A XI. Mikulás Kupa kapcsán Sebestyén Julival beszélgetett Bércesi Nikolett önkéntesünk interjúja.
A 2004-es budapesti Európa-bajnokságon aranyérmes műkorcsolyázó, Sebestyén Júlia már hét éve edzőként izgul a palánk mellett tanítványaiért, akik ezen a héten tarolnak a budapesti, nemzetközi Mikulás Kupán. A 11. Alkalommal megrendezésre kerülő, nívós esemény első három napján két aranyat, egy ezüstöt, három bronzérmet és egy ötödik helyezést gyűjtöttek be a Sebestyén Korcsolya SE fiatal növendékei.
Hogyan jött az ötlet, hogy egy saját egyesületet hozz létre?
Amikor 2010-ben befejeztem a pályafutásomat tudtam, hogy továbbra is a sportág közelében szeretnék maradni. Az első évben, amelyet már a palánk mellett töltöttem, a debreceni egyesületnek segítettem, mint szakedző. Később Budapesten tartottam edzéseket és mivel a tanítványaim különböző kluboknál voltak, úgy döntöttem, hogy saját egyesületet hozok létre, ahol összegyűjtöm őket – így indult 2012-ben a Sebestyén Korcsolya SE.
Sorra szállítják az eredményeket a versenyzőid, gratulálok! Mi az a plusz, amelytől ilyen kiemelkedők a tanítványaid?
Igyekszem azt a 25 éves tapasztalatot átadni, amelyet versenyzőként összegyűjtöttem a jégen. Rengeteg élménnyel gazdagodtam és olyan edzőkkel dolgoztam, akiktől próbáltam minden apró fortélyt ellesni. Ezen kívül nagyon fontos, hogy az edzői munka nem csak abból áll, hogy 50 percre a palánk mellé állok egy-egy edzés erejéig. Ez egy nagyon összetett feladat. Az élet minden területén segítek nekik és nem csak fizikálisan, lelkileg is maximálisan mellettük állok.
Több éve együtt dolgoztok a többszörös magyar bajnok Vidrai Szabolccsal. Rajta kívül kik segítik még a munkádat?
Igen, Szabolccsal már öt éve együtt dolgozunk, és maximálisan kiegészítjük egymást. Arra törekedtem, hogy egy erős szakmai stábot építsek ki. Éppen ezért szinte minden területen más szakember segíti a fiatalokat. Gellén Anna balettot és táncot oktat, Simon Balla Andrea és Juhász Bianka erőnléti és száraz edzéseket tart, Elek Attila a korcsolya technikáért és a koreográfiáért felel, illetve ne feledkezzünk meg Szászi Andreáról sem, aki a gyönyörű kűrruhákat készíti a versenyzőknek. Úgy gondolom, hogy a műkorcsolya olyan, mint egy hatalmas puzzle, ahol kicsi apró darabkákat kell helyre tenni ahhoz, hogy egy jó eredmény születhessen. Nem beszélve arról, hogy a bíróknak és a közönségnek is el kell, hogy nyerje a tetszését a végeredmény.
Egy héten hány alkalommal edzenek a fiatalok? Mennyi időt töltenek a jégen?
Minden nap tartok edzéseket. A gyerekek külön csoportokban edzenek, vannak Héraklész A és B szintű versenyzőim, illetve 7-8 éves egyesületi tanítványaim is, illetve Borovoj Szása Junior válogatott is a tanítványom. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetségnek [MOKSZ] köszönhetően a versenyzők naponta két-három órát tudnak a pályán tölteni, ugyanis díjtalanul a rendelkezésünkre bocsájtották a jeget. Ez nagy segítség a szülőknek és az egyesületeknek egyaránt. Ezen kívül hetente két alkalommal van balettórájuk. Heti egyszer jógáznak, illetve vesznek részt erőnléti edzésen.
A díjtalan jégidő mellett miben könnyítette meg a munkát a MOKSZ?
Az is nagy segítség, hogy a szövetség műhelytámogatásait megkaptuk, amellyel a szülők anyagi terheit csökkenteni tudtuk. Rendkívül fontos, hogy a sportolók megfelelő körülmények között tudjanak készülni, és hogy minél több időt töltsenek a jégen. Úgy gondolom, hogy akkor tudnak eljutni magasabb szintre, ha már otthonosan mozognak a jégen.
Melyik a nehezebb feladat: edzőnek vagy sportolónak lenni? Hogy látod ezt?
Most, hogy így visszagondolok, versenyzőként sokkal könnyebb dolgom volt. Jelenleg tizenkét tanítványom van a legkisebbektől a junior-felnőtt korosztályig és azt kell mondjam, hogy egy perc szabadidőm sincs. Mindig arra gondolok, hogy mivel tudnám még jobban támogatni őket, hiszen a megmérettetéseken tizedeken vagy századokon múlnak az eredmények, és ezeket a minimális különbségeket nekünk valahol a hétköznapokban kell megtalálnunk.
Az eredmények is azt mutatják, hogy nem csak versenyzőként, de edzőként is maximálisan megállod a helyed a műkorcsolya világában.
Igen. Nagyon büszke vagyok a versenyzőimre. Nagyon sokat fejlődtünk, mint ahogy ezt a Mikulás Kupa is mutatja. A legkisebbek is dobogóra állhattak és több aranyérmet nyertünk. Ez ad nekik is és nekünk is további lelkesedést. Számomra az az igazán fontos, hogy nemzetközi szinten is elismerően beszélnek a tanítványaimról.
Milyen hazai és nemzetközi versenyekre készültök az elkövetkezendő hónapokban?
Jövő hét végén lesz Kassán a Négy Nemzet Bajnokság, amely a junior és felnőtt országos bajnokság is egyben, emellett pedig a fiatalabb korosztályoknak itthon lesz majd az országos bajnoksága. Első körben ez a két legfontosabb esemény, így az ünnepeket is edzéssel töltjük. A legkisebbek most kapnak egy kis pihenőt, hogy az őszi versenysorozat fáradalmait kipihenhessék, de januártól egészen április végéig lesznek versenyek. Természetesen nemzetközi versenyeket is tervezünk, de mindig az adott eredményektől és körülményektől függően látjuk hol érdemes elindulni.
Mennyire hiányzik a versenyzés vagy éppen a korcsolyázás?
Minden nap korcsolyázom. Éppen a napokban próbáltam ki egy új típusú korcsolyát, ami egy kicsit szokatlan volt. A régi azonban már annyira szétment a napi 6-7 óra korcsolya oktatás miatt, hogy muszáj volt lecserélnem, mert lassan már szétesett alattam. Hiányzik a versenyzés, de azt gondolom, hogy a versenyeket hangulata és minden más, ami ezzel a spottal jár, kárpótol engem. Edzőként is maximálisan ki tudok teljesedni. Emellett mint technikai specialista is tevékenykedek. A Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség, az ISU által meghívást kaptam az olimpiai pótkvalifikációs versenyekre, az ilyen lehetőségek is nagy élményt nyújtanak. Ilyenkor találkozom azokkal a régi versenyzőkkel, akikkel korábban versenyeztem – igaz, most már a palánk másik oldalán állunk és drukkolunk a tanítványokért.
Mi az oka annak, hogy Tóth Ivettel már nem dolgoztok együtt?
Én azt gondolom, hogy egy nagyon szép utat jártunk be Ivettel, amelyben természetesen benne van a korábbi trénerének a munkája, illetve az a szakmai stáb is, akik velem dolgoznak. Európa-bajnokságon a legjobb tízbe került, illetve megszerezte az olimpiai kvótát. Sajnálom, hogy így alakult. Úgy gondolom, hogy az a kapcsolat, amely a közös munkához kellett volna, már nem volt meg, de továbbra is szurkolunk neki.
