Medgyesi Fruzsina 18 évesen, élete első Európa-bajnokságán mindössze 1,05 századdal csúszott le arról, hogy bemutathassa a kűrjét és a legjobb 24-ben zárjon – végül a 28. helyen fejezte be a kontinensviadalt. Bár az esése miatt kicsit csalódott, álmát nem szeretné feladni: ez pedig az olimpiai részvétel.
Mosolygós bírók
A csütörtöki női rövid program után egy maradéktalanul nem boldog sportoló jött le a jégről. „Sajnos kaptam két pont levonást – a másodikat azért, mert leesett a ruhámról egy toll, már a programom elején” – kezdte Medgyesi Fruzsina. „Akkor vettem észre a fekete darabot a jégen, amikor mentem bele a rittbergerbe. Az ugrást magasnak, szállósnak éreztem, de aztán túlcsúszott az ív és nem tudtam megfogni” – mondta az olaszországi Bergamoban készülő sportoló.
Néhány lélegzetvétel után, kissé megnyugodva azért sikerült számtalan pozitívumot találnia teljesítményében. „Úgy érzem, ez egy nézhető program volt. Együtt éltem a zenével. A lépéssoromnál pár bíró mosolygott is, remélem valamennyire hatással voltam rájuk” – tette hozzá mosolyogva. „Annak ellenére, hogy ez az első Európa-bajnokságom, amikor elkezdtem korcsolyázni, már nem izgultam, éreztem a jeget. Most ennyi volt bennem, nem vagyok maradéktalanul boldog” – értékelte az eredményt Medgyesi Fruzsina.
Az első Európa-bajnokság teljesen más élmény a 18 éves műkorcsolyázónő számára, mint a korábbi események, amelyeken részt vett – és ezt nem csak akkor érezte, amikor kiállt a jégre, nagy közönség elé. „Itt most a példaképeimmel versenyeztem együtt. Carolina Kostnert például egész kicsi korom óta követem, jó volt most látni, hogy hogyan edz, hogyan melegít, mit eszik… Jó tapasztalatszerzés” – mondta. „Fotóm még nincs vele, de remélem, hogy sor kerül rá” – nevette el magát.
Felnőtt, minden tekintetben
Fruzsina nyáron edzőt váltott, amely költözéssel járt – Olaszországba. A fiatal lány külön vált családjától, és az idei szezonra már Franca Bianconi és Rosanna Murante csapatával készül, Bergamóban. „Teljesen más edzésmódszereik vannak, mint amelyet korábban megszoktam. Naponta három jeges – két ugrástechnikai, egy korcsolyázó technikai – edzésem van, emellett pedig heti két balett és két dinamikus nyújtás is. Végül minden napot szárazedzéssel zárok. Szerintem nálam a „korcsolyázó tudás”, ami elsősorban szembetűnő, de az ugrástechnikám is alapjaiban változott” – osztotta meg tapasztalatait. „Az első két-három hónapban csak szimpla és dupla ugrásokat gyakorolhattam, nem is engedték a triplát addig, amíg ki nem javítottak mindent. De jó érzés az is, hogy noha öt-hat órát edzünk minden nap, mégsem érzem magamat annyira kimerültnek, mint otthon. Van időm a regenerálódásra két edzés között, és biztosan hozzá is szoktam már az intenzitáshoz, de az is segít, hogy nem kell minden nap iskolába járnom” – fejtette ki.
Programjainak stílusa, előadásmódja is változott, jóval érettebb lett, igazi nőként kell megjelennie a jégen. „Eleinte nehezen tudtam azonosulni a nőiesebb karakterrel, nem éreztem annyira jól magamat, mert szégyenlős lány vagyok, a rövidprogramomhoz viszont óriási magabiztosság kell, szexi stílust kell mutatnom. Idegen környezetben pedig végképp nehéz volt ezt kihozni magamból, de így a szezon előrehaladtával már egyre jobban el tudtam magamat engedni” – mesélte. A visszafogott, szerény sportolónak határozottságra volt szüksége ahhoz, hogy eljusson idáig. „Egyik napról a másikra döntöttem el, hogy ha már ezt a zenét választottam, meg kell csinálnom. Először szárazon, balett teremben gyakoroltam, ahol senki nem lát… Kipróbáltam a tükör előtt, aztán amikor láttam, hogy annyira nem vészes, akkor szépen lassan már mások előtt is meg mertem csinálni” – nevetett. Utána már a pozitív visszajelzések segítették. „Az edzőim örülnek neki, hogy kinyíltam, látták, hogy az elején nem találtam nagyon a helyem. A bíróktól is pozitív visszajelzéseket kapok, tetszik nekik, hogy egy egészen más Fruzsit ismertek meg az idei szezonban. jó választás volt, mert értékelik, ha valaki mosolyog a jégen.”
A költözéssel nem csak a jégen, hanem a magánéletben is fel kellett nőnie. „Megtanultam egyedül élni és megoldani a problémáimat. Nem siethetek egyből a szüleimhez sírni, ha valami nem megy, nekem kell kitalálni, mit csináljak. Most már a jég hátán is megélek – a szó szoros értelmében” – mosolyodott el ismét. „Volt például, hogy az előző lakótársam lesérült, de elfelejtett szólni, hogy három hét múlva végleg hazaköltözik Svájcba. Varsóban versenyeztem, amikor szólt, hogy amikor hazamegyek, egyből ki kellene költöznöm…” – mesélt a nehézségekről. „Akkor már több, mint fél éve kint éltem, elég sok holmim volt, mégis meg tudtam oldani, egyik napról a másikra. Először a csapat egyik edzőjéhez mentem, majd másfél hét után egy liechtensteini lánnyal kerültem össze, azóta is vele lakom.”
Vegyes érzések
A családi közeg hiányzik a leginkább Medgyesi Fruzsinak. „Ez volt az első karácsonyom és szilveszterem a szüleim nélkül, ez nehéz volt. Az egyik barátom kijött meglátogatni, így nem voltam egyedül, de nagyon más volt, mint azelőtt. Főzni például nem volt kedvem, úgyhogy gyorskaja volt a megoldás. Pedig megtanultam, és nagyon szeretek a konyhában szorgoskodni. Általában megnézek egy csomó receptet, aztán abból csinálok valamit, amit a hűtőben találok. Van, amikor jól sikerül, van, amikor kevésbé, de így is, úgyis meg kell ennem a végén” – nevetett.
A szerettei és a megszokott környezet hiánya ellenére azonban a szakmai előremenetelt pozitívumként emelte ki. „Ugyan valahol szeretnék hazamenni, de kint maradni is jó lenne. Most kezdtem el igazán fejlődni, és ezt nem lenne jó megszakítani. Emellett pedig a nyelvtanulás is nagyon jó” – mondta. „A kinti tartózkodásomat a szüleim finanszírozzák, de a versenyeken való indulásban a Szövetség támogat. A helyi Bergamo Cup mellett indultam a Mikulás Kupán, a Varsó Kupán, a kassai Négy Nemzet Bajnokságon, és most itt vagyok az Európa-bajnokságon is. Bár most nem jött össze az olimpiai indulás, meglátjuk, meddig lehet ezt fenntartani. Egy azonban biztos: számomra a műkorcsolyázás önkifejezés, úgy érzem, hogy amikor jégen vagyok nem számít semmi más. Szeretném élvezni, amit csinálok, és örülök neki, hogy műkorcsolyázhatok!
