Fotó: Az Európa-bajnokságon Amodioval
15 és fél évesen egyike volt a budapesti Műkorcsolya és Jégtánc EB legfiatalabb önkénteseinek. Pár héttel később Szegeden megnyerte a Napfény kupát. Ő Sipos Cseperke, az önkéntes versenyző.
Milyen érzés volt az EB-n a versenyzők körül dolgozni?
Nagyon jó volt az egész EB! Testközelből láthattam az élversenyzőket, találkozhattam velük az öltözőfolyosón. Sok közös kép készült, ezek megosztottam a facebookon, az Instagramon. Leginkább az Amodioval készültre vagyok büszke, ő a kedvencem. Az a lényeg, hogy hogyan korizik. Amodionak a mozgása, a kiállása tetszik. Az a lényeg, hogy hogyan korizik. Emberileg nagyon szerethető versenyző, emlékszem, hogy sírva jött ki egyik száma után, de ugyanúgy odament a rajongókhoz autogramot osztogatni, mintha mi sem történt volna. De nemcsak az ő versenyét néztem meg, hanem a többiekét is.
Hogy merült fel, hogy önkéntesnek jelentkezzél?
Én így is, úgy is eljöttem volna az EB-re minden nap. De az iskolában kötelező az önkéntes munka, így össze tudtam kötni a két dolgot. A protokoll csapatba jelentkeztem, emiatt találkoztam olyanokkal, akikkel amúgy nem futottam volna össze. Például olyan korábbi nagy bajnokokkal, mint Almássy Zsuzsa. Úgy osztottuk be, hogy a legjobbakat meg tudjam nézni, de kijöttem a női kűr napon is, amikor egyébként nem voltam műszakban. Élvezet nézni ezeket a versenyzőket. Egészében figyeltem a programjukat, lenyűgözőek voltak.
Fotó: Az Európa-bajnok Lipnyickajával
Nagyon fiatal versenyző vagy. Nálad mikor kezdődött a korcsolya iránti vonzalom, illetve hogyan folytatódott?
7 évesen voltam először jégpályán korizni. Az általános iskolában a testnevelés tanár szervezett csoportot korcsolyázásra. A pályán egy edző figyelt fel rám, Galambos Rita, aki ma is az edzőm. Ott ragadtam, eleinte heti egy edzésem volt, azután 10 évesen már heti három. Eleinte fociztam és táncoltam is, volt, hogy mindháromra jártam egy időben. Azokat persze abbahagytam, ma már hat jeges és négy száraz edzésem van. Reggelente a Tüskecsarnokban nyolcan edzünk, 3 ISU kategóriás versenyző, és 5 rekreációs. Én a szezon elejétől vagyok ISU-s, de indulok rekreációs versenyen is, mint amilyen a szegedi is volt. Évről évre feljebb ugrottam, így értem el az ISU szintet. Rekreációban 5-6 versenyző volt a kategóriámban, most kevesebben vagyunk. De egy-egy versenyen leginkább magamat kell legyőznöm. Volt olyan verseny, ahol egyedüli magyar voltam, 7 külföldi ellenféllel szemben. Ebben a szezonban 5 versenyem volt, ami azért kevés.
Ahogy az előbbiekben is mondtad, az EB-n nemcsak gyönyörködtél, hanem szakmai szemmel is nézted a versenyzőket. Milyen céljaid vannak?
A dupla axel és a triplák! És bekerülni a kettes keretbe, de ehhez be kell hoznom a lemaradásomat. Egyszer szeretnék magyar bajnok lenni, később pedig revüznék külföldön. Ha 10 év múlva is rendeznének EB-t Magyarországon, akkor ott szívesen versenyeznék…….Persze, ha a fejlődésem nem halad a szükséges ütemben, akkor már az érettségi után elgondolkozok a revüzésen.
Úgy tudom, külföldön is készültél tavaly.
Igen, Svédországban voltam edzőtáborban, ami sokat segített a fejlődésemben. Jónás Kitti, edző hívta fel a figyelmemet a lehetőségre, és segített is megszervezni az utat. Én egy lánynál laktam, de volt velünk két kisgyerek is, ők a szüleikkel jöttek. 10 napos volt a tábor, napi két jeges és egy száraz edzés volt a menetrend. Tyringe egy kisváros hatalmas jégcsarnokkal. Jégkorong is van, de a jégidőt nagyon szépen beosztják a korisokkal. A költségeket szüleimnek kellett állniuk, de kevesebbe került, mintha itthon lett volna.
Mi a helyzet az iskolával?
Most normál tanrendes vagyok, a Bethlen Gábor Általános Iskola és Gimnáziumba járok 6+6-os képzési formában. Edzésre édesanyám hord, ami nagy áldozat a részéről, mivel Diósdon lakok.
Ha úgy alakul, akkor jövőre a Junior Szinkronkorcsolya VB-n is találkozunk, mint önkéntessel?
Mindenképpen! Bár a szinkronkori nem az én szakágam, a világesemények és azon belül is a korcsolyaversenyek légköre fantasztikus. El sem tudnám képzelni az életemet kori nélkül…..
A svédországi edzőtáborban
/fotók: Sipos Cseperke/
