Két hétre érkezett, három hetet maradt Budapesten Mao Asada, olimpiai ezüstérmes, kétszeres világbajnok női műkorcsolyázó.
Amikor megtudtam, hogy nap mint nap a Gyakorló Jégcsarnok vendége megkerestem a budapesti programjának főszervezőjét a szintén olimpiai ezüstérmes Sallay Andrást . Egyik nap az edzés előtt beszélgethettem az igen szimpatikus 21 éves japán lánnyal.
– Mi vezérelte Budapestre ?
Nagy Zoltán balettmester, koreográfust választottam a fizikai edzőmnek, s eljöttem hozzá Budapestre, hogy együtt dolgozzunk. Két hétre terveztem az itteni munkát, de igen jól haladtunk, s így egy hetet hosszabbítottam.
– Először jár Budapesten ?
Igen még soha sem jártam hazájukban. Nagyon tetszik a város. Láttam a Parlamentet, a Hősök terét, a várat, s egyik esti a város fényeiben is gyönyörködhettem , de a legnagyobb élmény számomra az Operaház volt.
Nagy Zoltán felvitt a színpadra. Én sok csarnokban versenyeztem, de ott a színpadon, valami csodálatos volt az érzés a hatalmas nézőtér, a gyönyörű páholyok láttán.
– Hogy telnek a napjai , a nemzetközi szövetség oldalán olvastam, hogy szeret vásárolni, vett már valamit emlékbe ?
A szállásom pár méterre van az Operától. Minden reggel itt kezdem a munkát. Balett terem, kondició edzés, erősítés. Nagy Zoltán minden lépésemet figyelemmel kíséri, s tanácsokkal segít. Délután a jégtáncosok edzés idejében tudok egy órát korcsolyázni itt a Gyakorló Jégcsarnokban, majd kis pihenő után ismét irány az Opera.
Természetesen szakítottam már időt a vásárlásra is, vettem pár csinos ruhát magamnak.
– Hallhatnánk pályafutása kezdetéről ?
Öt éves koromban kezdtem a korcsolyázást. Két évvel idősebb nővéremet Mai-t mindenhova követtem. Úszás, balett, majd korcsolyázás. Végül megmaradtam a jégpályán. Mai már nem versenyez, de most is itt van velem, s segít mindenben.
– 2005-ben junior világbajnok,majd két évvel később már a felnőttek között második . Utána kétszer világbajnok. A 2010-es olimpián élete legjobb pontértékével sem sikerült az olimpián a dobogó legfelső fokára állnia. Két év távlatából miként gondol erre a versenyre ?
Vancouverben először igen szomorú voltam az eredményhirdetéskor, hiszen igen keményen, nagyon sokat dolgoztam, de hát ilyen a sport, egy koreai lány nálam is jobb volt.
– Az elmúlt két évben csak a 6. helyet szerezte meg a világbajnokságon, miben látja a némi visszalépés okát ?
Korcsolyázni nem felejtettem el, de hirtelen megnőttem, s az izomzatom nem követte a testi fejlődésemet. Éppen ezért is választottam Nagy Zoltánt. Sok jót hallottam a munkájáról. Együtt dolgozott a Torvill, Dean és a Sallay, Regőczy jégtánc kettőssel. Ők voltak a legjobbak annak idején.
Én is érzem a mester szakszerű munkáját, jól tudunk együtt dolgozni.
Nagyon fontos év előtt állók, ami komplex felkészülést igényel. Ezért is maradtam még egy hetet Budapesten, hiszen minden eltöltött újabb óra a fejlődésemet segíti.
– Két év múlva olimpia Szocsiban, tervezi az indulást ?
Természetesen, folytatom a pályafutásomat, szeretnék a dobogó legmagasabb fokára állni.
– És utána ?
Most csak Szocsiig tervezek. Hogy mi lesz utána az attól is függ, hogy ott miként teljesítek.
– Hazájából többen is felértek a csúcsra az elmúlt években, van valami titka a japán sikereknek ?
Nincs itt semmi titok. Sokan vagyunk, együtt fejlődünk, szorgalmasan dolgozunk, s ennek előbb utóbb meg lesz az eredménye.
– Láthatjuk még hazánkban, esetleg a jégen is megcsodálhatják a korcsolyát szeretők ?
Ez csak önöktől függ. Később is tervezem, hogy visszatérek Budapestre. Ha Önök jó versenyeket szerveznek, biztos, hogy én is jégre lépek ha hívnak.
