Bár korábbi sérülése miatt nem a legjobban sikerült verseny volt Tóth Ivett számára a moszkvai Európa-bajnokság, immár az olimpiai részvételen függ a tekintete, de szakított időt arra is, hogy zürichi élményeiről meséljen, hiszen az idei szezonra már Svájcban készült fel, a belga Linda van Troyen irányításával.
Sérülés után ismét lendületben
Tóth Ivett felkészüléséből az olimpiai szezon elején sérülés miatt három hónap esett ki, így a költözés után még inkább nehezített helyzetből vágott neki az olimpiai idénynek. Bár a formája az Európa-bajnokságon még nem volt olyan erős, mint ebben az időszakban máskor lenni szokott, immár az ötkarikás játékokra készülhet a 19 éves tehetség.
„Sosem izgultam még annyira, mint Moszkvában, a kűr előtt. A rövidprogram nem sikerült olyan jól, így nem kerültem a legjobbak közé a szabad programra, ráadásul még utolsóként is futottam a saját csoportomban, amit egyáltalán nem szeretek. De attól vagyok élsportoló, hogy tudom mi a dolgom: kihúztam a sorszámot, azután pedig mentem, és tettem a dolgomat” – mondta a verseny végeztével az UTE sportolója. „A sérülésem után még mindig nem futottam le elég sokszor a programjaimat, bár a junior országos bajnokságon is bemutattam őket versenyen kívül, és jobban ment, mint előtte a Mikulás Kupán vagy a Négy Nemzet Bajnokságon. Örülök, hogy a kűrben az első három ugrásom nagyjából rendben volt, ha a könnyebb triplákat is lehozom, jobb lehetett volna a pontszám. Most már gondolkozhatok azon, hogy tényleg én megyek az Olimpiára” – tette hozzá.
Modern Carmen
Az elmúlt szezonra készült programjaival már egy jóval érettebb korcsolyázónőként láthattunk a jégen Tóth Ivettet, mint a megelőző években, amely köszönhető volt többek között Benoit Richaud modern felfogású koreográfiáinak is. Idén egy AC/DC egyvelegre összerakott rövid programmal és egy Carmen kűrrel örvendeztették meg a szurkolókat.
A Carmen dallamai sokak számára ismerősek – nem csak az operaházakból, de a műkorcsolya versenyekről is. Népszerűsége miatt azonban sok rajongó szerint már szinte tiltólistára kívánkozik az összes erre a zenére futott program. Okkal kérdezhetjük: mitől más Tóth Ivett Carmenje, mint a korábbi sok másik? „Mindig új dolgokat próbáltunk hozni, amit eddig úgy oldottunk meg, hogy újfajta zenét választottunk. Most viszont úgy döntöttünk, hogy egy klasszikus zenét hozunk, olyat, amelyet már más is használt korábban, viszont más felfogású koreográfiát készítünk, nem a klasszikus, Katharina Witt által megalapozott stílusban fogok korcsolyázni. Ez abból a szempontból könnyebb volt, hogy a zenét már ismertem, de a programot nehezebb volt összerakni, rengeteget kell még előadásban fejlődnöm, hogy átütő legyen” – magyarázta. „Ilyen szempontból végképp nem jött jól, hogy a sérülésem után hosszú ideig az ugrások stabilizálására kellett koncentrálnom. Amikor ez a része rendben van, akkor jobban tudok figyelni az előadásra is, könnyebben elkap a flow-érzés. Sokszor kell még egyben lefutnom a programokat edzésen, hogy minden úgy menjen, ahogyan elképzeltem.”
Míg a Carmenben nőiesebb oldalát mutathatja meg a még mindig fiatal versenyző, addig az AC/DC egy keményebb, vagány program. „Mindkettőt szeretem, mindkettőt másért. Az AC/DC zenéjére stílusából adódóan könnyebb ellazulni, a Carmenben viszont egy komolyabb karakter bőrébe kell bújnom, egy olyan nőt kell előadnom, aki nem adja könnyen, inkább kelletti magát. Meg kell hozzá tanulnom csajosabbnak lenni, ez is fontos része a nagy egésznek” – mondta.
Tizenkét órás munkanap
Költözés után Tóth Ivettnek le kellett mondania a megszokott kényelemről. Edzőjének volt fogorvosainál talált új otthonra, egy 50-60 év közötti házaspárnál, negyven percre az edzéshelyszíntől, ezért a legtöbbször szó szerint a fél nap eltelik úgy, hogy nem jut haza. „Svájc szép ország, és nagyon jók az edzéskörülmények Zürichben, sokat tudok edzeni, jégen lenni. A hosszú utazást viszont nehezen szoktam meg, hiszen mentálisan is fárasztó. Reggel hatkor megyek el otthonról, és este öt-hat körül érek vissza. Ez nagy változás ahhoz képest, hogy a szüleimmel öt percre laktam a jégpályától és az iskolától is. Most az öltözőben alszom napközben: polifoamot terítek a padra, pont alatta van a fűtőtest, így jön alulról a meleg” – mesélte. „Ez a váltás nagy sokk volt számomra, a családom is távol van tőlem, ez nem egyszerű még akkor sem, ha közel húsz éves az ember. A szobaadóim viszont kedvesek, nem hagynak túlságosan egyedül. A hölgy például hétvégente el szokott vinni vásárolni is, hogy a nehezebb dolgokat megvegyük és ne egyedül kelljen hazacipelnem” – tette hozzá.
A sérülése után viszont otthon lábadozhatott Budapesten, ami megnyugtató volt számára, hiszen szülei segítségére lehettek a rehabilitáció alatt. Linda van Troyennel viszont emiatt még nem töltött együtt túl sok időt, az edző és tanítvány közötti összecsiszolódás folyamata nem zárult le. Tóth Ivett úgy véli, jó irányba haladnak a dolgok. „Nagyon kevés ideje dolgozunk együtt, de gördülékenyek az edzések. Jól megértjük egymást, látja a hibáimat, kijavít, én veszem a lapot – jól megy a kommunikáció, de még több időre van szükség, hogy jobban megismerjük egymást. Én egy fekete doboz voltam neki így az olimpia előtt, és ráadásul kevés versenytapasztalatot tudott gyűjteni rólam. Olyasmikre gondolok például, hogy milyen edzés mennyiséggel milyen formát mutatok az eseményeken, mire kell nálam figyelni, hogyan kell velem kommunikálni stresszhelyzetben… Úgyhogy ez még hosszasabb munka, de idővel, reméljük, meg fog látszani az eredményeimen is” – fogalmazott.
Most pedig élete eddigi legnagyobb élményére készülhet: alig két hét múlva élete első olimpiáján vesz majd részt, ahol felvonul a megnyitón, majd a műkorcsolya versenyig Szöulban készül, és csak a női egyéni megmérettetésre tér vissza az ötkarikás játékok helyszínére, ahol kiderül, hogy mekkora erő van benne egy ilyen egyszerre nehéz és izgalmas, változásokkal teli szezonkezdés után.
