Ritka, amikor egy magyar sportoló olyan hatást ér el egy olimpián, amivel a játékok múlhatatlan pillanatai közé is bekerül az alakítása. A tekintélyes Time Magazin úgy összesítette a 2018-as pjongcsangi téli olimpia nyolc felejthetetlen momentumát, hogy a műkorcsolyázó Tóth Ivett rövid programjának is kiemelt helyet biztosítottak. 2 perc és 55 másodperc alatt ragadta magával a helyi publikumot, a sajtót, és a szakértőket, mert nem klasszikus zenére, hanem meglehetősen formabontón, az AC/DC (Back in Black és Thunderstruck) dübörgő zenéjére mutatta be a gyakorlatát. Egy ilyen válogatás, mint az amerikai újságé, mindig szubjektív, szerepelt benne a ghánai szkeletonos, Akwasi Frimpong – ő az ország első téli olimpikonja -, de az amerikai világbajnok korcsolyázó, Nathan Chen is. Chen hat darab négyfordulatos ugrást mutatott be az olimpiai kűrjében, de ezzel sem került az ötödik helynél előrébb, mert elrontotta a rövid programját, noha felállva tapsolták az egészen hihetetlenül összerakott kűrjét.
„Álmomban sem számítottam ilyen hatásra. Koncentráltam a feladatomra, szerettem volna bekerülni a legjobb 24 közé, hogy bemutathassam a kűrömet. Az, hogy ez sikerült és, hogy ennyi embernek szimpatikussá váltam, nagyon szuper érzés volt. Az volt a gyerekkori célom, hogy egy olimpiára kijussak, és a tény, hogy azóta is sokan emlékeznek rám, boldogsággal tölt el” – idézte vissza most, jó három évvel a történtek után Ivett, miután novemberben jelentette be a visszavonulását. Hatszoros felnőtt magyar bajnokként hagyja abban.
Hogy ez a jelenet az egész világon sokakban megmaradhatott, kellett szerencse is, de ne szaladjunk ennyire előre, sőt inkább induljunk el a múltból.
Ivett sportos családból származik, édesanyja és édesapja is testnevelő tanári diplomát szereztek, tornásztak, és az édesapának támadt az a megérzése, miután a tévében nézték a korcsolya-közvetítéseket, hogy a lánya jól fogja magát érezni a jégen. 2004-ben vitték először a jégpályára, Simon István tanította meg az alapokra és a tripla Axel kivételével az összes triplára és tripla-tripla toeloopra. Évei során ösztönző volt számára, hogy láthatta edzeni az akkori felnőtt versenyzőket.
„Nagyon energikus gyerek voltam már 5-6 évesen, ezért a sport kézenfekvőnek látszott. Szerettem gyorsan menni a jégen, ez az első komolyabb emlékem. Most így visszatekintve úgy érzem, hogy a korival lehetőségem nyílt arra, hogy az energiáimat valami komolyba fektessem bele. Megtanultam keményen dolgozni valamiért, voltak sikerélményeim és egyben rengeteg emberrel ismerkedhettem meg. Idővel jöttek komolyabb eredmények is, amik után motivált maradtam a további munkára.”
Fejlődése ugrásszerű, már 2008-ban korosztályos bajnok, 2010-ben, 11 évesen pedig már triplákat tudott ugrani egy szövetségi felmérésen. Ilyen korban még egyetlen más magyar sem volt képes triplára. Izgulva csúszott ki a jégre a felméréskor, ám ez az érzése gyorsan elmúlt, és a toeloop valamint a Salchow is tökéletesre sikeredett. Abszolút nem könnyű szerinte megjegyezni az ugrásokat gyerekkorban. Nemcsak művészi, egy kicsit szellemi sport is a korcsolya. Neki is évekbe telt, mire beleégett a memóriájába egy-egy mozdulatsor. Mivel jól megtanulta, garantáltan nem felejti, amíg él. Na, de mi a jó abban, ha valaki már 10 évesen szórja a triplákat? Miközben egy átlagember már annak örül, ha egy szimplára képes.
„Repülés? Önkifejezés? Szabadság? Kontroll? Nem is tudom. A műkorcsolya egy olyan sportág, ahol rengeteg apró részlet létezik. Ezeknek az elsajátítására rengeteg időre és gyakorlásra van szükség. Velejárója a rengeteg esés, izomláz és akár sérülés is. Ezeken nekem is át kellett mennem, rengeteg lila foltot kenegettem éveim során. De az esések a gyakorlás velejárói. Talán így visszatekintve az tetszett leginkább ebben a sportban, hogy ötvözve volt benne az atletikus és művészi rész is.”
Mindent alárendelt a sportágnak, magántanuló lett, 15 évesen pedig már heti 15 edzésen vett részt, olykor talán még az egészségesnél is többet edzett. Volt olyan nap, hogy két órát töltött a jégen, és utána még szárazföldi edzés és balett is várt rá. A sok lemondásra nem panasszal tekint vissza, nem érzi úgy, hogy tizenévesen kimaradt volna bármi is az életéből.
Az áldozatot egy pontozásos sportágban hozta, ahol el kell nyerni a pontozók rokonszenvét, nem úgy van, mint az atlétikában, hogy egy bizonyos edzésmennyiség után a nagy versenyen, csúcsformában 9,9-nél beérkezik a versenyző és pont. Itt csúcsformában sincs garancia arra, hogy meglesz az áhított pontszám.
Megadatott neki az az élmény, hogy 2016. márciusban Debrecenben hazai közönség előtt korizhatott, és a nyolcadik helyet csípte el a juniorok világbajnokságán. Égszínkék ruhában futott ki a jégre, hosszú fekete kesztyűben, és vastapssal búcsúzott tőle a Főnix csarnok közönsége.
„Óriási élmény volt. Én az a fajta sportoló voltam akinek könnyebb volt a versenyzés ha kizárja a külvilágot. Akkor ott a debreceni közönségtől olyan pozitív hellyé vált a csarnok számomra, ahol könnyebb volt bátornak lennem egy ilyen versenyhelyzetben. Minimálisan talán hasonló élményben lehetett részem, mint Sebestyén Julinak a 2004-es budapesti Eb-n. Büszke voltam, hogy az eredményem után két kvótát kapott Magyarország a következő évi junior vb-re.”
Még egy fontos helyszín az életében: Ostrava. 2017 januárban, harmadik Európa-bajnokságán a nyolcadik helyen végzett. Sebestyén után neki sikerült először beverekednie magát a top 10-be, és azóta sem sikerült másnak ez a bravúr. A verseny krónikájához hozzátartozik, hogy Ivett a hatodik helyről várta a kűrt, ami azt is jelentette, hogy a legjobb csoportban mutathatta be a tudását, az olasz Carolina Kostner után szólították a jégre. A nyolcadik hellyel a helsinki vb-n is indulhatott, és az ott megszerzett huszadik pozíciója biztosította az országnak a kvótát a bevezetőben említett pjongcsangi téli olimpiára.
2017. augusztusban azonban nem sok esély mutatkozott arra, hogy Ivett ott lehet az olimpián, mert a zürichi lakásából – ott készült edzőjével és koreográfusával – indulva a lépcsőn lefelé menet rosszul lépett és eltört az ötödik lábközépcsontja. Hazarepült, itthon gipszelték be a lábát. A műtét után hat hétig volt gipszben, nem a legideálisabb állapot ez a felkészülés egyik legfontosabb szakaszában. Miután megszabadult a gipsztől, alig tudta a korcsolyába beleerőltetni a lábát, eközben sajnos az idő sürgette.
„Nem mindig voltak pozitív gondolataim. Begipszelt lábbal feküdtem az ágyamon és azon gondolkoztam, hogy hogyan tovább. Több sérülésem is volt már, így tudtam, hogy a felépülés időigényes lesz, nem szabad elsietnem. Nehéz volt a tudat, hogy nem tudtam, mikor állhatok újra edzésbe. Így is úgy érzem, hogy elsiettem a rehabilitációs időszakot, mert tudtam, hogy készen kell állnom a kvalifikációs időszakra.”
Pozsonyban megelőzte őt Medgyesi Fruzsina, a 2018. moszkvai Európa-bajnokságon kellett eldönteniük, melyikük a jobb. Ivett lett az, a tizenharmadik helye azt jelentette, már nincs semmi akadály, mehet az olimpiára.
Benoit Richaud még egy fontos szereplője a karrierjének, ő beszélte rá a zeneválasztásra az olimpián, ő volt a koreográfusa, aki nem a palánkon túlról, hanem a jégen csúszva, vele együtt lélegezve mutatta meg neki, hogyan lehet még erősebb, még szenvedélyesebb az előadásmódja. Sokat csiszolódtak egymáshoz a közös munkájuk alatt. A beszélgetésünk alatt sokszor előkerült az interpretáció kifejezés, ebben voltak nagy érdemei a francia szakembernek, akihez Engi Klára közvetítésével jutott el.
Na, de következzen az egyik legfontosabb kérdés, mire tanította meg a korcsolya?
„Mint bármelyik másik munka, a sport is sok megpróbáltatással járt. Döntések elé állított, és ezekben a helyzetekben jól kellett dönteni, miközben igyekeztem hű maradni önmagamhoz. Hogy hogyan oldod meg az edzéseken és versenyeken felmerülő feladatokat, illetve konfliktusokat, az alakít téged olyanná, amilyenné válsz az utad végére.”
Arra még nincs jó válasza, mit hoz a jövő. Felvették a Testnevelési Egyetemre, de még nem kezdte el, mert adott magának egy esélyt, hátha lesz még egy lehetősége az olimpiára. Szívesen marad a sportág közelében, érdekli sok minden, a rehabilitáció és a fizioterápia mellett az edzősködés is. Az is lehet, hogy rátalál majd egy olyan versenyzőre, akivel szép sikereket érhetnek el.
Egy ilyen karrier nem jöhetett volna össze folyamatos és hatékony segítség nélkül. Tóth Ivett időrendi sorrendben nekik mond köszönetet:
Simon István, Puskás Judit, Somi Panni, Elek Attila, Gór-Sebestyén Júlia, Shanetta Folle, Benoit Richaud, Gellén Anna, Juhász Bianka, Hladony Sándor, Fülöp Péter, Vidrai Szabolcs, Linda Van Troyen, Angelina Turenko, Sergei Rozanov, Tokaji-Kulcsár Zsófia, Tóth Zoltán, Hoffmann Nóra, Ivana Reitmayerova, Iveta Reitmayerova, Ipakjan Jeranjak, és a MOKSZ mindenkori vezetőinek. Utoljára, de nem utolsósorban a szüleimnek.
HUNSKATE media
