Meghatották Heidum Bernadett gratuláló sorai, hiszen a számára példát mutató előd egyben barát is: Jászapáti Petra örül a drezdai Eb-eredményeinek, a bátor versenyzésének még jobban is, mint a három éremnek.
Kezdjük egy nagyon megható gratulációval, mégpedig Heidum Bernadett közösségi médiában megjelent posztjával: Európa-bajnok az a kicsi lány, akivel hónapokig csak kérdésekből álltak ki a beszélgetések (sose fogyott ki belőle), az a kicsi lány, akit anno sosem zártak ki, mert semmi „közelharcba” nem ment bele (most már igazi harcos), az a kicsi lány, aki sokszor állt fel a mélypontokból, és mindig magasabbra emelkedett! Az a kicsi lány, akire végtelenül büszke vagyok! Mi keressük a szavakat egy ilyen gratuláció után, úgyhogy átadjuk a szót…
Nehéz megszólalni, valóban.
Tényleg sokat kérdezett?
Nagyon… Bernivel néhány hónapig együtt is laktam, együtt mentünk edzésre, hazafelé, együtt ettük, én meg csak kérdeztem. Tényleg nagyon sokat. Ő és Keszler Andrea a viselkedésükkel is példát mutattak, őket figyeltem, hogyan melegítenek be, hogyan vezetnek, hogyan viselkednek, mozognak egy-egy versenyen. Néztem, milyen szokásaik vannak – a saját rutinom kialakításában is ők mutattak nekem egy utat, aztán persze idővel én is megtaláltam a magamét.
Sokszor látni, hogy az idősebb versenyzők nem szívesen segítik a fiatal feltörekvőt, itt épp az ellenkezője történt, s ezt még kívülről is jó volt látni.
Példaértékű, ahogyan Berni és Kecó segítettek minket. Egyébként épp abban a korban vagyok, amelyikben ők voltak, amikor én melléjük kerültem, remélem, a juniorversenyzők is érzik, tudják, hogy rám ugyanúgy számíthatnak mindenben, ahogyan én támaszkodhattam erre a két lányra.
Jászapáti Petra a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázás első női egyéni Európa-bajnoka: ez hogy hangzik?
Jól, és örülök, hogy a torinói aranyváltó tagjai mellé léphettem ezzel a drezdai győzelemmel. Biztos, hogy a legjobb három versenyeim közé emelkedett ez az Európa-bajnokság, ám még az érmeknél is többet jelent nekem az, ahogyan korcsolyáztam Drezdában – hosszú távon ez jelent majd sokat, ez ad még nagyobb magabiztosságot és még több önbizalmat.
Akkor mondok még egy meseszép statisztikát: a drezdai kontinensviadalon tizenegy egyéni futamban állt rajthoz, kilencet megnyert.
Na, erre én is azt mondom, hogy elég menő statisztika! De azt nem ígérem, hogy mindig így lesz: Drezdában így jött ki, viszont a short trackben semmire sincs garancia.
Hallottam olyan megjegyzést a győzelme után, hogy Jászapáti Petra elől ketten kicsúsztak az ötszázas döntőben, így tudott nyerni. Hogyan reagál az ilyen felvetésre?
Aki így vélekedik, az nem ismeri a sportágunkat. És az, aki ezt mondja, szerintem azt is nehezebben hiszi el, hogy a jég valóban csúszik. Ha nem a négyes pozícióból rajtolok abban a döntőben, hanem beljebb, lehet, hogy én vagyok elöl, s akkor engem lök ki Arianna Fontana. Ismerem az olasz lányt, edzettünk is együtt, okos versenyző, emellett nagyon jó koris, aki be mer vállalni ilyen előzéseket is – egyébként a 2022-es pekingi olimpiát is egy bátor előzés után nyerte meg ötszázon. Ezzel próbálkozott vasárnap Drezdában is, ám ezúttal nem sikerült neki.
Azok a szenzációs kívülről előzések viszont rendre sikerültek önnek, ezt nehéz volt megtanulnia?
Sokat gyakoroltam és kitartó voltam: előfordult, hogy nem sikerült egy-egy ilyen előzésem. Volt, hogy azért, mert nem voltam elég gyors, vagy mert kiléptek elém a sorból. Jól meg kell választani a pillanatot, és persze kellően gyorsnak is kell lenni.
Azt mondta, mindig csak a következő feladatra figyel, vagyis gondolom már a tilburgi World Tour-viadal kerül a középpontba, ám azzal mit kezd, hogy innentől Jászapáti Petrától sokan és sokat várnak? Még többet, mint eddig…
Eddig sem foglalkoztam mások elvárásával, csak a magaméval, ez a jövőben sem változik. Szerencsére jó emberek vannak körülöttem, a családtagjaim, az edzőim, a pszichológusom, velük mindig mindent meg tudok beszélni – ha netán érezni fogom a nyomást, ennek kezelésében segíteni fognak, ebben biztos vagyok.
