Olimpiai, világ- és Európa-bajnokokkal egy jégen készülhet magyar bajnokunk – Láng Júlia három hétig a világ legeredményesebb, Eteri Tutberidze vezette edzőgárdájától tanulhat Moszkvában. Ma pedig az is biztossá vált, hogy ez idő alatt új programmal is gazdagodik: az olimpiai szezonra legalább a rövidprogramját a számos bajnoki címet érő koreográfiák megálmodója, Daniil Glejhengauz készíti el. Hogy milyen az élet Moszkvában, és hogy edzenek a világ legjobbjai? Erről beszélgettünk Láng Júliával.
Mikor derült ki számodra, hogy három hétig Eteri Tutberidze csapatával készülhetsz? Hogy jött ez a lehetőség?
Az edzőim kérésére Gurgen [dr. Vardanjan Gurgen, a műkorcsolya ágazat sportigazgatója] szervezte meg, hogy mehessek. Már egy ideje tudtam erről, de teljesen biztossá csak a világbajnokság alatt vált a dolog, addig titokban kellett tartanom.
Jártál már korábban Moszkvában?
Eddig egyszer voltam Oroszországban, Cseljabinszkban egy junior grand prix versenyen, de Moszkvában még sosem. Nagyon örülök, hogy sikerült eljutnom, mert mindig is szerettem volna látni.
Mik voltak az első benyomásaid, amikor megérkeztél? Hogy ment a berendezkedés?
Tizedikén, szombaton késő este értem ide, és másnap már kezdtem is az edzéseket, úgyhogy nem volt sok időm feldolgozni, hogy itt vagyok. Ezen a környéken nagyon sok panelház van, én is egy ilyen panelház apartmanrészében lakom. Szerencsére apukám el tudott kísérni, és négy napig itt volt velem, segített berendezkedni, vett néhány dolgot, ami mindenképp kellett a megélhetéshez. A lakás csak két percre van a jégpályától, és mivel Moszkvában nagyon jó a közlekedés, a metrók ugyanis kimennek egészen a város széléig, a centrumba is harminc perc alatt beérek.
Hogyan telik egy napod? Hány edzésetek van?
A hétköznapokon 11:30-tól van az első edzésünk, egy óra balett, majd 12:50-től másfél órás jeges edzés következik, ami után közösen nyújtunk 15-20 percet a balett-tanárral. Délután fél hat körül kezdünk melegíteni, és 18:25-től vagyunk újabb másfél órát jégen, aztán levezetünk a konditeremben. A szárazedzés és a táncóra időpontja nem fix – utóbbin egyszer úgy sikerült részt vennem, hogy a délutáni szünet alatt ott maradtam a jégpályán, és pont be tudtam kapcsolódni. Itt hozzá kell szokni ahhoz, hogy magadnak kell utánajárni a dolgoknak, mert egyébként nem tájékoztatnak. (mosolyog)
Az edzéseket illetően, főleg a jeges edzéseken, is tapasztalsz különbségeket az itthoni edzéseidhez képest?
Otthon is nagyjából kétszer másfél órát vagyunk jégen egy nap, de ez az idő itt tízszer olyan intenzíven telik. Először öt-tíz percig csak hurkokat [a régi kötelező gyakorlatok egyik eleme] csinálunk, majd tizenöt percig önállóan lépésezünk, megállás nélkül. Az első napokban már ebben úgy elfáradtam, mint otthon egy kemény edzés végén. Aztán tíz-tizenöt percen belül át kell vennünk az összes ugrást, és szinte mindet kombinációban kell csinálnunk, vagyis olyan kombinációkat is gyakorlok, amiket korábban sosem. Az edzés végén pedig tíz-tizenöt percig forgunk. Elképesztően intenzív, mert tulajdonképpen mész, ugrasz, mész, ugrasz, és csak akkor állsz meg, amikor az edző kiáltja a nevedet, ez pedig elég ritka. Van, hogy egy feladattal akár húsz percig is vesződöm egyedül. Itt ez a megszokott: ha valami jól sikerül, általában nem mondanak semmit, ha pedig elrontasz valamit, talán kijavítják, de többnyire egyedül kell megtalálnod a megoldást rá. Szóval nagyon önálló a munka, hiszen eleve sokan vagyunk egy csoportban.
Kik a te csoporttársaid, és melyik edzők foglalkoznak veletek?
Én a kis csoporttal edzek, vagyis a 9–14 évesekkel. Ők is már mind négyfordulatos ugrásokat gyakorolnak, van köztük, aki most kezdi tanulni ezeket, de olyan is, aki már tudja. Nehéz kommunikálnunk, mert ők nem igazán beszélnek angolul, én meg még, bár tanulok egy ideje, nem tudok annyit oroszul. De próbálkozom, ahogy ők is angolul, nagyon aranyosak. Eddig főleg Georgij Pahiljuk (Georgy Pakhiluk) és Artyem Punyin (Artem Punin) foglalkozott velünk. Artyemmel leginkább az ugrásokra fektetjük a hangsúlyt, és ő az utolsó pár napban már elkezdte javítani a technikámat. Mivel Eteri [Tutberidze] folyamatosan úton volt [a csapat a saját, Bajnokok a jégen című turnéjával járja az országot], korábban még csak egy edzésünkre jött le, azon is inkább csak megfigyelőként volt jelen, [Szergej] Dudakov (Sergei Dudakov) pedig csak tegnap jött haza Japánból a csapat-világbajnokságról. A ma esti edzésünkön viszont már mindhárom főedző ott volt, Tutberidze, Dudakov és [Daniil] Glejhengauz (Daniil Gleikhengauz) is, aki múlt héten is tartott már nekünk edzést.
Ő a csapat koreográfusa, akinek a nevéhez számos győztes program fűződik. Volt szó arról, hogy az ott-tartózkodásod alatt neked is koreografál majd?
Épp ma dőlt el, hogy igen, a rövidprogramot már el is kezdtük. Az, hogy csak azt vagy kűrt is készít-e nekem, attól függ, hogy tudunk haladni.
Ahogy említetted, a csapat nagy sztárjai sokat utaztak a show-k miatt, de volt már alkalmad találkozni velük?
Pont egy olyan szárazedzésről jövök, amelyen a nagyokkal együtt voltunk, és amelyet Tutberidze és Dudakov tartott. Illetve [Darja] Uszacsovával (Daria Usacheva) már tegnap is együtt melegítettünk: fociztunk – egy teniszlabdával. (nevet)
Jutott már időd városnézésre is az edzések mellett?
Az első héten két délután elmaradt az edzés, mert versenyt rendeztek a jégpályán. Akkor még itt volt apa, és együtt bementünk a centrumba szétnézni, a Vörös teret is láttuk. Jó, hogy adódott ez a lehetőség, mert egyébként az edzések mellett nem igazán jut idő ilyesmire, pláne, hogy mióta apa elment, mindent nekem kell intézni, vezetni a háztartást, úgyhogy most ebbe is beletanulok. (mosolyog) A péntekeket igyekszem majd kihasználni a nézelődésre, mivel az én csoportomnak az a szabadnapja. Sokan tudják rólam, mennyire szeretek sütni-főzni és enni, úgyhogy külön öröm, hogy múlt pénteken sikerült találnom egy jó specialty kávézót. Itt ugyanis minden nyitva lehet, és nem veszik túl komolyan a vírushelyzetet. Hogy a következő szabadnapjaimon merre megyek, még kérdés – [Chtchetinina] Ioulia még az elutazás előtt küldött nekem egy jó hosszú listát, mit érdemes megnézni Moszkvában, abból fogok szemezgetni.
Mi a fő célod, miben szeretnél leginkább fejlődni ez alatt a három hét alatt?
A salchowomat már elkezdték áttanítani. Lehet, hogy négyfordulatos ugrást is fogok gyakorolni, hiszen otthon már próbálkoztam vele. Nagy vágyam, hogy megtanuljam, de az, hogy itt foglalkozunk-e ezzel, az edzők meglátásain múlik. Legfőképp azon dolgozunk, hogy az összes tripla-tripla kombinációt meg tudjam ugrani. Ez a legfőbb célom, hogy stabilizáljam a tripla-tripla kombinációkat, és hogy mindent nagyobb lendülettel ugorjak.
Szeretnél a későbbiekben is visszatérni majd olykor-olykor ehhez a csapathoz?
Egyelőre most erre a három hétre fókuszálok, és meglátjuk, hogy bírom, illetve az edzők hogyan tudnak haladni velem. Az biztos, hogy most úgy érzem magam, mint amikor nézel egy filmet, és egyszer csak a szereplőjévé válsz.
HUNSKATE Média / Bruckner Nóra
