Két hétig Magyarországon tartózkodott, de már ismét Kanadában, Calgaryban edz Nagy Konrád azzal a nem titkolt céllal, hogy idén végre felverekszi magát az A-csoportba 1500 méteren.
Már jó ideje kétlaki életet él, van jócskán tapasztalata: hogyan viseli, hogy távol a szeretteitől készül?
Nyolc évvel ezelőtt költöztem fel Debrecenből Budapestre, már akkor sem mentem haza minden hétvégén, de tény, azokban az években azért valamivel egyszerűbb volt megoldani, hogy találkozhassak a családommal. Jól érzem magam Kanadában – az persze rossz, hogy a szüleimet és a barátaimat nem sűrűn látom, de nem vagyok elveszve Calgaryban sem.
Hosszú távra tervez Kanadában?
Ezt a szezont még biztosan Calgaryban csinálom végig. A korábbi edzőm csoportját beolvasztották a válogatotthoz, s bár ő is a válogatottnál dolgozik segédedzőként, a vezető Bart Shouten, így velem is ő foglalkozik. Ez azért előrelépés. Edzésmunkában mindenképpen.
Rögtön jöhetnek majd a célok, a tervek, de előbb nézzünk visszafelé: hogyan ülepedett le önben az olimpiai szereplés? Milyen visszajelzéseket kapott Kanadában?
Ugyanazt, amit itthon is mondtak a szakemberek.
Vagyis?
Tudtam volna jobbat is… Már jó ideje mindenki azt mondja, hogy több van bennem annál, mint amit a versenyeken kihozok magamból. Az edzésen minden remek, téthelyzetben viszont fejben túl hamar feladom. Már egy kisebb versenyen is képes vagyok a mentális összeomlásra.
Hogyan akar ezen változtatni – lehet ezen változtatni?
Sok mindent kipróbáltam már, olvastam szakirodalmat, de úgy nehéz, ha az ember mellett nincs szakember, aki megtanítja például a különböző meditációs technikákat, amelyeket egy-egy verseny előtt vagy éppen otthon alkalmazhatnék is. Úgy tűnik, ezen a téren változás lesz, hiszen a tervek szerint a szövetség a jövőben foglalkoztat majd egy sportpszichológust, ez pedig nekem csak jól jöhet.
Az olimpia utáni év kicsit mindig más, mint a többi: ilyenkor talán többet lehet kísérletezgetni – ön is így tervezi?
Akadnak olyanok, akik kihagyják ezt az évet, én viszont ugyanolyan keményen, ha nem keményebben készülök, mint eddig, hiszen nekem az, hogy néhányan hiányoznak a mezőnyből, előrelépést jelenthet. Mindenképpen szeretnék feljutni 1500 méteren az A-csoportba, az komoly mérföldkő lenne a pályafutásomban.
Ez reális cél?
Majd meglátjuk. Az volt már tavaly és tavalyelőtt is… 1000 és 1500 méteren lehet esélyem, sőt, ha az edzésmunkámat és az edzéseredményeimet nézzük, ez nem jelenthet problémát. Csak hát ugye esetemben még inkább igaz, hogy más az edzés és más a verseny…
Mikorra tervezi ezt az ugrást?
Az első két világkupaversenyen nem indulok, mindkettőt Japánban rendezik. December első két hétvégéjén jön a két európai vk-viadal, ezeken kell megszereznem a kvalifikációt a világ- és az Európa-bajnokságra is. Elég egy jó eredményt futnom, s bár erre négy helyett csak két lehetőségem lesz, nem mondom, hogy hátrányban vagyok, mert ha felkészülök, nem szabad, hogy gondot jelentsen az indulási jog megszerzése. A négy vk alapján kialakuló rangsor első 12 helye ér kvalifikációt, további 12 koris időeredménnyel vívhatja ki az indulás jogát. Japánban minden bizonnyal nem születnek majd olyan nagy idők, mert az egyik helyszínen nem jó a jég minősége, a másikon pedig nyitott jégpályán rendezik meg a versenyt.
A szezonban összetett világ- és Európa-bajnokságot rendeznek: eldöntötte már, hogy a sprint vagy a hosszabb távok felé indul meg idén?
Még nem. Ez majd annak a függvénye lesz, hogy az első világkupa-szereplésemig milyen formába kerülök, hogyan állok majd 500 és 5000 méteren. Az Eb-re az 500 és az 1000, valamint az 1500 és az 5000 méteren elért eredmény számít, meglátjuk, melyik megy jobban.
Hol versenyez először a szezonban?
Szeptember 21. és 23. között Calgaryban rendezik meg a Fall Classic elnevezésű viadalt, majd egy hónappal később következik a kanadai válogató – az nekik kőkemény megméretés lesz, nekem „csak” egy nemzetközi verseny.
(Kovács Erika – Fotó: Derencsényi István)
