak, így a sorrend marad a befutóig: Hollandia elől, a magyarok szorosan mögöttük. A célban, a kijelzőre nézve aztán jön az első döbbenet. Hollandia 4:03.471-es idővel megdönti a koreaiak korábbi, 4:04.222-es világcsúcsát – és Magyarország is a korábbi világcsúcson belül végez, 4:03.603-as idővel, hatalmas országos csúccsal! Ezzel a a pontszerzés már biztos.
Bácskai Sára Luca, Jászapáti Petra, Keszler Andrea és Kónya Zsófia fel tudta venni a tempót azzal a holland váltóval, amelyikben ott volt a világ- és Európa-bajnok Suzanne Schulting, valamint a rövidpályán kilencszeres Európa-bajnok és kétszeres világbajnoki ezüstérmes, nagypályán kétszeres olimpiai bajnok Jorien Ter Mors is. A versenynek viszont még nincs vége: jön az „A” döntő. Igazi sztárparádé, összesen 20 olimiai érmet nyertek már a futamban jégre lépő korcsolyázók.
Kiélezett a verseny egészen a legvégéig, óriási a kavarodás, a kanadaiak ütköznek az olaszokkal, majd a befutónál is van még egy kis adok-kapok, így jöhet a hosszadalmas videózás. A koreaiak is csak óvatosan mernek örülni az aranynak, a többiek szinte semennyire, amikor megjelenik a hivatalos végeredmény, és jön a második döbbenet: Kínát és Kanadát a második és harmadik helyről kizárják, így az olaszoké az ezüst, a hollandoknak percekbe telik, mire előkerülnek, és beugrálnak a jégre, hogy ünnepeljék a „B” döntős világcsúccsal szerzett bronzérmet, Magyarország pedig a negyedik helyen végez! A lányok már a vegyes zónában interjúznak, boldog mosollyal az arcukon.
Háromból három: zsinórban harmadik olimpiáján pontszerző a magyar női rövidpályás gyorskorcsolya váltó, az eddigi legmagasabb helyezéssel, a korábbi világcsúcson belül. Ráadásul Heidum Bernadett és Keszler Andrea a harmadik olimpiáján léphetett jégre. Az öt lány, akik között tökéletes az összhang, megszerezte a magyar olimpiai csapat harmadik pontszerző helyezését Phjongcshangban. Bizonyították, hogy három a magyar igazság. És a negyedik hely? Az pedig a csodálatos ráadás.
A nap fotói (Derencsényi István)
(Mihályi Petra)
